Pofáznak, pedig alig akar valamit tőlük a rendszer: a banki kölcsönök befagyasztása, 137 ezer tisztviselő elbocsátása, az állami szektorban 25 %-os jövedelemcsökkentés, a nyugdíjak és munkanélküli jövedelmek 15 %-os csökkentése, adóemelés (dohány, alkohol, ingatlan), állami szolgáltatások és szociális kiadások szétverése ésatöbbi.
Eddig persze ezek a román semmittevők élvezték a gazdag, északi országok (köztük a sokat szenvedett csonka-Magyarország) dolgos népeinek adományait.  Ebből tartották fenn virágzó országukat, ahol mindössze 9 %-os hivatalos munkanélküliség, a lakosság csak kétharmada küzd megélhetési gondokkal, 50 %-a nem képes igényei kielégítésére, ahol a szegénységi küszöb havi 158 euró és 33 %-os gyermekszegénység.
De ezek sose elégedettek.
Most is hát nem kimentek az utcára! Nem sokan, csak pár tízezren.
Nem hogy örülnének ezek a műveletlen, balkáni parasztok, hogy végre valaki helyrerakja a gazdaságukat!
Faszok ezek.
Sose lesz ejrójuk.
Hogy fogunk röhögni rajtuk, mikor átmegyünk Kolozsvárra, oszt magyarul (mert mi más nyelvet nemigen, mer hogy minek – az oláhok meg franciáskodnak, persze mert Trianyon) rendeljük a cujkát, aztán meg magyar ejróval fizetünk nekik.
Zsebünkben négyszáz ilyen pénz lapul: havi bérünk.
Üvöltjük a székely himnuszt (lényegében ezért jöttünk) – a kolozsváriak meg bután néznek ránk: kik ezek? Persze nem értik: elbutították őket a románok.
Mindegy, kapnak állampolgárságot, aztán ki lesznek tanítva a művelt Budapesten: csak el ne kezdjenek ismeretlen filozófokkal jönni, meg idegen nyelveken karattyolni, mert egy jobb kocsmában csúnyán rájuk lesz verve.   
Ezek meg tüntetnek, sztrájk, meg ilyenek. Balkáni csürhe ez semmi más, olyanok, mint a görögök, vagy még annál is rosszabbak.  A görögök is dologtalan senkiháziak (voltál már Halkidinin? akkor te is tudod), de van egy nagy előnyük: legalább nem oláhok.
Tudjátok miről beszélünk: sztrájk. Sztrájkocska. Ez egy olyan dolog, amit bevetnek a szerencsétlen bérmunkások, amikor tényleg elegük van, vagy úgy ítélnek meg valamely dolgot, intézkedést, hogy az végképp igazságtalan. Ez egy olyan társadalmi jelenség, melyet a magyar sajtó „mélyen elítél”, gúnyol, azt megillető „kritikával illet”.
Nektek mondjuk, hgy nincsen ingyenebéd??? Nektek? Mi?
Nálunk úgy verték át a csoda-recepetjüket az akárkicsodák, hogy meg se mertünk nyikkani. Bajnai Kordon a magyar baloldal szellemi vezére.
A Fletó is visszagyün: minden rendben, test a testben. 
Mert ők tudják, mit ezek a balkáni szőröstalpúak úgy tűnik még nem tanultak meg.
Minek ugatni, pofázni, tüntetni, sztrájkolni? A pofázók csak a saját érdeküket nézik, a tüntetők legutóbb is összevissza hugyoztak mindent, na a sztrájkos, az meg a legrosszabb fajta.
A sztrájkosok (mint a békávés huligánok) megakadályozzák a becsületes magyar embereket, hogy bejussanak a munkahelyükre! Hát kérdem, én kinek jó ez? 
A karon ülő csecsemők is tudják: csak a lusták sztrájkolnak.
Mi magyarok ennél jóval okosabb, fifikásabb nép vagyunk. 
Rögtön megértettük miről van szó, igaz szánkba is lett rágva rendesen.
Van az a dolog, hogy profit-ráta: na az olyan, mint a gravitáció, természeti törvény, lehet ellene lázadozni, de értelmes ember nem teszi. El lett magyarázva: bazmeg, ti tényleg nem olvastok újságot?
Megmondta a disznófejú nagyúr is. Az érinthetetlen. Ha ő aszondja, hogy nem lehet, akkor nem lehet, még ha forradalom is van. Mert hogy az van: mi csináltuk. Nem nehéz az, el kell menni, cetlit kell dobni egy ládába, ha az eredmény jó, akkor forradalom van.  Ha az Elnök úr rábólint.
Hát így.
Lázadoznak a románok.
Nekünk Trianon-vitanap, nekik osztályharc.
Megint az oláhok jártak jól.