
Žižek beszéde az „elfoglalt” Wall Streeten
Azt mondják rólunk, hogy mi született vesztesek vagyunk, de valójában ők a született vesztesek itt a Wall Streeten. Éppen most mentették meg őket a mi milliárdjainkból. Azt mondják rólunk, hogy szocialisták vagyunk, de hát szocializmus mindig is volt: csak a gazdagok számára.Azt is mondják rólunk, hogy nem tiszteljük a magántulajdont, de a 2008-as pénzügyi válság alatt több pusztult el a magántulajdonból, mint amit mi heteken keresztül éjt nappallá téve el tudnánk pusztítani. Meg még azt is mondják rólunk, hogy álmodozók vagyunk. Azonban éppen azok az álmodozók, akik azt gondolják, hogy a dolgok mehetnek így tovább a végtelenségig. Nem, mi nem vagyunk álmodozók. Mi azok vagyunk, akik éppen most ébrednek fel egy rémálomba fordult álomból.Mi nem pusztítunk el semmit. Mi csak annyit teszünk, hogy megállapítjuk, hogy a rendszer magát pusztítja el. Mindannyian ismerjük a rajzfilmek visszatérő jelenetét: egy macska a szakadék fölött még lépéseket tesz, noha a lába alatt már nincs semmi. Csak amikor lenéz és észreveszi, hogy mi történik, akkor kezd el zuhanni. Éppen ez történik most velünk. Rá is kiáltunk ezekre a wall streeti fickókra: „hé, nézzetek már lefelé!”
A kínai kormány április közepén betiltotta mindazokat a TV-műsorokat, filmeket, könyveket, amelyek egy alternatív valóságról, az időutazásról vagy bármi ilyesmiről meséltek. Ez jó jel. Az emberek álmodnak még alternatívákról, ezért az álmokat is be kell tiltani. Nekünk itt nincs szükségünk ilyesfajta tiltásokra, mert a rendszer még a képességünket is elvette, hogy álmodni tudjunk. Vegyék csak szemügyre azokat a filmeket, amelyeket általában nézni szoktunk. A világ végét nem nehéz elképzelni, pédául egy aszteroida elpusztítja a földi életet, vagy valami ehhez hasonló dolog történik. Ezzel szemben senki sem tudja elképzelni a kapitalizmus végét.
De hát akkor mit csinálunk mi itt? Hagy meséljek el egy jó kis régi viccet a kommunista időkből. Történik, hogy egy kelet-németet Szibériába hurcolnak kényszermunkára és mivel tudja, hogy a leveleit cenzúrázni fogják, azt mondja barátainak: „Egyezzünk meg egy egyszerű rejtjelezésben: ha a leveleimet kék tintával írom, akkor minden, ami bennük foglaltatik, igaz. Ha ellenben pirossal, akkor minden hazugság.” Egy hónappal később a barátok megkapják az első, kék tintával írott levelet: „Itt minden csodás, a boltok tele vannak mindenféle finomsággal, a mozik nyugati filmeket vetítenek, a lakások világosak és tágasak. Egy dolog hiányzik csak: a piros tinta.” Mi is pontosan így élünk. Rendelkezünk minden szabdsággal, amire csak vágyunk. Egy dolog hiányzik csupán: a piros tinta, a nyelv, amely révén kifejezhetjük a szabadságtól való megfosztottságunkat. Maga a nyelv, amelyen megtanultunk beszélni a szabadságunkról – a terror elleni háború és más nyalánkságok – hamisítja meg a szabadságunkat. És éppen ez az, amit ti most itt csináltok: piros tintát adtok mindenki kezébe.
