A korkülönbség és az általános elidegenedés megnehezíti a párbeszédet közöttünk az utcákon; ezért küldjük nektek ezt a levelet.
Legtöbben közülünk egyelőre nem is kopaszodunk és nincs pocakunk. Részt vettünk az 1990-91-es mozgalomban. Biztosan hallottatok már róla. Akkoriban, miközben megszállva tartottuk az iskoláinkat 30-35 napon keresztül, a fasiszták lelőttek egy tanárt, mert ő kitört a neki szánt szerepből (azaz, hogy börtönőrünk legyen) és átállt a másik oldalra: velünk tartott, velünk harcolt. Aztán, még a legmakacsabbak is jöttek velünk elfoglalni az utcát, és lázadni. Ugyanakkor mi még csak álmodni se mertünk arról, amit ti ma annyira könnyedén tesztek: megtámadni a rendőrőrsöket (annak ellenére, hogy ezt daloltuk: "gyújtsd fel a rendőrőrsöt...")
Szóval ti tovább merészkedtetek nálunk, ahogy ez a történelemben már annyiszor megtörtént. A feltételek persze különböznek. A '90-es évek során ránk sózták a személyes sikerek jövőképét és ezt páran be is nyelték. Manapság az emberek nem dőlnek be az ilyen tündérmeséknek. Ezt mutatták meg az idősebb testvéreitek a 2006-07-es diákmozgalom során, most pedig ti dörgölitek a vezetőink arcába ezt a hazugságot.
Eddig minden a legnagyobb rendben.
Most pedig jöjjön a neheze!
Elmondjuk nektek, hogy mit tanultunk a harcainkból, és a vereségeinkből (mert ameddig a világ nem a miénk, addig mindig mi leszünk a legyőzöttek) és használjátok fel szívetek szerint, amit tőlünk tanulhattok:
Ne maradjatok egyedül! Hívjatok minket, hívjatok annyi embert, amennyit csak lehet! Hogy ezt hogyan tudjátok megtenni, azt ti tudjátok jobban, de biztosan megtaláljátok a módját. Máris elfoglaltátok az iskoláitokat, és azt mondjátok nekünk, hogy azért, mert egyszerűen nem szeretitek az iskolát. Helyes. Mivel már úgyis a megszállásotok alatt van, hát csináljatok helyette ott valami mást! Osszátok meg az elfoglalt épületet másokkal is! Legyenek az iskoláitok az új testvériségünk bölcsői. A legerősebb fegyver ellenünk az, hogy megosztottságot szítanak közöttünk. Ahogy nem haboztatok megtámadni a rendőrőrseiket, mert együtt voltatok, ugyanúgy ne habozzatok hívni minket, hogy együtt változtassuk meg az életünket.
Ne hallgassatok egyetlen politikai szervezetre se (se anarchistára, se másmilyenre)! Tegyétek, amit tennetek kell. Az emberekben bízzatok, ne sémákban és ideológiákban. Bízzatok a közvetlen kapcsolataitokban! Bízzatok a barátaitokban; legyen minél több ember a harcban a ti emberetek. Ne hallgassatok rájuk, amikor azt mondják, hogy a céljaitoknak nincsen politikai tartalma, és mindenképpen elérhető célokért kell küzdeni. A harcotok maga a tartalom. Csak a harc a tietek, és csak ti tarthatjátok életben az előrehaladását. Csakis a harcotok tudja megváltoztatni az életeteket, azaz titeket és a valós kapcsolataitokat másokkal.
Ne álljatok meg, ha új problémákba ütköztök. Ahogy idősödünk, úgy egyre több dolgot vernek az agyunkba. Nektek is, annak ellenére, hogy még fiatalok vagytok. Soha ne feledkezzetek meg erről az igazságról!
1991-ben szembenéztünk az új világgal, és biztosak lehettek benne, hogy ez nehéz feladatnak bizonyult. Megtanultuk, hogy mindig vannak határok. Ne rettenjetek vissza az áruk elpusztításától! Ne ijedjetek meg azoktól, akik boltokat fosztogatnak. Mi gyártunk mindent, tehát a miénk minden. Úgy neveltek titeket (ahogy minket is) hogy, kelljetek fel minden áldott nap, és csináljatok olyan dolgokat, amik sosem lesznek a tieitek. Vegyük vissza ezeket együtt és osztozzunk közösen bennük. Ugyanúgy, ahogy a barátságban és a szeretetetben osztozunk.
Sajnáljuk, hogy ezt a levelet csak úgy sebtében raktuk össze, de munka közben írtuk, eltitkolva a főnök elől. Bebörtönöztek minket a munkahelyeinkre, ahogy ti is be vagytok zárva az iskoláitokba.
Hazudunk a főnökeinknek és lelépünk a munkából: találkozzunk a Syntagma téren, kövekkel a kezünkben!
Proletárok