| Tartalomjegyzék |
|---|
| Nyolcvankilenc. Négy interjú kelet-európai marxistákkal |
| Marxista Munkáspárt -Oroszország |
| Goran Markovic - Horvátország |
| "Commons" - Ukrajna |
| Borisz Cservonij - Ukrajna |
| Minden oldal |
Leírnád röviden a szervezetet?
A Marxista Munkáspárt (MMP) 1990. március 24-25-én alakult meg Moszkvában. Szervezetünk volt az egyik első marxista szervezet a SZU-ban, ami rámutatott az akkori uralkodó párt, az SZKP nem-kommunista jellegére.
Elvtársaink, tagjaink egy része "vörös ellenzéki" volt az SZKP uralma alatt. Az MMP elnöki tanácsa (Council) akkor döntött úgy, hogy létrehozza a "Munkások Védelme" (Defence of Labour) össz-oroszországi független szakszervezetet, Jurij Leonov vezetésével.
A korai kilencvenes években a párt által létrehozott "Munkás Információs Ügynökség" aktív munkát végzett, több tucatnyi kapcsolatfelvételünk volt a (volt) SZU egész területén. A párt közben kiadta a Marxista c. tudományos-politikai folyóirat 5 számát. Jelenleg két lapot adunk ki, a Balkanyar és a Munkások útja címűt. Az utóbbit együtt adjuk ki togliatti-i (autóipari központ) szakszervezeti tagokkal. Website-ot tartunk fönt, a http://marxist.su -t (vagy http://marxistparty.ru-t). Aktív kapcsolatokat tartunk fönt szakszervezeti tagokkal és a munkásmozgalomban részt vevő egyéni aktivistákkal. Ez az egyik fő prioritásunk munkánk során.
Húsz év telt el a berlini fal leomlása óta, amit pár évvel később követet a SZU kimúlása. Hogyan értékeled az 1989 és 91 közötti eseményeket az akkori aspirációk fényében? Győzelem volt ez? Vagy vereség?
Obejktív történelmi folyamat volt, és - mint gyakran - dialektikusan ellentmondásos. Eredménye a SZU termelőerői jelentős részének elpusztítása és az ország lakossága jelentős részének elszegényítése lett. Ugyanakkor lerombolt a "vasfüggönyt" és ezáltal elősegítette az orosz és a többi poszt-szovjet gazdaság integrációját a globális termelőerők mechanizmusába. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveinek eseményei a SZU-ban, egészen a SZU likvidálásáig, a "tág értelemben vett" orosz polgári forradalom részét alkották. Ez a forradalom majdnem 100 évig tartott: 1905-től 1991/93-ig.
Lenin így írta le a "tág" és a "szűk" értelemben vett forradalom közti különbséget az "Egy publicista feljegyzései"
c. cikkében:
"…. Nézzük akkor mit is "értenek" a platform szerzői a polgári-demokratikus forradalom befejezésén? Általában véve, két dolgot érthetünk a kifejezés alatt. Ha tág értelemben használjuk, akkor a polgári forradalom objektív történelmi feladatainak a megoldását, "befejezését" (completion), azaz épp annak a bázisnak a megsemmisítését, ami képes létrehozni a polgári forradalmat, egyszóval a polgári forradalmak teljes ciklusának befejezését. Ebben az értelemben Franciaországban a polgári-demokratikus forradalom csak 1871-ben fejeződött be (bár már 1789-ben elkezdődött). Ha a szót szűk értelemben használjuk, akkor egy konkrét, elkülöníthető forradalmat jelent, egy adott polgári forradalmat,egy "hullámot", ha úgy tetszik, ami megroppantja a régi rezsimet, de nem pusztítja el teljesen, nem szünteti meg a táptalajt, ami további polgári forradalmakat indíthat el. Ebben az értelemben az 1848-as németországi forradalom 1850-ben, vagy az ötvenes években "fejeződött be", de ezáltal egyáltalán nem szüntette meg a hatvanas évek forradalmi hullámának táptalaját. 1789 forradalma Franciaországban,mondjuk azt, 1794-ben fejeződött be, de ezáltal még nem szüntette meg az 1830-as és 1848-as forradalom táptalaját."