Mindez persze egy nagy veszélyt rejt magában: ne szerelmesedjetek bele önmagatokba! Igen, szép pillanatokat élünk itt át, de ti is tudjátok, hogy a karneválok nem kerülnek sokba. Amik igazán számítanak, azok a holnapok, amikor mindenki visszatér a maga hétköznapi életébe. Meg fog valami változni? Nem akarom, hogy úgy emlékezzetek vissza ezekre a napokra, ahogy szokás, hogy „ah, amikor fiatalok voltunk, milyen nagyszerű dolgokat cselekedtünk”. Emlékezzetek rá, hogy a mi legfontosabb üzenetünk az, hogy „jogunk van gondolkodni az alternatívákon”. Ha a törvényt áttörtünk, akkor nem élünk minden világok legjobbjában. De persze igen hosszú ez az út, valódi problámákat kell közben megoldanunk. Csak azt tudjuk, hogy mit nem akarunk. De mit akarunk? Milyen társadalmi renddel akarjuk helyettesíteni a kapitalizmust? Milyen vezetőket akarunk?
Emlékezzetek: nem a korrupció, vagy a bűnös machinációk jelentik a problémát. Maga a rendszer a probléma. A rendszer az, ami korrumpál. Legyetek óvatosak nem csak az ellenségeitekkel, hanem a hamis barátaitokkal is, akik éppen azon dolgoznak, hogy felhígitsák a mostani folyamatot. Ahogy koffeinmentes kávét, alkoholmentes sört, cukormentes jégkrémet kínálnak nekünk, úgy akarják azt ami itt történik, valamiféle offenzíva nélküli, morális ellenállássá silányítani. Egy valódi koffeinmentes lázadássá. De az ok amiért itt vagyunk, éppen az, hogy elegünk van abból a világból, ahol az újrafelhasználtó Coca-cola-doboz, a jótékonyságra adott néhány dollár, a Starbucks-ban vásárolt kapuccsínó utáni egy dollár a harmadik világbéli éhezőknek elegendőek, hogy megvásároljuk rajta a jó lelkiismeretünket. Miután leértékelték a munkát, a kínzást, éppen most értekéljük le a szerelmi életünket a házasságközvetítő irodák révén és leértékeltük a politikai elköteleződésünket is. Most éppen ezt akarjuk visszaszerezni.
Mi nem vagyunk kommunisták, ha a kommunizmuson az 1990-ben összeomlott rendszert értjük. Emlékezzetek, hogy az ottani egykori kommunisták ma a leghatékonyabb, a legkönyörtelenebb kapitalisták. Kínában a kapitalizmus jóval dinamikusabb, mint a ti Amerikátokban és nincs szüksége mindehhez demokráciára. Mindez azt jelenti, hogy amikor kritizáljátok a kapitalizmust, ne dőljetek be annak a zsarolásnak, hogy ezzel a demokrácia ellen is vagytok. A kapitalizmus és a demokrácia közti házasság véget ért. A változás lehetséges.
Mi lehet itt és most számunkra elérhető? Nézzétek a médiákat. Egyrészről, a szexualitás és a technológia területén minden lehetségessé vált. El tudunk jutni a Holdra, a biogenetika révén akár még halhatatlanná is válhatunk, szexelhetünk bárkivel és bármivel. De vessetek egy pillantást a társadalomra és a gazdaságra is. Ott lényegében minden lehetetlen. Meg akarjátok emelni egy kicsit a gazdagok adóját? Azt felelik nektek, hogy ez lehetetlen, mert ez ártana a versenyképességünknek. Több pénzt akartok adni az egészségügynek? Azt válaszolják, hogy „ez lehetetlen, mert egy ez totalitárius államhoz vezetne”. Valami nem stimmel abban a világban, amely egyszerre ígér nekünk halhatalanságot, de megtiltja, hogy több pénzt adjuk az egészségünkre. Talán át kéne értékelnünk, hogy mi a fontos számunkra. Mi nem egy más színvonalú életet, hanem egy más minőségű életet akarunk. Egyedül abban a tekintetben vagyunk kommunisták, hogy a közjavakat óvjuk. A természeti javakat, a privatizált intellektuális javakat, a Föld génállományát. Ezért és csak ezért kell küzdenünk.
