JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL
1. államkapitalizmus A kapitalista rendszer egy formája, melyben a tőkés, a munkáltató az állam.
_______________________________________________
2. államkapitalizmus fn Közg A kapitalizmusnak az a formája, amelyben bizonyos vállalatok és gazdasági ágazatok állami kezelésben vannak. | A szocializmusba való átmenet időszakában a magánvállalatok állami ellenörzésének és korlátozás rendszere.
(Magyar Értelmező Kéziszótár, 1987)
_______________________________________________
3. Az államkapitalizmus fogalmának több definíciója létezik:
A marxista irodalmon belül gyakori megállapítás, hogy egy olyan szociális rendszerről van szó, amelyben a kapitalizmus (azaz bérmunka a termelésben és nyereségmaximálás) társul az állami tulajdonnal a kulcsfontosságú ágazatokban.
S. Resnick és Richard D. Wolff a 2002-ben angolul megjelent, „Osztályelmélet és történelem" című könyvükben megvizsgálták az államkapitalizmus kérdését az egykori Szovjetunióval kapcsolatban, és ezzel folytattak egy olyan témát, amely a huszadik századi marxista elmélettörténetben heves viták tárgya volt. Ezen elméleti ütközetek zöme a trockisták között zajlott, eredete azonban visszavezethető a szovjetunióbeli „baloldali ellenzékre". A Szovjetunióra vonatkozó államkapitalizmus-elmélet legjelentősebb képviselője a trockista Tony Cliff.
_______________________________________________
Először is különbséget kell tenni a két felfogás között: 1. Olyan elismerten kapitalista rendszer, ahol állami tulajdon is létezik, éspedig nem csak az infrastruktúra területén, hanem az iparban, azaz a termelésben is. 2. A létező szocializmus, mint a kapitalizmusnak egy válfaja.
Mind a két felfogásnál a háttérben valamiféle zűrzavar lappang az államot, a kapitalizmust és a kettő közötti viszonyt illetően.
Az 1. idézetben a tőkés azzal tünteti ki magát, hogy másokkal munkát végeztet. Ez azonban egyáltalán nem a tőke lényege. A feudális urak is másokkal végeztettek munkát, sőt a munkatáborokban is ez történt. A kapitalizmus, a tőkés rendszer egyik jellegzetessége, hogy nem közvetlen kényszerrel hajtják az embereket a munkába, hanem olyan körülményeket teremt éppen az állam, jogrendszerével és igazságszolgáltatásával, az állami pénz kibocsátásával és forgalomba hozásával, - lényegében azzal, hogy a munkás el van választva a munkaeszközeitől, - hogy létrejön a szabad bérmunkás, a modern proletár, akinek önkéntesen, saját kezdeményezésére kell munka után futnia. A kapitalizmusnak ez a mozzanata adja fölényét a többi gazdasági rendszerrel szemben, és ez a híres és ünnepelt demokratikus szabadság alapja és lényege.
Az egyik (a 2. idézetben megtalálható) értelmezésben az a gondolat is megjelenik, hogy a magántulajdon és az állami tulajdon között ellentét van; és ez a gondolat olyan irányba fejlődhet és fejlődött is, hogy ott, ahol állami tulajdon van, tulajdonképpen megszűnt a kapitalizmus. Ma is elhangzik a vészkiáltás, például az egészségüggyel kapcsolatosan, hogy túl sok az állami beavatkozás - ez már szocializmus! (Azaz, valami egészen megvetendő és rossz)
Hozzászólások
1.
"
Cliff a rendszerváltást is fölhozzá bizonyítékként a kapitalizmus folyamatosságára:
„Az egyik társadalmi rendből egy másikba való átmenet szükségszerűen társul egy adott államapparátus kicserélésével egy másik által. (De) 1989-ben, bárhol is nézzük, alig nyúltak hozzá az államgépezethez."
"
Az állításnak, mely szerint "Az egyik társadalmi rendből egy másikba való átmenet szükségszerűen társul egy adott államapparátus kicserélésével egy másik által." a megfordítása (azaz tagadása) nem "éppen egy meglévő államapparátuson keresztül kell (és csak így lehet) ráerőltetni a lakosságra egy másik rendszert, és erőszakkal (újra)bevezetni a magántulajdont.".
A tagadás: A meglévő államapparátus meghagyásának (meg nem változtatásának) szükségszerű következménye, hogy az adott társadalmi rend nem változik.
