| Tartalomjegyzék |
|---|
| A liberális álom vége: Magyarország 1989-2009 |
| Az államkapitalizmustól a piacig |
| A gazdasági reform logikája |
| „Kreatív rombolás” kreativitás nélkül |
| Következtetések |
| Minden oldal |
Magyarország 1989 utáni fejlődésének ellentmondásait a globális kapitalizmusban történt változások kontextusában kell látni. A folyamat során „átmenet történt a nemzetállami [national] kapitalizmustól a multinacionális kapitalizmusba”.62 Ez a változás, ami annak a kísérletnek a nyomán valósult meg, hogy az egyes nemzetállamok megpróbálták a profitokat a hetvenes évek elhúzódó válsága előtti szintre visszaállítani, elősegítette a nemzetközi kereskedelem és pénzügyi piacok kibővülését, és a transznacionális vállalatok megjelenését. A „kompetitív dereguláció logikája”63 egyidejűleg tovább fokozta a kapitalizmus belső ellentmondásait. A kapitalizmus expanziójának ezen ellentmondásait – egyrészt a „kiegyenlítődés” és az „egyesítés”, másfelől az ellenkező irányban ható „széttartás” tendenciáját – zseniálisan ragadta meg Lev Trockij:
A kapitalizmus, ahogy gazdaságilag közelebb hozza az egyes országokat egymáshoz, kiegyenlítve fejlődési stádiumaikat…saját természetének megfelelően jár el…kaotikus módon, szüntelenül aláaknázva saját erőfeszítéseit, egymásnak feszítve az egyik országot a másikkal, az egyik iparágat a másikkal, elősegítve a világgazdaság egyes részeinek fejlődését, visszatartva és visszalökve a fejlődést máshol. Csak ennek a két alapvető tendenciának – melyek a kapitalizmus természetéből fakadnak – a kölcsönhatása magyarázza meg a történelem folyamatának élő mintázatát.64
Ennek fényében nyilvánvaló, hogy Magyarország rögös útja 1989 óta nem „rossz politikáknak” (ti. neoliberális reformok), vagy „korrupt kormányoknak” köszönhető elsősorban (bár ezek a tényezők kétségtelenül hozzájárultak az ország gondjaihoz), hanem az a kapitalizmus inherens, általános ellentmondásainak eredménye.
A Magyarországhoz hasonló kisebb országok számára a helyzetet tovább rontja, hogy a kapitalizmusban történt újabb eltolódások, együtt az imperialista rivalizálás kapcsolódó jelenségével, „ami maga is a kapitalizmus expanzióra és centralizációra törő belső tendenciájának kinövése”65, még súlyosabbá teszik a relatív „elmaradottság” terhét.
Ezt a tényt brutálisan kiemelte a jelenlegi krízis, ami Közép- és Kelet-Európa kis és törékeny gazdaságagait a „kapitalizmus leggyengébb láncszemévé” tette. Magyarországon „a külső kényszerek ostora” hatására a kormány vehemens módon folytatja leépítési, privatizációs és liberalizációs politikáját, abban a kétségbeesett reményben, hogy ettől majd előbb-utóbb jobbra fordul a gazdasági helyzet. De ezek az intézkedések csak súlyosbítják a bajt. A gazdaság gyakorlatilag zuhanórepülésben van, az életszínvonal süllyed, a társadalmi különbségek növekvőben vannak. A jelenlegi politikai viszonyok társadalmi elutasítottsága szinte totális. A szélsőjobboldalnak sikerült a középosztály jelentős részét mozgósítani, a válságért a „zsidók összeesküvését” hibáztatva, a „segélyen élősködőket” (különösen a romákat) pedig azért támadva, mert azok állítólag ellopják azt a kis pénzt, ami még megmaradt az állam kincstárában. Eközben a munkásosztálynak semmilyen politikai képviselete nincsen, növelve sebezhetőségét az uralkodó osztály támadásaival szemben.