A kommunizmus elbukott, de a nép ügye attól még velünk maradt. Azt mondják rólunk, hogy mi nem is vagyunk amerikaiak. De emlékeztetni kell ezeket a keresztény fundamentalistákat, akik csak magukat tartják igazi amerikiaknak, hogy mi is az a kereszténység. A kereszténység a Szentlélek. És mi a Szentlélek? A hívők olyan egyenlőségre alapuló közössége, akiket az egymás iránti szeret köt össze, amely csak a saját szabadságukra és felelősségükre alapozódik. Ebben az értelemben a Szentlélek itt és most jelen van. És velünk szemben a Wall Street pogány bálványimádói állnak.
Türelemre lesz szükségetek. Valóban egy dologtól félek a legjobban: attól, hogy egy nap majd mindannyian hazatérünk, hogy minden évben egyszer összegyűljünk és sörözés közben nosztalgiával emlegessük „a szép pillanatokat, miket itt átéltünk”. Ígérjétek meg, hogy ez nem így lesz. Tudjuk, hogy az emberek gyakran olyan dolgokra vágyakoznak, melyeket valójában nem is akarnak. Ti nem féljetek akarni azt, amire vágytok.
Köszönöm szépen.
Hozzászólások
Feldobja a labdát és nem mondja hogyan tovább.
Honnan várhatók az alternatívák és kik fogják vezetni az embereket?
"Talán át kéne értékelnünk, hogy mi a fontos számunkra. Mi nem egy más színvonalú életet, hanem egy más minőségű életet akarunk. Ha mi kommunisták vagyunk, az abban az értelemben értendő, hgy számunka a nép ügye a fontos. A természet népéé. A privatizált szellemi magántulajdon népéé. A biogenetia népéé. Ezért, és csak ezért érdemes harcolni."
Értitek ti ezt? Jó a fordítás?
"A kereszténység a Szentlélek. És mi a Szentlélek? A hívők olyan egyenlőségre alapuló közössége, akiket az egymás iránti szeret köt össze, amely csak a saját szabadságukra és felelősségükre alapozódik. Ebben az értelemben a Szentlélek itt és most jelen van. És velünk szemben a Wall Street pogány bálványimádói állnak."
Itt félrevisz.
Lehet-e a néphez imádkozni?
Ora et labora - tanulj, gondolkodj,moralizálj utána politizálj!
Mikor arról beszél, hogy
"Maga a nyelv, amelyen megtanultunk beszélni a szabadságunkról – a terror elleni háború és más nyalánkságok – hamisítja meg a szabadságunkat." akkor - a nyelvi tisztázás helyett - miért a kereszténység szóhasználatát keveri most itt most be a saját traszperszonális gondolatainak a kifejezésére?
imposemagazine.com/.../...
helyesen: Commons=közjavak. a közjavakért/közjóért állunk ki. a természet közjavaiért (azért hogy maradjanak közjavak), az intellektuális szféra közjavaiért, a biogentikai közjavakért (ne lehessen géneket patentolni stb.)...
így kell érteni.
A közvagyon a források kezelésének társadalmi rendszere
hu.indymedia.org/node/1445
"Az, hogy kommunisták vagyunk egyedül úgy értendő/ annak egyedüli értelme az,hogy a közjavakat óvjuk. A természeti javakat, az intellektuális tulajdon címen privatizált közjavakat.The commons of biogenetics.
1/"a biogenetika révén akár még halhatatlanná is válhatunk," így Zizek
2/Biogenetika jelentése:fejlődéstan
1/ szerint a génekről van szó, a Föld génállományáról, genetikai sokszínűségéről
2/ általánosabban mindaz a közös érték, vagyon ,amit az emberiség a mai fejlődéséig felhalmozott
Ezért és csak ezért kell küzdenünk."
A mai marxista elméletek mit értenek a kommunizmuson és hogyan értelmezik a köztulajdon és a magántulajdon kérdését?
