Egy minaret nem olyasmi, amin az embernek érdemes lenne túlságosan felizgatnia magát. Pusztán egy magas, díszes torony, egy mecsethez kapcsolódik és időnként arra használják, hogy imára hívják a híveket. Mégis, azoknak az érveiben, akik szeretnék betiltani a minaretek építését, ezáltal az iszlámot a korlátozás és megszégyenítés célpontjának kijelölve, a minaretek a "gyarmatosítás" egy formájának tűnnek föl. Az, hogy ezt a "gyarmatosítás" a konzervatív vagy a baloldali értékekre való fenyegetésnek észlelik, a közönségtől függ. A svájci szocialisták közül néhányan feminista alapon igazolták a minaretek betiltását, míg a feminista író Joan Smith Angliában próbált némi tiszteletreméltóságot kölcsönözni ennek az elképesztő attitűdnek. A Lega Nord pedig, miközben hasonló lépéseket szorgalmaz Olaszországban, azzal igazolja a minaret-ellenes kampányt, hogy Olaszországnak - Svájchoz hasonlóan - kereszténynek és fehérnek kell maradnia. Konzervatív szerzők, mint Michael Burleigh, amellett érvelnek, hogy ez a lépés a az európai "demokrácia" normáinak állítólagos kikezdését (infringements) akadályozza meg.

A "gyarmatosításról" való beszéd nagyon fontos szerepet játszik a fajgyűlölő jobboldal szóhasználatában. Ezek a Lega Nord poszterek arra emlékeztetik az embereket, hogy az amerikai kontinensre való "bevándorlás" az őshonos amerikaiak rezervátumokba szorításához vezetett - ezáltal komolyan azt implikálva, hogy az európai fehérek esetleg egy genocídium áldozatai lehetnek. Olyan nyelv ez, amit a BNP is hajlamos használni, és természetesen drámai képi megfogalmazását láttuk a svájci anti-minaret kampány plakátjain, amiken a minaretek rakétaszerű fekete objektumokként voltak ábrázolva, betakarva egy svájci zászlót, egy baljóslatú, burkát hordó nővel az előtérben. Nem lehet nem észrevenni az itt meghúzódó "rosszhiszeműséget" ("bad faith"). A muszlimokat azért így támadják, mert itt a legsebezhetőbbek, a leginkább elszigeteltek és a legkevésbé képesek arra, hogy megvédjék magukat. Olyan kisebbségként támadják őket, aminek nincsenek meg az erőforrásai az önálló mobilizációra, nem hogy arra, hogy gyarmatosító hatalomként lépjen föl. Ha már itt tartunk, vegyük észre ennek a nyelvhasználatnak a militarista implikációit. Hiszen ha Európát - állítólag - gyarmatosítják, ami a rézbőrűek (injuns) sorsával fenyegeti az európaiakat, ebben az esetben az implikált megoldás nyilván a felszabadító háború. A szerte Nagy-Britanniában mecsetek előtt tüntető huligánok (thugs) (és a fasiszták, akik szerint az előbbiek nem mennek elég messzire) tökéletesen megértik ezt.

További folyománya ennek a logikának, hogy azok, akik nem szállnak be az "iszlám gyarmatosítás" és az "iszlám imperializmus" elleni háborúba, árulók. Azt gondolhatja az olvasó, hogy az ilyen retorika a fasiszták, dilisek, ultra-reakciósok, fajgyűlölők, EDL keretlegények, a BNP stb. kizárólagos területe. De ebben az esetben az olvasó tévedne. Példának okárt a The Express [brit bulvárlap] miközben hamis "leleplezéseiről" hadovál, miszerint a kormány "szélsőségeket támogat, akik meg akarnak ölni minket" aztán le is vonja a logikus következtetést fabrikációiból és így füstölög: "Nem kell zseniális detektívnek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk mi megy itt, elég egy átlagosan éles szemű ember is: Nagy-Britannia kulturális identitását szisztematikusan lebontja egy árulókból álló kormány." Igaz persze, hogy az Express a legextrémebb fajgyűlölő vonalat képviseli az összes bulvárlap közül, de ez most már gátlástalan plagizálása a British Nationalist-nek [brit kurucinfó kb.]. Ami magát a dolgot illeti, a New Labour elleni vád nem csak faktuálisan téves, hanem politikailag is perverz. Egy mainstream párt sem tett többet, hogy teljesen kapituláljon a rasszista ideológia előtt, mint a jelenleg hatalmon lévő garnitúra. Gondoljunk Gordon Brown kódolt üzeneteire (dog-whistling) a "helyi lakhatás a helyi embereknek" szlogennel, ami az átütően sikeres "brit munkahelyek brit munkásoknak" húzást követte, és ami után nem sokkal jött egy újabb adag "kemény de igazságos" retorika és persze az ígéretek "konkrét lépésekről" a bevándorlás kezelésére. Brown különösen aggódik - mint köztudott - a "britséggel" és a "brit értékekkel" kapcsolatban. Semmi sem szomorítja el jobban, mint a gondolat, hogy esetleg nem szabadna büszkének lennünk a Brit Birodalom eredményeire és általában az angolszász kultúrára. Az állítás, miszerint a jelenlegi kormány érzéketlen lenne "Nagy-Britannia kulturális identitásával" kapcsolatban (ami úgy tűnik a következőket jelenti: az ember legyen fehér, keresztény, bigott, tudatlan, legyen tele a feje paranoid baromságokkal és minderre legyen lehetőleg büszke is) nonszensz.