Hogyan jellemeznéd az 1989/91 előtti társadalmat, illetve a mait? Van köztük bármiféle kontinuitás?
A SZU-ban egy államkapitalista felzárkózási modellről beszélhetünk. Az időlegesen államosított tulajdon lehetővé tette a SZU-nak (Oroszországnak), valamint a "szocialista tábor" más országainak, hogy sikeresen felzárkózzanak [bizonyos területeken] a fejlett országokhoz és egyúttal azt is, hogy gyorsan megszüntessék a feudalizmus maradványait.
A SZU-ban csakugyan megvoltak a pénz- és áruviszonyok, a bérmunka, az osztályok és a tőkés termelési mód más sajátságai. A marxizmus klasszikusai szerint, amíg bérmunka van, addig az a tőkét is létrehozza (fenntartja).
Ezek a fogalmak elválaszthatatlanul összetartoznak. A "szocialista állam" a nemzetgazdaság bizonyos szektoraiba irányította a befektetéseket, mint ahogy az más kapitalista országokban is történik, ez tehát valójában egy kapitalista társadalom volt, ahol a privát kapitalisták funkcióit a bürokratikus tőkésosztály gyakorolta. Természetesen nem egy tradicionális kapitalista társadalom volt ez a szuperstruktúrát tekintve, de ettől még kétségkívül kapitalista. Érdemes megjegyezni, hogy Marx és Engels kritizálta a kispolgári, polgári és államszocializmusokat, amiknek semmi köze a marxi szocializmushoz. Ez utóbbi számára az "államszocializmus" lényegét tekintve államkapitalizmus. Ma Oroszországban "normális" kapitalista magántulajdonról beszélhetünk, Oroszország pedig egy - hogy úgy mondjuk - másodvonalbeli imperialista ország, a vezető imperialista hatalmak mögött. A SZU és a mai modern Oroszország közti kontinuitás elsősorban az állami bürokrácia társadalom fölötti óriási befolyásában nyilvánul meg, és abban, hogy az orosz munkások soraiban hiányoznak a szervezett osztályharc tradíciói. A lényeg az, hogy a SZU-ban ezeket a harcokat egyrészt akadályozta a szociális juttatások és garanciák széles spektruma, másrészt, ha mégis megjelentek, kíméletlenül elnyomták őket az erőszakszervezetek. A kontinuitás szintén megmutatkozik a társadalmi elit személyi összetételében: a korábbi pártfunkcionáriusok jelentős része ma fontos pozíciót foglal el az üzleti életben, vagy a kormányzati bürokráciában.
Mit gondolsz, a húsz évvel ezelőtti események valóban a kapitalizmus történelmi diadalát és a kommunizmus vereségét jelentették?
Mint az előbb mondtam, a SZU dezintegrációja az orosz kapitalizmus felzárkózási folyamatának objektív folyamata (következménye) volt. Föl sem merülhet az, hogy a SZU-ban "kommunizmusról" lett volna szó. Ennek megfelelően, nem lehet a kommunizmus vereségéről beszélni, habár a SZU dezintegrációja fejbe vágta a világ kommunista mozgalmait, legfőképpen az oroszt.
Sokan úgy gondolták akkoriban [Oroszországban], hogy a nyugati típusú kapitalizmus progresszív lenne a SZU-hoz képest. Ma is ez a helyzet még?
Ma Oroszországban nincsen semmilyen befolyásos mozgalom, ami a SZU és a hozzátartozó rend. visszaállítására törekedne. Általában véve, a társadalom beletörődött a magántulajdonra épülő kapitalizmusba valóátmenetbe, azaz végsősoron belátta a változások objektív jellegét [meghatározottságát]. A legtöbb orosz nem akar belegondolni, hogy haladásról, vagy visszafejlődésről volt-e itt szó.
Voltak 1989 előtt ellenzéki kommunisták, hosszú hagyománya volt azoknak a marxistáknak, akik sokkkal radikálisabb társadalmi átalakulásban gondolkodtak. Mi történt ezzel a tradícióval, miért nem jelent meg újra [a rendszerváltáskor]?