A fenti Cliff idézet mellett szól több történelmi példa is. Gondoljunk az angol, a francia, vagy akár a magyar polgári forradalomra. (más kérdés, hogy ezek után pár évvel elég kemény és jelentős restauráció következett be, aminek ugyanúgy az államapparátus leváltása is következménye volt)
2.
Szükséges megmagyarázni, hogy a '89-'90-ben lezajlott rendszerváltások miért mehettek végbe. Abban mindenki egyetért, hogy a '89 előtti rendszerek nem voltak szocializmusok (ilyen-olyan módon). Nevezhetjük átmenetinek is, de akkor az irány, ahova az átmenetet képviselték igencsak megváltozott.
Mégis, máig a legjobb, legelfogadhatóbb magyarázatot azok államkapitalista jellege adja. Hisz nem vitathatjuk
kizsákmányolás=bérmunka=magántulajdon
s a bérmunka igenis jelen volt az elmúlt rendszerben.
Véleményem szerint, az államkapitalizmus elmélete nem szemétdombra való, még ha nem is értünk egyet Tony Cliff elemzésével.
mondta ugyanis hogy szívesen vitatkozik magyarokkal a témáról.
Amennyiben választ kapok. Azt is beküldöm ide.
Én Cliff könyvét választottam azért, mert valamilyen alapvet# írásnak tekintik és rajta volt az interneten.
Különben azt hiszem, hogy az érvelése eléggé jellemz# az államkapitalizmus mellett kardoskodóknak, ezért béertem ezzel a könyvvel.
A “történelmi példák" nem gy#znek meg. Egyáltalán az összehasonlítással nem jutunk tovább egy úgy jelenség megértésében. Összehasonlítani ugyanis csak két olyan dolgot lehet, amelynek már megvan a külön magyarázata.
Tehát, ha eddig minden rendszerváltás az uralkodók kicserélésével járt, akkor ez nem jelenti azt, hogy mindig így kell lezajlania. Egy új fajta rendszerváltás is lehetséges, és ezt mi láttuk.
A létez# szocialismus és a kapitalizmus közös vonása éppen az, hogy egy államhatalom, egy kényszerszervezet berendezi és fenntartja mind a két rendszert. A gazdasági rendszer viszont, amelyet üzemeltettek/tetnek, nagyon különbözik. Ez az egyik oka, miért tartom olyan helytelennek az államkapitalizmus elméletét: egybe mossa a két gazdasági rendszert, azzal az eredménnyel, hogy rossz véleménye van az embernek mind a kett#r#l, de egyiket sem érti.
A rendszerváltást (amely az államkapitalizmus elmélete szerint nem is volt ilyen) követ#en tönkrement az összes el#z# gazdaság: Az ipar, a mez#gazdaság, még az infrastruktúra is egy része. Miért, tulajdonképpen? Ha annyira hasonló volt?
Itt is fontosnak tartom a különbséget hangsúlyozni, mert egyébként az ember felel#ssé tesz korrupt és képtelen politikusokat, megkezd#dik a b+nbakok keresése.
A kutatás az okok iránt ugyanis más, mint a felel#sek, a b+nösök keresése. Az egyik a tudományos eljárás, a másik az erkölcsi. Az utóbbi sajnos szokásos, de szerintem hibás és káros.
A harmadik ok, miért írtam ezt a cikket a következ#: Az egész Szovjetunió létrehozásakor már helytelen felfogások uralkodtak a bolsevikok elméletében az állam, a pénz, a magántulajdon és ennek összefüggése körül. Ennek is megvoltak a következményei.
Most újra megjelennek ezek a helytelen felfogások, a pénzt#két támadják, a termel# t#két pedig dicsérik és megmenteni akarják a baloldali kritikusok, és mindenki fordul az állam felé, hogy tegyen már valamit! Tehát az a felfogás megmaradt, hogy az állam valahogy az osztályok fölött áll és mindenkiért kellene gondoskodnia. Ezzel meger#sítik az állampolgári illuziókat és mintegy egy fehér papíron aláírnak minden jövend#beli állami intézkedést.
A létez# szocializmus, avagy szovjet rendszert, mindegy milyen név alatt fut, sajátságos jelenségként kell fölfogni, és nem el#re gyártott elemeket összetenni. Az semmiféleképpen nem jelenti azt, hogy jobbnak tekinteném, vagy szocialistábbnak. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy más volt, és hogy az emberek a mi rendszerünket sem értik meg jól, ha azonosnak tekintik. Tehát nem csak visszaféle tekintve tévednek, hanem a mai valóságot sem fogják föl helyesen.