A biogenetika, szelíden szólva - szamáság. Csak bio genetika létezik, egyelőre még nem léternek kibernetikus szervezetek és a genetikájuk.
nem bánom, ha egy gondolkodó használja a fantáziáját, de ne pofázzon össze-vissza...
"Si nous sommes Communistes, c’est uniquement dans le sens que le peuple nous importe. Le peuple de la nature. Le peuple des privatisés par la propriété intellectuelle. Le peuple de la biogénétique. C’est pour cela, et uniquement pour cela, que nous devrions nous battre."
www.legrandsoir.info/.../
Szoval a hires franca angoltudasnak estunk aldozatul :)
Mondjuk ez nem mentseg, hiszen faszer franciabol forditunk angol szoveget stb.
Bocs es kosz megegyszer!
Ezt szintén nem értem. Nem lehetne itt is megismerni az eredeti szövegeket?
mit ért Zizek szocializmuson?
Másik rész:
"Ha a törvényt áttörtünk,akkor nem élünk minden világok legjobbjában."
Itt is magyarítani kellene, de hogyan?
Persze, tét nélkül - nem ő ég rajta - mindenki szíthatja a máglyát. Egy konkrét szó el nem hangzik, hogyan is képzeli ezt a fene nagy forradalmat.
Miért kell sztárolni politikai gondolkodókat még nekünk is?
Masreszrol: azert meg Zizek meggazdagodott, meg mediasztar lett, azert nincs vilagforr? Ugyan-ugyan.
Hogy lesz ebből minőségi ugrás?
"Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem" Idézet egy őskommunistától...
Na persze, nem is érdemes.
Egyébként ez az elvtárs úr semmivel sem mond többet vagy jobban Mészárosnál. Csak populárisabbna nyomja.
pl. ételt.
Jobb szó erre a mentalitásra, ere a termelési-újraelosztási berendezkedésre nincs és szerintem nem is kell: benne van, hogy a modern kapitalista társadalom egyrészt minden határon túl árufétisiszta, másrészt feléli a javakat és erőforrásokat és pazarló, harmadrészt nem termelő (produktív). Vö. a világ, amelyben élünk.
tudom mit jelent, sztem ez 1 divatos, de idióta és átgondolatlan cathchword, ami különösen káeurópában vált népszerűvé a nyugatra irigy (ált. amúgy nacoid) középosztálybeliek körében.
a kapitalizmusnak állatira nem a fogyasztás a lényege és ennek a szuggerálása (ami 1 moralizáló-jobboldali kritika egyébként) nagyon előnyös a renCernek.
fogyasztani jó dolgokat az jó dolog. a kapit-ban az a sz.r akkor már inkább hogy sokan állatira nem fogyaszthatnak semmi jót (jó ételek, tanulás, könyvek, zene, utazás stb.)
A kapitalizmus lényege fogyasztás, mert a csere és nem használati értéken alapuló újraelosztásnak csak az lehet. Minden mesterséges szűkségletkeltéssel, árufetisizmussal, a valóban szükséges dolgok és az iránta való fogyasztói igény eltűntetéssével, a termelőmunka egyre szélsőségesebb háttérbe szorításával az ún. "szolgáltatások" irányába.
Véletlenül az Államokban éltem az második iraki háború kirobbanása idején. Az amerikai polgároknak azidőtájt a legnagyobb gondjuk az volt, hogy milyen fűmagot vegyenek a házuk előtti gyephez... Ez a fogyasztói szemlélet.
Ahol, a javak jellemzően nem jutnak el a kiszolgáltatott emberekhez, az jellemzően nem az iparilag fejlett nyugat, hanem ahol a valós termelés folyik.
