Idén jegyezzük a Közép- és Kelet-Európát megrengető politikai forradalmak huszadik évfordulóját.1 A tekintélyelvű egypártrendszerek, amelyek a késő negyvenes évektől kezdve hatalmon voltak Bulgáriában, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában, szinte egyik napról a másikra és figyelemreméltóan kevés ellenállást tanúsítva omlottak össze, a gazdasági válság és a társadalmi elégedetlenség nyomása alatt.2
A berlini fal leomlása láttán sok kommentátor vonta le azt a következtetést, az egyetlen járható út a jövőben Közép- és Kelet-Európa számára a liberális demokrácia és a kapitalizmus. Eszerint a nézet szerint, amely gyorsan hegemonikussá vált Keleten és Nyugaton egyaránt, a sztálinizmus bukása "egy egész rendszer kudarcát" mutatta meg3, végső bizonyítékként szolgálva a piac mint társadalomszervezési mód felsőbbrendűségéről a központi tervezéssel szemben.4
Hozzászólások (4) / Bővebben...
A gyárból munkanélküliként vagy fogyasztóként lehet kilépni, s mindkettő a kizsákmányolás szerves része, aspektusa. A kapitalizmus totális rendszer. A munka magasztalása nem jobb, mint a tőke magasztalása, a kettő szubsztanciája ugyanaz: az idő, a munkaidő. A reményt is szét kell rombolni ahhoz, hogy ez megváltozzék. A munka szubsztanciája az idő.
A munkás küzdelme az élettel az idővel való küzdelem. Harc azért, hogy az életidejével maga rendelkezhessék. Egyrészt úgy, hogy az idegennek, azaz az értéktermelésnek alárendelt munkaidejét lehetőleg megrövidítse, hogy a technikai alárendelődést kisebb munkaintenzitással, a munkafolyamat lehetőleg autonóm, individualizált technikai irányításával a kényszer elemét lelkileg elviselhetőbbé tegye, intellektuálisan érdekesebbé, fizikailag kevésbé gyötrelmessé és egyhangúvá – másrészt pedig úgy, hogy kollektív akcióval béremelést érjen el, ezáltal a maga fogyasztói pozícióját javítsa, és munkaerejének újratermelésén túl egzisztenciális többletre (élvezetre) tegyen szert.
A tőke részese ennek a küzdelemnek. Ez a küzdelem azért folyik, hogy az értéktöbblet növekedjék, hogy az újra befektetett régi és új tőke még nagyobb értéktöbbletet hozzon létre, minél kevesebb munkásnak minél kevesebb bért kelljen fizetni minél nagyobb munkaintenzitás mellett egyre hosszabb ideig. Ám a munkás is érték. Hozzászólások (1) / Bővebben...
"A GDP-mutatóval szembeni kritikák jó része rendkívüli naivitást árul el, mintha a kapitalizmust más elv is vezérelhetné mint a vég nélküli felhalmozás. Elég lenne megváltoztatni pusztán a mérőeszközöket ahhoz, hogy a szerkezet máshogy működjön?"
A Stiglitz-Sen-Fitoussi-jelentés a gazdasági teljesítményről és a társadalmi haladásról megint alkalmat adott Sarkozy-nak, hogy előadjon egy új akrobata-számot a Sorbonne-on, szidalmazva a piacot, a jövedelmi egyenlőtlenségeket, az átlagszámítást és a statisztikákat. Mármost úgy tűnik a GDP nem méri a boldogságot: óriási felfedezés! Ahhoz sem kellett a híres-nevezetes jelentésre várni, hogy megtudjuk: az egy főre eső nemzeti jövedelem és a társadalom egészségi állapota – amit mérhetünk például a gyermekhalandósággal, vagy az átlagéletkorral – közötti kapcsolat meglehetősen laza, és egy adott szint fölött a GDP emelkedése gyakorlatilag már semmilyen javulást nem von maga után. Egy adott GDP-szinten pedig a köztulajdonban lévő egészségügyi rendszerek hatékonyabbak. „Ha a piac mindenre jó választ tudna adni, arról már tudnánk” – kiált Sarkozy. Persze, ha ugyanez az ember, aki a kórházakat rentábilis vállalatokká szeretné átalakítani, azt tenné, amit mondana, arról is tudnánk.
Hozzászólások (1) / Bővebben...
Kíméletlenül hosszú (de húsz rövid részre tagolt) összefoglaló egy kivételesen tartalmas és hasznos könyvről. 19 (+ 1) intellektuális fegyver a szellemi önvédelemre. A könyv bebizonyítja: a kapitalizmus megértéséhez és kritikájához szükséges eszközök készen állnak. Most már csak emberek kellenek, akik használják őket. A tőkerendszer életszükségletei és az emberi életszükségletek ugyanis ellentétesek egymással.
Válasszatok. (Az összefoglaló végén illegális ajándék várja a kitartó olvasót!)
Alfredo Saad-Filho (szerk.): Anti-capitalism - A Marxist Introduction (2003, Pluto Press, 269 p.) [Antikapitalizmus - Marxista bevezetés]
Ez a kis könyv 19 tanulmányt (+ előszó) rejt magában, elsősorban az angol nyelvterület marxista társadalomtudományának élvonalából (egy spanyol, egy francia és egy görög szerző is ír a kötetben, de az utóbbi évtizedek óta szintén angol nyelvterületen dolgozik).
A könyvet 2003-ban adták ki, azaz 911 után, de a világgazdasági válság, sőt még az iraki háború előtt. Azaz épp akkor, amikor az amerikai imperializmus újbóli fellángolása már látszott, de teljes barbárságában még nem bontakozott ki, valamint a 2001-2002-es recesszió még tartott, de már enyhülőben volt: mint azóta kiderült, csak azért, hogy aztán a laza monetáris politika által kitolt válság újult erővel robbanjon ki 2007-2008-ban. Hozzászólás / Bővebben...
"Amikor így-vagy-úgy (...) életszükségleteink az uralkodó kritériumok szerint "finanszírozhatatlanok" lesznek, akkor a társadalmi ellenmozgalomnak nem szabad többé a finanszírozhatóság terrorjának perverz érvrendszerét elfogadnia."