Amely a t#led felhozott egyenletet illeti:
kizsákmányolás=bérmunka=magántulajdon
nem értek egyet. Kizsákmányolás abban az értelemben, hogy egy ember illetve osztály elsajátítja egy másiknak a munkáját illetve ennek termékeit, minden eddigi rendszerben volt, bérmunka és magántulajdon nélkül is. Aztán, ahogy látjuk, bérért dolgoztattak a RealSzocban is, állami tulajdon mellett. Miért kellett volna hosszadalmas privatizáció, ha ez ugyanolyan lett volna, mint magántulajdon?
Különben komolyan írtam a cikkem végén, hogy miért tekintem olyan helytelennek Cliff és vele hasonlóan érvel# emberek módszerét: Mert fölfogják a kapitalizmust jelenségek halmazának, és minél több elemét lelnek másútt, annál “kapitalizmusiabb". Ez ellenkezik az én felfogásommal a tudományos elemzésr#l.
Remélem, ezzel tudtam valahogy tisztázni az álláspontomat.
Amelie
Először is köszönöm, hogy levelemre válaszoltál, időt szakítottál rám.
Másodszor, fontosnak tartom leszögezni, hogy én nem vagyok közgazdász, pusztán csak egy kíváncsi ember. Így minden ilyen jellegű vitával besétálok a te utcádba, ennek ellenére még mindig tennék néhány észrevételt.
Érveléseddel, miszerint "Tehát, ha eddig minden rendszerváltás az uralkodók kicserélésével járt, akkor ez nem jelenti azt, hogy mindig így kell lezajlania." teljes mértékben meggyőztél. Ha nem fogadnám el, akkor abba a hibába esnék, amit azok az emberek, akik nem hisznek a kapitalizmus meghaladásában, azt örök érvényűnek fogadják el. Ezek az emberek abba a hibába esnek, mint pl. a XIII., XIV. századi emberek, akik a feudalizmust tekintették örök érvényűnek (istentől valónak), s mint tudjuk, nekik nem lett igazuk.
Az államkapitalizmus elméletével kapcsolatban azonban még vannak kételyeim. Ahogy a cikked és válaszod végén is írod, nem jelenségek halmazát szeretném a volt rendszerre ráhúzni, azzal belátva, hogy „“kapitalizmusiabb"”. Sokkal inkább egy jelenség meglétét szeretném megmutatni. Egészen pontosan a magántulajdon meglétét, ami már indukálja a kapitalizmust.
Én tévedtem, amikor rosszul "kizsákmányolás=bérmunka=magántulajdon" írtam. Helyesen:
magántulajdon = munkamegosztás = bérmunka.
Ellenvetésem kiindulópontja mégis a következő: " Aztán, ahogy látjuk, bérért dolgoztattak a RealSzocban is, állami tulajdon mellett. Miért kellett volna hosszadalmas privatizáció, ha ez ugyanolyan lett volna, mint magántulajdon?"
Itt szeretnék egy idézettel kezdeni:
"munkabér és magántulajdon azonosak: mert a munkabér, amelynél a munka terméke, tárgya díjazza magát a munkát, csak szükségszerű következménye a munka elidegenülésének, mint ahogy a munkabérben a munka is nem öncélként, hanem a bér szolgájaként jelenik meg.(...)A munkabér az elidegenült munka közvetlen következménye, és az elidegenült munka a magántulajdon közvetlen oka. Az egyikkel tehát a másik oldalnak is el kell esnie.” (Marx, Engels Válogatott Művek I. Bp. 1963 42. 92. oldal)
Az elmúlt rendszer gazdasága ugyebár "tervgazdaság" volt. Azaz, az ipar, mezőgazdaság termelését felülről irányították az un. tervgazdasági hivatalokból. Meg kell említeni, hogy Magyarországon a Kádár-rendszerben ('56-'89) létezett a szocialista köztulajdon csirája, a mezőgazdasági termelő szövetkezetek, ahol az ott dolgozók többé-kevésbé maguk határozhatták meg mit, hogyan termelnek, de a többi volt szocialista országra még ez sem volt jellemző.