A reakció erőivel szembeni progresszív alternatíva felmutatásához különösen időszerűnek és relevánsnak tűnik a visszatérés a klasszikus marxizmushoz. Karl Marx, Lev Trockij és a tradíció más nagyjainak munkáira építve, nem csak, hogy jobban meg tudjuk érteni Magyarország 1989 utáni egyenlőtlen fejlődésének okait, hanem a munkásosztályt is felébreszthetjük, hiszen ez az osztály továbbra is, Trockij szavaival élve, „a világkapitalizmus likvidálásának kezdeményezője” marad. 66
Ford: kmb
Lábjegyzetek
1: Szeretnék köszönetet mondani Gareth Dale-nek a tanulmány egy korábbi változatával kapcsolatos megjegyzéseiért.
2: Románia kivételével, az élesebb szociális konfliktusok és az erőszak hiánya figyelemreméltó vonása volt a kelet-európai forradalmaknak. Sőt, ahogy Tony Cliff megjegyezte „kevesebb összecsapásra került sor az NDK-ban, Csehszlovákiában és Magyarországon ezeknek a rezsimeknek az összeomlása során, mint Thatcher Nagy-Britanniájában a nyolcvanas évek közepén.” – Cliff, 1996, pix.
3: Jeffries, 1993, p1.
4: Åslund, 2002; Kornai, 2006.
5: Fukuyama, 1989, pp3-4. Érdekes módon, Fukuyama cikke megelőzte 1989 politikai eseményeit, ugyanis annak az évnek a nyarán íródott.
6: Fukuyama cikkének részletesebb elemzéséhez ld. Callinicos, 1991.
7: Callinicos, 1991, p10.
8: Åslund, 2002; Kornai, 2006; Marangos, 2004; Sachs, 1990; Williamson, 1992.
9: Jeffries, 1993.
10: Eurequal, 2006; UNDP, 2003; World Bank, 2002.
11: Dale, 2004, és Hardy, 2009 munkái hasonló trendeket mutatnak ki Kelet-Németországban és Lengyelországban.
12: A bankpániktól való félelem nagyon is valós volt, mint ahogy Gideon Rachman nemrég bemutatta a Financial Times-ban. Akiknek a gyengéje az összeesküvés-elméletek vagy a babona, esetleg bele is olvashatnak valamit a dátumba, amikor ez a félelem elérte csúcspontját. 2009. március 13, péntek. (Financial Times 2009. május 11.)
13: Például, Ukrajna és Magyarország gazdasági gondjaira hivatkozva Barack Obama amerikai elnök egy márciusi beszédében figyelmeztette az amerikaiakat, annak a veszélyére, hogy „begyűrűzhetnek ezek a hatások…és a mi partjainknál köthetnek ki”. [“these enormous ripple effects…wash[ing] back on to our shores”.]
14: Aldcroft and Morewood, 1995. Ld. még Brenner, 2006.
15: Maier, 1997, p91, in Dale, 2006, p208.
16: Dale, 2004, p193.
17: Harman, 1984, p116.
18: Cerny,
19: Aldcroft and Morewood, 1995, p126.
20: Haynes, 1994, p129.
21: Ahogy Dale kifejti ennek a számnak egy másik cikkében, ez a döntés, habár megnövelte a szovjet blokk gazdaságainak sebezhetőségét a világpiac fluktuációval szemben, nem volt teljesen irracionális.
22: Köves, 1985, p101.
23: Aldcroft and Morewood, 1995, p157.
24: Swain, 1992, p131.
25: A növekvő elégedetlenség legláthatóbb jelei a hajógyári munkások sztrájkjai voltak, amik megrengették Lengyelországot 1980-81-ben, és amelyek során megszületett a Szolidaritás mozgalom.
26: Aldcroft and Morewood, 1995, p177.
27: Aldcroft and Morewood, 1995, p178.
28: Aldcroft and Morewood, 1995, p188.
29: A magyar ellenzék az első ellenzéki párt (MDF 1987) megjelenése után egyre szervezettebbé vált.
30: Nomenklatúra itt = a párt, az állam és a gazdaság felsővezetői. – Dale, 2006, p10.
31: Ezt a harcot részletesen elmagyarázza Ripp, 2006.
32: 1988-ra az MSZMP morális válságának jelei nyilvánvalóvá váltak: a tagság 7%-kal csökkent az év első felében, és a megmaradt tagoknál egyre jellemzőbbé vált az egyéni érdekek érvényesítése a párt egészének érdekei helyett, aminek eredménye a párton belüli fokozódó korrupció volt. – Ripp, 2006, pp242-249.
33: Aldcroft and Morewood, 1995, p195.
