JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL
18. A kapitalizmus meghaladása: Marx receptjének adekvátsága (Michael Lebowitz)
Bár Marx többször gúnyolódott az utópisták elképzelésein és visszautasította az utópiagyártást, ez nem jelenti azt, hogy ne rendelkezett volna elképzelésekkel egy alternatív társadalomra vonatkozólag. Ennek céljaként a "gazdag individualitás minden oldali szabad fejlődését" jelölte meg, az emberi képességek fejlődését, mint önmagáért való célt. A produktivitás, a termelés erőinek a növekedése egy ilyen társadalomban nem az emberi idő még fokozottabb felélését jelentené, a profittermelés céljából, hanem az emberi idő felszabadítását, a „szabadon felhasználható idő", a „társadalom egyetlen fő gazdagság-forrásának" lehető legnagyobb kiterjesztését. Azonban a tőkés társadalomban az emberi munka erői mint a tőke erői jelennek meg, a tudomány és a technológia, mint a tőke eszközei. Ez a társadalom egyben folyamatosan bizonytalanságban és rettegésben tartja a munkásosztályt, a munkanélküliség állandó fönntartásával. Hogyan lehet innen a „termelők szabad társulásáig" eljutni? Amíg a munkásosztály mozgalmai a tőkeviszonyt „természeti ténynek" veszik, a válságokon keresztül a tőke szupremáciája mindig helyreállhat. Mint ismeretes, Marx nem tudta befejezni művét. Egy hat részes összefoglalásra készült, de ebből végül csak az első részeket tudta megírni és ezeket sem fejezte be. Így "A tőke" csak a tőke logikájáról szól, a „munkásosztály politikai gazdaságtana" nem szerepel benne. Ezért a forradalmi praxis elméletét nem dolgozta ki, csak rövidebb írásaiban olvashatunk róla. Ugyanakkor, hogy a sikeres forradalmi praxis nem elkerülhetetlen, de lehetséges, azt a Kommün példáján Marx is látta és azóta is sokszor kiderült. Fontos tisztázni konkrétan, mik azok a vonások, amik miatt a „létező szocializmusok" nem tekinthetők szabad, szocialista társadalmaknak. Ez objektív és nem ízlésbeli kérdés, nem elég azt mondani, hogy „az nem az volt", elemezni kell a konkrét eltéréseket és ezek okait. Ennek során újra meggyőződhetünk arról: a cél nehéz, de nem lehetetlen. Ezért nincs okunk feladni. „Lehetséges egy jobb világ. Kezd el most fölépíteni." - fejezi be Lebowitz.