Megismétlem, nem tudok jobb (rövid) kifejezést erre a jelenségre, ha tudsz, tessék!
az USA-ban jelenleg pl. a lakosság kb. 20%-a food stamp-eken (is) él, ennyire fogyaszt jól. akinek meg nem ez a gondja, annak sem az a gondja hogy túl sokat fogyaszt, hanem hogy az őrületes munkatempó miatt nincs szabad ideje, emiatt hajszolt, stresszelt, és jó dolgokat NEM tud fogyasztani, mert ezekhez idő kellene.
tehát nagyon is nem a fogyasztás a rendszer lényege, hanem a profittermelés, az utóbbi agyonnyomja ez előbbit.
ezért találóbb kifejezés a profittermelő társadalom, vagy pénztermelő társadalom.
ez egy ilyen tipikus frusztrálértelmiségi diksurzus, ami magát teszi nevetségessé.
mert mi választja el a nagy értelmisegggit (pl. baldrick) a hülyefogyasztók tömegeitől?
a hülyefogyasztók élelmiszereket vesznek.
értelmisi is vesz.
a hülyefogyasztók ruhákat vesznek.
értelmisi is vesz.
a hülyefogyasztók bútort, elektronikai cikkeket vesznek.
értelmisi is vesz (ha van pénze).
a hülyefogyasztó fűmagot vesz, ha van kertje.
értelmisi is vesz fűmagot, ha van kertje.
stb.
mi az a kib*szott vastag határvonal, ami tehát elválasztja a hülyefogyasztóktól a nagy elit érteliseggi kritikust?
semmi, a különbség megfoghatatlan, szal fiktív, egy önmagát a többiek felé helyező vigaszként szolgáló tucatideológia az egész duma a "fogyasztókról".
Ez az utolsó kísérletem, no nem a meggyőzésedre, még csak nem is arra, hogy neked magadnak megmutassam, hogy a vitamód, amit akalmazol (csalások), mennyire nem vezet sehová, hanem inkább azoknak az okulására, akik még olvassák ezt a szarkavarást.
Attól, hogy nem veszed figyelembe vagy szándékosan félreértelmezed a vitapartner érveit, még léteznek, és a vita arra szolgál, hogy megválaszold őket. A fűmag példában a nem a fűmag a lényeg, ahogy beállítani igyekszel, hanem, hogy a fűmagkérdés a fogyasztó számára akkor is központi probléma, amikor az országa jövőjét érintő egyéb kérdésekre kellene figyelnie. Olyan kis dolgokra, mint egy háború, mely az ország gazdaságát évtizedekre kényszerpályákra állítja. Az értelmes emberek fűmagvásárlás helyett a háború ellen tiltakoztak akkoriban.
A vitapartner negatív minősítése a lényegi érvek előtt vagy helyett csupán a sekélyes elmékben teszi semmisé a vitapartner érveit. Tehát, azért mert te idiótának, ostobának, nácinak, frusztrálértelmiséginek, értelmiseggginek. tucatideológia hívének, magamat a többiek fölé helyezőnek, irigy középeurópainak etc. nevezel, az érveid nem állnak szilárdabb alapokon és az enyémek sem gyengébbeken. Becsaphatod magad, hogy "mily jól megadtam neki!", de ez, nemkedves nembarátom, csupán illúzió.
Ha kissé tágabb (nagyvnalúbb, befogadóbb etc.) nézőpontból néznéd azt állításaidat és az enyémeket, nem találnál ellentmodást, mivel azonban csak az ellentmodást keresed (ki is a frusztrált?), hát csakis azt találod.