Éppen ezért, az államosított termelési eszközök egyre inkább a magántulajdon egy új megjelenési formájába kerültek, amit államigazgatási tulajdonnak szoktak nevezni. Ez nem teljesen azonos a tőkés magántulajdonnal, abban az értelemben, hogy nem a polgári jog alapzatára épül. Ellenben, az államigazgatási tulajdon azonos tőkés magántulajdonnal abban a marxi értelemben, hogy segítségével az emberek egy osztálya - a pártállami nómenklatúra - idegen munkákat igáz le, a dolgozó osztályok munkáját. (*) A termelési eszközök (amelyek állami kézben voltak) használói (a termelési eszközök üzemeltetői) és hasznának az élvezői (a megtermelt javak) különbözőek voltak.
Természetesen azt is meg kell említeni, hogy az elmúlt rendszer állama, mint "buta" tőkés viselkedett. Azaz, a dolgozók, munkások által megtermelt értéktöbblet nagy részét nem az ipar fejlesztésébe, azaz újabb és újabb technikai vívmányokba fektette, ez a rész továbbiakban megszűnt tőke lenni. Gondolhatunk itt a lakásépítési programokra stb., amelyek a dolgozó osztályok életkörülményeit volt hívatott emelni. Ám sok országra még ez sem volt jellemző, például a Ceaucescu Romániája, ahol a fent említett értéktöbblet nagy hányada az állampárti nómenklatúra dőzsölését fedezte.
A fentiek miatt tartom elfogadhatónak az elmúlt rendszerre az államkapitalizmus megjelölést, ahol az állam jelző pusztán a tulajdonost hivatott jelezni.
Végezetül szeretném megválaszolni kérdésed:
„Miért kellett volna hosszadalmas privatizáció, ha ez ugyanolyan lett volna, mint magántulajdon?”
A pártállami nómenklatúra lényegénél fogva (lásd (*) pontot) karrieristák gyűjtőhelye volt (miközben a pártmunkások jelentős része tisztességes kommunista volt) akik egyre inkább hitbizományként kezelték előjogaikat (szélsőséges példa: az észak-koreai Kim-dinasztia). Ez az osztály a politikai hatalom birtoklásával irányította a gazdaságot. Az 1970-es, 1980-as években nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer kimerítette gazdasági potenciálját, mivel az állam „buta” tőkésként viselkedett. Jellemző volt ezen országok gazdaságára az infláció, áruhiány, technológiai rés kitágulása a nyugati országokkal szemben stb.
Emiatt veszélybe került a nómenklatúra politikai hatalma. A nómenklatúra egyes tagjai a sztálini terrorhoz hasonló megoldásokban gondolkodtak (Lengyelország, Románia, NDK, Szovjetunió) a nómenklatúra új, technokrata nemzedéke viszont megkezdte a politikai hatalom átváltását gazdaságira (nyitás a Nyugat felé, csatlakozás az IMF-hez, a piaci megoldások erőltetése, stb.) A belső harcokból néhány országot (Románia, NDK, Korea) leszámítva a technokraták kerültek ki győztesen és megkezdődött a rendszerváltás előkészítése.
Amikor a rendszerváltás végbement, a dolgozó osztályok a kisujjukat sem mozdították a pártállami rendszer védelmében, és ez a legfőbb bizonyíték, hogy a pártállam nem volt szocialista, nem volt a dolgozó nép állama.
Meg kell ismét említeni, hogy Magyarországon egy nagyon csekély ellenállás éppen a termelőszövetkezetek részéről történt - nem véletlen az a düh, amivel eme intézmény ellen támadtak a rendszerváltók, még azon az áron is, hogy teljesen padlóra küldik a korábban virágzó magyar mezőgazdaságot.
Így az, hogy rendszerváltás volt nem zárja ki azt, hogy az elmúlt rendszer államkapitalista, a mai pedig (privát)kapitalista lenne.
Végül, válaszleveledben írod „A kutatás az okok iránt ugyanis más, mint a felelősek, a bűnösök keresése.” Ezzel teljes mértékben egyet értek. Sajnos, a mai Magyarországon egyre inkább bűnbakok keresése folyik, amelynek egyenes következménye a fasizmus (!) terjedése nálunk. Ezt én rendkívül elszomorítónak, mi több, ijesztőnek tartom. Ezzel összefügg, ahogy írod is, és amivel egyet értek: „Most újra megjelennek ezek a helytelen felfogások, a pénztőkét támadják, a termelő tőkét pedig dicsérik és megmenteni akarják a baloldali kritikusok,…”
ideeler = eszmei nem pedig "eszményi".
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.