Ennek a gondolatnak a legbefolyásosabb összefoglalása az amerikai neokonzervatív filozófus és politikatudós Francis Fukuyama cikke volt, amely amellett érvelt, hogy a sztálinizmus halála a "gazdasági és politikai liberalizmus egyértelmű győzelmét" jelenti, nem pusztán a "Nyugat diadalát" jelezve, hanem egyben "a történelemnek, mint olyannak, a végét...az emberiség ideológiai fejlődésének végpontját, és a nyugati liberális demokrácia mint a kormányzás végső formájának univerzálissá válását".⁵ Sok tekintetben Fukuyama cikke híven tükrözte az idők szellemét.⁶ Érvelésének politikai és gazdasági konzekvenciái meglehetősen egyszerűek voltak. Eszerint a szocializmus – mint politikai filozófia és mint az emberi fejlődés projektje – pusztán a múlt emléke most már.⁷

Az effajta érvek alkották a neoliberális reformok ideológiai bázisát Közép- és Kelet-Európában, a sztálinista rendszerek megdöntése után. Ezeknek a reformoknak az a gondolat adta a magvát, hogy a politikai reformok és a gazdaság gyors liberalizációjának kombinációja nemcsak nagyobb egyéni szabadságot fog hozni, hanem gazdasági prosperitást és magasabb életszínvonalat is a régió küszködő gazdaságai számára.⁸ Magyarországra, amely hagyományosan a piaci reformok éllovasa volt a szovjet blokkon belül, általában mindenki úgy tekintett, mint amely a régión belül a sikeres átalakulás jövőbeli modellje lesz.⁹

Két évtized múltával azonban az átmenethez kapcsolódó átalakítások [adjustment] eredményei Magyarországon nem nagyon adhatnak okot az elégedettségre. A neoliberális átstrukturálás eredményei a magyar társadalomra nézve a legjobb esetben is egyenlőtlennek, de gyakrabban inkább katasztrofálisnak nevezhetők. Az ország a gazdasági termelés jelentős visszaesését szenvedte el, a munkanélküliség élesen megugrott (ami 1989 előtt ismeretlen tényező volt, a tekintélyelvű politikai rendszerben uralkodó munkakényszer miatt), a többség számára süllyedt az életszínvonal, a társadalmi egyenlőtlenségek nőttek, valamint a magyar társadalom immár alapjellegzetességként rögzült a szegénység.¹⁰ A régió többi részében is hasonló trendek voltak megfigyelhetők.¹¹

Mintha mindez még nem lett volna elég, a jelenlegi világgazdasági válság tovább növelte a nyomást a régió amúgy is gyengélkedő gazdaságain. A magyar gazdaságot különösen súlyosan érintette a visszaesés, minek folytán a kormány 2008 végén 25 milliárd dolláros segélycsomaghoz volt kénytelen folyamodni nemzetközi hitelezőinél, a súlyosbodó adósságválság és egy esetleges bankpánik perspektívájával szemben.¹² Tovább fokozva Magyarország gondjait, az ország gazdasági válsága súlyosbodó politikai válságba csapott át. A hatalmon lévő "szocialista"-liberális koalíción belül teljes a zűrzavar, és a nemrégiben megtartott EP-választások kiemelték a szélsőjobboldal megerősödésének tendenciáját: a fasiszta Jobbik harmadik helyen szerepelt, az összes szavazat kb. hatodát megszerezve. De Magyarország problémái mostanában nem csupán a belföldi politikusok számára adnak okot aggodalomra. Az ország sorsát egyre nagyobb érdeklődéssel és rémülettel figyelik Washington-ban és Brüsszelben is.¹³

Előző - Következő >>