34: Ezeket a tárgyalásokat később „Kerekasztal Tárgyalásoknak” nevezték el.
35: Tamás Gáspár Miklós az 1988 és 1992 közötti időszakot úgy írta le, mint “a társadalmi képzelőerő periódusa, amiből végül nem sok minden lett, de a megélt és remélt szabadság pillanata volt” – Tamás, 2009, p28.
36: Bár ekkoriban még csak tinédzser éveim elején jártam, még mindig emlékszem, hogy a kora kilencvenes években magyarországi politikusok komolyan érveltek amellett, hogy az ország „utolérheti” a Nyugatot egy évtizeden belül. Az évtized vége felé aztán ennek az „ígéretnek” az időkerete két évtizedre nőtt.
37: Idézi: Gwertzman and Kaufman, 1990, pp225-226.
38: Schumpeter, 1975.
39: Csaba, 2007, p101. Már a hetvenes évek elején, amikor a neoliberális elméletek uralkodóvá kezdtek válni a politikai vitákban, az „erős állam” szükségletének hangsúlyozása ahhoz vezetett, hogy magánérdekeltségek és sok nyugati kormány is közvetlenül támogatni kezdett antidemokratikus rezsimeket. A legtriviálisabb példa erre a Pinochet-diktatúra esete volt Chilében, amit a hetvenes években a monetarizmus laboratóriumának tartottak. Magyarországon a 2006-os erőszakos zavargásokat ürügyül használták fel arra, hogy megerősítsék az állam represszív karját és szétzúzzák a kormány neoliberális politikájával való ellenállást.
40: Csaba ennek a megközelítésnek központi sajátságaként azt a meggyőződést definiálja, hogy a piac „az az alapvető koordinációs mechanizmus, ami által a szegénység ördögi köre megtörhető” – Csaba, 2007, p101.
41: Åslund, 2002; Marangos, 2004; Sachs, 1990; Williamson,
42: Jeffries, 1993.
43: Tamás, 2009, p36.
44: Kolodko, 2000, p109.
45: World Bank, 2002, p3.
46: Eurequal, 2006, p2.
47: Eurequal, 2006, p2.
48: A legutolsó azoknak a személyeknek a sorában, akik kifejezték erős kétségeiket a magyar gazdasággal kapcsolatban Bod Péter Ákos volt, aki egy augusztusi interjúban azt állította, hogy a gazdaság csak 2013-ban fogja elérni a 2008-as szintet. Népszabadság, 23 August 2009.
49: UNDP, 2003, p. 19.
50: Adam, 1999, p92. Újabb tanulmányok is megerősítették ezt a trendet – Eurequal, 2006; Tárki,
51: Eurequal, 2006, p3.
52: Eurequal, 2006, p2; UNDP, 2003, p56. Ez alapján nehéz megérteni, hogyan állíthatta azt az Economist 2005-ben, hogy Magyarországon „gyakorlatilag nincsenek szegénységben élő emberek” – the Economist, 26 November 2005. (Meg kell jegyezni, hogy az UNDP adatait a minimális megélhetési szint megállapításával számították, míg az Economist állításait a Világbank standardjaira alapozta, melyek egy durva gazdasági definícióját veszik a szegénységnek, ti. napi 2,15 dollár per fő per nap alatt élők.)
53: Eurequal, 2006, p3.
54: Tárki, 2004, p51.
55: Tárki, 2004, p69.
56: Tárki, 2004, p69.
57: Adam, 1999, p120; Tárki, 2004, p69.
58: Adam, 1999, p161.
59: UNDP, 2003, p21.
60: Tárki, 2004, p103.
61: Eurequal, 2006, pp21-22.
62: Harman, 1990.
63: Dale, 2004, p193.
64: Idézi Barker, 2006, p82.
65: Barker, 2006, p82.
66: Trotsky, 1969, p. 108.
References
Adam, Jan, 1999, Social Costs of Transformation to a Market Economy in Post-Socialist Countries: The Cases of Poland, the Czech Republic and Hungary (Palgrave Macmillan).
Aldcroft, Derek, and Steven Morewood, 1995, Economic Change in Eastern Europe Since 1918 (Edward Edgar).
Andor, László, and Martin Summers, 1998, Market Failure: A Guide to the East European “Economic Miracle” (Pluto).
