Publicisztika az "incidens" előtti napról - haaretz.com

Az izraeli propagandagépezet a menthetetlen őrültség újabb szintjét érte el. Válogatott menüt szolgál fel, hamis információkkal. Megzavarodva saját magától, belép egy kilátástalan PR-háborúba, olyanba, amelybe jobb lett volna bele se kezdeni. Fenn akarják tartani a hatástalan, illegális és etikátlan blokádot a Gázai övezetben, és megtiltani, hogy a "béke flottilla" kikössön a gázai parton? Nincs mit magyarázni, főként nem egy olyan világnak, amely soha nem venné be a magyarázatok, hazugságok és a taktikák ilyen kibogozhatatlan hálóját.

Csak Izrael az, ahol az emberek még mindig elfogadják a romlott árut. Itt, csakúgy mint az antik, harcra felkészítő rítusokban, a tömeg kétkedés nélkül ünnepel. Fehér egyenruhás katonák állnak készen – a nevünkben. Szóvivők tesznek megtévesztő nyilatkozatokat - a nevünkben. Groteszk színjáték - a saját költségünkön. És láthatóan egyikünk sem zavarja meg az előadást.
A kórus már megénekelte a hazugságot és a hamisságot. Mindannyian a tagjai vagyunk, azt hajtogatva nincs humanitárius válsághelyzet a Gázai övezetben. Mind a részei vagyunk, amikor azt mondjuk, hogy a gázai megszállás befejeződött, és hogy a flottilla fellépése erőszakos fenyegetést jelent az izraeli szuverenitásra – az építőanyagok bunkerépítésre szolgálnak és a hajókonvojt a török Muzulmán Testvériség pénzeli. Az izraeli blokád megdönti majd a Hamászt és kiszabadul Gilad Shalit. A külügyminisztérium szóvivője, Yossi Levy, az egyik legnevetségesebb a propagandista, magát is alulmúlta, amikor sápadtan bejelentette, hogy a segélyflottila megindulása Gáza felé megsérti a nemzetközi jogot. Ezekkel a szavakkal. Pontosan.
Tehát nem a blokád az, ami törvénysértő, hanem a flottila. A propaganda kész eladni nekünk és a világnak azt az elképzelést, hogy a Gázai övezet megszállásának vége, de minden esetre Izraelnek jogában áll megakadályozni a humanitárius segítségnyújtást. Minden hazugság berakva egy csomagba.
Csak egy hang rontotta el kissé a hamis ünneplést: az Amnesty International jelentése a Gázai övezetben fennálló helyzetről. Ötből négy gázai lakos humanitárius segítségre szorul. Százak várnak arra, hogy engedélyezzék számukra az orvosi kezeléseket, és 28 ember már meghalt.
A műveleti előkészületek is egy különösen szórakoztató komédiára emlékeztetnek: a miniszterek közötti lázas vita, a Masada egység felvonultatása, a büntetés-végrehajtási szolgálat kommandós egysége; haditengerészeti kommandósai megerősítve a különleges rendőri terrorellenes egységgel, a rendkívüli idegenrendészeti fogdák előkészítése Ashdod kikötőjében, valamint az az elektronikus pajzs, amely arra szolgált volna, hogy megakadályozza a rádióadást.
És mindez kikkel szemben is? Néhány száz nemzetközi aktivistával, akik főként elhivatott emberek, és akiknek nevét az izraeli propaganda be akarta mocskolni. Olyan emberek, akik csak azzal törődnek, mik a jogaik és kötelességeik, még akkor is, ha az blokád nem érinti őket egyáltalán. Igen, ez a flottilla valóban politikai provokációt jelent, hiszen mi a tiltakozó fellépés, ha nem a politikai provokáció?
És velük szemben a tengeren az izraeli Bolondok hajója lebeg, de nem tudja, hová tart és miért. Miért tartja vissza az embereket? Csak úgy. Minek a blokád? Csak úgy. Ez olyan, mint a Noam Chomsky-ügy újra és újra, premier plánban. Természetesen a béke flottilla nem hozza el a békét, még csak a gázai partokat sem sikerül elérnie. A cselekvési terv tartalmazza a hajók Ashdodba vontatását, ezzel egyúttal magunkat az ostobaság és a bűntett partjaira kormányozzuk. Ismételten úgy leszünk ábrázolva, mint akik megakadályozták a segítséget, ráadásul olyan bolondok, akik mindent megtesznek, hogy még jobban aláássák saját helyzetüket. Ha ez volt az egyik célja a béke flottilla szervezőinek, hát nagy győzelmet arattak tegnap.
Öt évvel ezelőtt, a híres perui író, Mario Vargas Llosa, Jeruzsálem-díjas, miután befejezte izraeli látogatókörútját, azt mondta, az izraeli megszállás a groteszk szakasza felé közeledik. Az elmúlt hétvégén Vargas Llosa, aki magát Izrael támogatójának tartja, kénytelen volt látni, hogy ez a fázis elérte az abszurditás újabb mélységeit.