JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL
8. A kapitalizmus története (Michael Perelman)
A fejezet címe kissé megtévesztő: nem egy összefoglalót tartalmaz a kapitalizmus történetéről, hanem egy rövid áttekintést az erről szóló elméletekről (Adam Smith, Marx) és konkrétan az „eredeti felhalmozás" [primitive accumulation] kérdéséről. Mikor váltak dominánssá a kapitalista osztályviszonyok? Pl. az USA-ban még a polgárháború idején is a legtöbb ember nem a tőke-bérmunka viszony-„ban" létezett, hiszen a többséget az önellátó farmerek (valamennyi piacra termelés is) és a rabszolgák alkották. Ennek ellenére már nyilvánvalóvá vált a kapitalista társadalmi viszonyok győzelme és megállíthatatlan terjedése. Ma pedig az amerikai felnőttek kb. 90%-a „szabad" bérmunkás. A kapitalista termeléshez szükséges alaphelyzet ez: „szabad" bérmunkásokat kell teremteni, méghozzá megfelelő tömegben, akiknek nincsen hozzáférésük az életben maradás, a reprodukció eszközeihez (elsősorban a földhöz), ezért kénytelenek eladni munkaerejüket, hogy pénzhez, és ezzel fogyasztási cikkekhez jussanak. Namost ez a „státusz" (az életben maradáshoz szükséges eszközöktől való megfosztottság, „szabad" társadalmi atomok tömege) történelmileg soha nem fordult elő - a kapitalizmus megjelenése előtt.
Önként soha nem akarták emberek tömegesen eladni az idejüket, a munkaerejüket másoknak. Azt a kényszert, ami rábírja őket erre, tehát létre kell hozni. Ezeknek a keretfeltételeknek a létrehozása az eredeti felhalmozás folyamata, ami nagyrészt a lakosság földtől és egyéb termelési (vagy inkább: reprodukciós) eszközöktől való elválasztását jelenti. Adam Smith amikor maga föltette a kérdést, a tőketulajdon eredetéről, azzal próbálta meg megoldani, hogy a tőketulajdonosok „ügyességük", „megtakarításaik" miatt jutottak tőkéjükhöz. Még ha igaz is lenne ez, ez nem elég: a tőke nem pusztán tárgyak halmaza. Ahhoz, hogy fönntartsa és kiterjessze magát, bérmunkásokra van szüksége, emberekre, akik kénytelenek másoknak dolgozni. Ezt a személytelen, strukturális, de nem kevésbé valós kényszert pedig az egész társadalom átalakításával lehet csak létrehozni. Ezért volt zseniális „húzás" Marx-tól, hogy A tőke első kötetébe belehelyezte az eredeti felhalmozásról szóló fejezeteket, rámutatva mik a társadalmi előfeltételei a tőkés gazdaságnak. Ugyanakkor Marx úgy állította be, mintha az eredeti felhalmozás egyszeri esemény lenne: ha egyszer megtörténik, onnantól a „normális" tőkefelhalmozás zakatol csak tovább, az erőszakos kisajátítás kevésbé fontos. A valóság azonban az, hogy ez a folyamat folyamatosan zajlik, a rendszer perifériáin, a nyersanyag-extrakció, az intenzív mezőgazdaság terjedésének helyszínein (Dél-Afrika, Nigéria, Mexikó stb.). Az anyagi fogyasztás és termelés a „deindusztrializáció" és egyéb szlogenek ellenére ugyanis egyre nő. Az amerikai gazdaság 1990-ben 1 milliárd tonna nyersanyagot használt föl (vasérc, réz, kén, foszfor). A nyersanyagokhoz való hozzájutás sokszor ma is az „eredeti felhalmozás" folyamatait tarja fönn, indítja be. Tehát ami Angliában a 16.-19. században zajlott (a parasztok lesöprése a földről), az a mai napig folytatódik, még ha főleg a rendszer perifériáin is, nem a centrumban.