Åslund, Anders, 2002, Building Capitalism: the Transformation of the Former Soviet Bloc (Cambridge University).
Barker, Colin, 2006, “Beyond Trotsky: Extending Combined and Uneven Development”, in Bill Dunn and Hugo Radice, 100 Years of Permanent Revolution: Results and Prospects (Pluto).
Brenner, Robert, 2006, The Economics of Global Turbulence: the Advanced Capitalist Economies from Long Boom to Long Downturn, 1945-2005 (Verso).
Callinicos, Alex, 1991, The Revenge of History: Marxism and the East European Revolutions (Polity).
Cerny, Phil, 1990, The Changing Architecture of Politics: Structure, Agency and the Future of the State (Sage).
Cliff, Tony, 1996, State Capitalism in Russia (Bookmarks),
Csaba, László, 2007, The New Political Economy of Emerging Europe (Akadémiai Kiadó).
Dale, Gareth, 2004, Between State Capitalism and Globalisation: The Collapse of the East German Economy (Peter Lang).
Dale, Gareth, 2006, “’A Very Orderly Retreat’: Democratic Transition in East Germany, 1989-90”, Debatte: Journal of Contemporary Central and Eastern Europe, volume 14, number 1.
Eurequal, 2006, The State of Inequality in Central and Eastern Europe: Desk Research on Hungary
Fukuyama, Francis, 1989, “The End of History?”, The National Interest (summer 1989),
Gwertzman, Bernard, and Michael Kaufman, 1990, The Collapse of Communism (Random House).
Hardy, Jane, 2009, Poland’s New Capitalism (Pluto).
Harman, Chris, 1984, Explaining the Crisis: a Marxist Re-Appraisal (Bookmarks).
Harman, Chris, 1990, “The Storm Breaks”, International Socialism 46 (spring 1990).
Haynes, Michael, 1994, “Class and Crisis in Eastern Europe”, in Alex Callinicos, John Rees, Michael Haynes and Chris Harman, Marxism and the New Imperialism 1994 (Bookmarks).
Jeffries, Ian, 1993, Socialist Economies and the Transition to the Market: A Guide (Routledge).
Kolodko, Grzegorz W, 2000, From Shock to Therapy—The Political Economy of Postsocialist Transformation (Oxford University).
Kornai, János, 2006, “The Great Transformation of Central Eastern Europe: Success and Disappointment”, Economics of Transition, volume 14, number 2.
Köves, András, 1985, The CMEA Countries in the World Economy: Turning Inwards or Turning Outwards (Akadémiai Kiadó).
Maier, Charles, 1997, Dissolution: The Crisis of Communism and the End of East Germany (Princeton University).
Marangos, John, 2004, Alternative Economic Models of Transition (Ashgate).
Ripp, Zoltán, 2006, Rendszerváltás Magyarországon 1987-1990 (Napvilág Kiadó).
Sachs, Jeffrey, 1990, “What is to be done?”, Economist, 13 January 1990.
Schumpeter, Joseph, 1975 [1942], Capitalism, Socialism and Democracy (Unwin University).
Swain, Nigel, 1992, Hungary: the Rise and Fall of Feasible Socialism (Verso).
Tamás, Gáspár Miklós, 2009, “Interview—Hungary: ‘Where We Went Wrong’”, International Socialism 123 (summer 2009)
Tárki, 2004, Hungary: Social Report 2004, (Társadalmi Riport 2004: a honlapon valamiért csak angolul elérhető)
Trotsky, Leon, 1969 [1930/1906], The Permanent Revolution and Results and Prospects (Merit).
UNDP, 2003, “Towards Alleviating Human Poverty 2000-2002, Human Development Report: Hungary, 2000-
Williamson, John, 1992, The Eastern Transition to a Market Economy: A Global Perspective (Centre for Economic Performance).
World Bank, 2002, Transition—The First Ten Years. Analysis and Lessons for Eastern Europe and the Former Soviet Union
(eredetileg megjelent: International Socialism Journal 124 30 September 2009)
(az International Socialism a trockista Socialist Workers Party negyedévenként megjelenő elméleti folyóirata. A párt hetilapja a Socialist Worker, havilapja a Socialist Review. Mind a három lap olvasható (ingyen, teljes terjedelmében) az Interneten is.)
Hozzászólások
kicsit több elméleti megalapozással.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.