Az a kiindulásod - melyre természetesen semmilyen alapot nem adtam -, hogy én a luxusfogyasztást tekintem a fogyasztói társadalom lényegének. Hát nem. Most kb. harmadszor ismétlem: a hamis, mesterséges szükségeletek kielégítését és az árufetisizmust tekintem annak. Ebből s szempontból mindegy, hogy kőgazdag vagy vagy food stampen (is) élsz, vagy még azon se. Megint illusztrálom, de valószínűleg úgysem fogod a példát megérteni, nem szellemi képesség, hanem a jószándék hiánya miatt:
Tehát, megint az Egyesült Államok, a kétezres évtized közepe, és pusztán azért mert azt ismerem a fejlett tőkéből, évekig élvén benne: A szegény feketék (meg a fehérek is, de azokon genetikusan nem látszik annyira) a Mekdonácc egydolláros menüjén, meg a csillivilli junkfoodon híznak szép kövérre, és pusztulnak mindenféle civilizációs betegségekben, holott, csupán egy töredékkel drágábban nagyságrendekkel egészségesebb táplálékhoz jutnának. De a hamis szükségletek meg az árufetisizmus nem hagyják, hogy azt a másik utat válasszák. A másik véglet szerint, a vagyonos középosztály szó szerint vagyonokat költ ún. organikus élemiszerekre (már a név is elárulja, hogy kamu az egész), és ugyan egészségesebben él, de ezt nagyságrendekkel kevesebb pénzből megtehetné. Megint csak: a fogyasztói szemlélet számukra sem engedi, hogy ésszerűen elégítsélk ki szükségleteiket.
Amit pedig a szegénység és művelődés viszonyáról állítasz, a legfejlettebb fogysztói társadalomban, az Egyesült Államokban, legalábbis az elmúlt évtized közepén (2003-2007 között) a tapasztalataim szerint egyszerűen nem (volt) igaz. Kiváló, jól ellátott könyvtárrendszer, felnőttképzés, értelmes rádiócsatornák etc. álltak (szerintem állnak) rendelkezéásre. Akkor (ma már ez a példa nem áll, mert a könyvpiac nagyjából összeomlott) egy kávé mellett egész napra behetted magad bizonyos könyvpalotákba, és kiolvashattad az egészet, ha a könyvtár esetleg derogálna. Mellesleg a könyv az átlagfizetésekhez képest veszedelmesen olcsó volt akkoriban. Ja, az inetrenetről ne is beszéljünk. Az már a fogyasztói társadalom újabb jellemzője, hogy midezen lehetőségek kihasználására az agymosott fogyasztónak igénye nincsen. Nem a szegénység önmagában vezet a szellemi igénytelenséghez, hanaem a fogysztói társadalom agymosása, melynek egyetlen célja van: az engedelmes fogyasztó kinevelése. Vagy - hogy a végén én is elhelyezzek egy sértést - az agymosott, deamagóg, korrupt tőkeapologéta értelmiségié, mint amilyen te vagy.
Elnézést a terjedelemért!
A termelőmunka és nem a termelés háttérbe szorulásáról beszélek. A termelékenység mai színvonalán a munkásra szinte nincs is szükség - csak a megtermelt javak megvásárlójára, a fogyasztóra.
Az Államokban a javakat a munkaképes lakosság tíz százaléka állítja elő, az ázsiai munkaidő kb. fele alatt. Az így "felszabadult" (valójában feleslegessé vált munkaidő (erő)) a szolgáltásba csoportosult, vagy örökre munkanélkülivé vált. Szerinted, ha ők nem termelnek (mert nem termelnek, nem lévén sem termelőeszközük sem tőkéjük), akkor mit csinálnak?
Ha nem találnád ki a feladat nehézsége miatt, elárulom: fogysztanak. A lehetőségeikhez képest. Ez valakinek esetleg a puszta létfenntartást jelenti, az igaz, de az már nem mindegy, hogy létfenntartást milyen termékkel oldja meg. Szeméttel, és hogy ettől még boldog is, mert sikerült fogysztania, megint csak a fogyasztói társadalom/szemlélet tehet.
Mely szerinted nem létezik.
Szívből gratulálok!
eltaláltam?
Évekig éltem az Államokban, és imádtam.
A liberalizmust utálom, főként az oly rosszindulatú ostobái miatt, mint te vagy.
kuruc.info/r/4/85982/
nem véletlen, és a politikában az affinitások számítanak.
es ne izgulj, nem fogod az amerikai allampolgarsagot megkapni.
De
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.