A fő dolog ami az iszlámgyűlölőket zavarja, állítólag, az erőszak. Ha sarokba szorítják őket, sokan közülük készek annak beismerésére, hogy ezeket az erőszakos cselekményeket egy elhanyagolható kisebbség hajtja végre és semmilyen módon nem veti rá a muszlimok többségére is a gyanút. (Ne is bajlódjunk azzal, hogy megkérjük az ilyen embereket, hogy mérjék már össze ezt az anglo-amerikai imperializmus kolosszális erőszak-történetével, ami aztán kiváltotta a relatíve mérhetetlenül kis mértékű erőszakot, ami eddig az európai kontinenst érintette.) Többségük azonban ragaszkodni fog hozzá, hogy az effajta erőszak, még ha egy kisebbség is hajtja végre, olyan doktrínák iránti hűségből származnak, amik az iszlám főáramába tartoznak. Ergo: "Nem az iszlám ellen vagyunk, hanem csak az extrémizmus ellen, de hát végső soron, nem maga az iszlám az, ami szélsőséges?" Ezeknek az embereknek - valamint általában a médiának és a politikai osztálynak - az erőszakos "extrémizmussal" kapcsolatos figyelmét azonban, igencsak korlátossá teszi a muszlimokkal kapcsolatos mániájuk. Tessék szólni, ha a következő eset ismerősen hangzik. Egy férfinál robbanóanyagokat, pisztolyokat, lőszert és egyéb fegyvereket találnak. Letartóztatják, terrorizmus vádjával helyezik bíróság elé, majd el is ítélik. Az illető fehér és a BNP tagja, így az eset nem kerül a címlapokra. Senkinek nem tűnik föl, hogy a BNP-nek jól demonstrált hajlama van terroristák kitermelésére. Tegyünk próbát egy másik eseten. Két diákot keményen megvernek, miután azok megpróbálnak megvédeni egy nőt egy fenyegető bandával szemben. Tegyük föl, hogy a banda muszlimokból áll, akik egy fehér nőt stírölnek és a diákok Ben Sherman-t [trendi brit márka] hordó britek, akik épp dartozni mennek, vagy valami ehhez hasonló. Ebből minden bizonnyal címlap lenne. Nem túl váratlan módon, az eset nem így történt: a diákok muszlimok voltak, csakúgy mint a nő, akit megpróbáltak megvédeni, míg a támadók fehér rasszisták, akik azért gúnyolták a lányt, mert hidzsábot hordott. Ergo az ügy nem túl izgi, különösen mivel a legtöbb újság szerkesztője maga is úgy gondolja, hogy a hidzsáb viselése már eleve bűnös és felforgató tett, amit legjobb esetben "tolerálni" lehet. A fenti két esettípus egyre inkább rutinszerűvé válik, csakúgy mint az általános feledékenység, ami az iszlám fenyegetéssel kapcsolatos alternatív, nagyrészt fabrikáció-jellegű történetek viharában kialakult.

Tekintve a reakció terjedési ütemét Európában és növekvő erejét ennek az iszlámmal kapcsolatos félrevezető, esszencialista szemétnek, nem meglepő, hogy ez az ártalmatlan és gyakran elég gyönyörű struktúra, a minaret, ha a PR elég hatékony, olyannyira a veszély és a rossz ómen szimbólumává válik sokak szemében. De a minaretek csak a kezdetet jelentik. Egy iszlámgyűlölő sem elégedhet meg ezzel, ami pillanatnyilag még csak egy szimbolikus lépés volt, egy XXL-es 'anyátok!". Sarkozy és szövetségesei lehetnek a következők a sorban, a "fátyol" betiltásának ötletével. Valaki más esetleg majd újra felveszi a svájci reakciósok eredetileg kívánt célját, a halal hentesek betiltását. De ha a kívánt reakció Európa muszlim lakosságának megfélemlítése és végsősoron számuk csökkentése, akkor csak idő kérdése lehet, mielőtt megjelennek az elválasztó "békefalak" (peace walls), a gettók és az erőszakos kitoloncolások a programokban - feltéve, ha közben senki sem tesz semmit tiltakozásul. Valamennyi svájci antirasszista már az utcákra ment. Egyelőre számuk kicsi. De még ha akarnának se lehetnének erkölcsileg kisebbek, szánalmasabbak, nevetségesebbek és kisstílűbbek szinte minden szempontból, mint a svájci szavazóknak az a többsége, aki ilyen kicsinyes és gyűlölködő módon szavazott.

ford: kmb

-

Svájci állásfoglalások:

Opposons l’unité des salarié-e-s à la xénophobie et à l’islamophobie (Mouvement Pour le Socialisme de Fribourg)

Xénophobie et islamophobie contre les salarié·e·s (La Breche)

Die schweizerische Anti-Minarett Initiative: Nur ein bisschen Ablenkung (RSO)