A SZU-ban ezt a tradíciót gyakorlatilag elpusztították, vagy csak a "mély" underground-ban létezett, valódi társadalmi befolyás nélkül. Ma Oroszországban léteznek radikális-kommunista szervezetek. De nincsen komoly befolyásuk, annak a ténynek köszönhetően, hogy a történelmi fázis,amiben az ország van, még igen messze van a kommunizmusért vívott harctól. Az orosz társadalom ma túlságosan polgári-fogyasztói jellegű, nincsenek nagyobb vagy kisebb kommunista szigetek [sprouts of communist relations]. Így jelenleg nincsen nagyobb "kereslet" a kommunista aktivitásra sem.
Oroszország az utóbbi években elkezdett magához térni mint államhatalom, és elkezdte érvényesíteni akaratát bizonyos területeken. Hogy viszonyul mindehhez az orosz társadalom?
A legtöbb orosz büszke a formálódó orosz imperializmus sikereire, habár közben vannak erősen kritikus attitűdök az óriási (belső) szociális egyenlőtlenségek, illetve az állam és a tőke önkényeskedéseivel szemben. De ezek az attitűdök még nagyon messze vannak attól, a helyzet megváltoztatására tett gyakorlati kísérletek legyenek belőlük.
Sokan a nyugati baloldalon az USA-t látják a legfőbb imperialista hatalomnak, amit ellenezni kell. Szerinted Oroszország is imperialista hatalom? Szerinted hogyan kellene a Nyugatnak viszonyulnia Oroszországhoz?
Mint előbb mondtam, igen, Oroszország imperialista hatalom. És ennek megfelelően kell viszonyulnunk hozzá! Ugyanakkor az ember ne egyszerűsítse túl a dolgokat és ne redukáljunk mindent erre. Hiszen végül is Oroszország nagyon sok nemzetiségű ország és még ma is nemzeti entitások föderációja. Oroszországban még nem fejeződött be bizonyos burzsoá (modern) nemzetek kialakulása, és ez nagymértékben meghatározza a politikai helyzetet. És a nyugati baloldalnak tekintetbe kellene vennie ezeknek az etnikai csoportoknak a fejlődésében lévő burzsoá-progresszív aspektust. Eközben az Orosz Föderáció bizonyos autonóm nemzeti területein még mindig nem alakult ki a nemzeti munkásosztály, valamint még mindig erős törzsi maradványok észlelhetők, és a lokális uralkodó elitcsoportok (valamint az egész lakosság) vonakodik megválni tőlük.
Milyen az orosz munkásosztály helyzete általában és milyenek a munkásmozgalom kilátásai?
Általában véve az orosz munkások nem szerveződnek jelenleg még osztályként. Létrejövőben vannak a osztály szakszervezetei, de ez inkább kivétel, mint szabály. Van már egyfajta megértés elnyomott helyzetükről. De a tőkések elleni harc még mindig főleg spontán és egyéni módon történik – bíróságokon keresztül, a munkahely megváltoztatásával, a szabotázs primitív formáival. Ami a jövőt, az előrejutás lehetőségeit illeti, ezt a szervezett orosz munkások elsősorban a szervezett nyugati munkásokkal való együttműködésében látjuk.
Mit gondolsz, mi az öröksége a "hivatalos", illetve az ellenzéki kommunizmusnak?
A hivatalos "kommunizmus" öröksége ma a parlamentáris reformizmusban és az Orosz Föderáció Kommunista Pártja [Zjuganov stb.] és a hozzá közelálló szervezetek nacionál-konzervatív gondolataiban nyilvánul meg. Az ellenzéki kommunizmus a különböző radikális baloldali csoportok széles spektrumában él tovább, amik így vagy úgy de megértették a kommunizmus alapgondolatát. Azonban ma még az első jóval erősebb a másodiknál.
Milyennek látod a poszt-sztálinista baloldal kilátásait? Szerinted hogyan kell a valódi kommunistáknak szerveződni és cselekedni?
Mi úgy tartjuk, a baloldal sorsa közvetlenül összekapcsolódik a proletariátus mozgalmának sorsával. Egyfajta politikai szuperstruktúrát alkot az utóbbi mozgalom számára. Így a kommunisták szerveződésének csak a proletár osztályszervezetek alkothatják megbízható alapját. Kialakulásuk és növekedésük csak a valós, közvetlen osztálykonfliktusokban történhet, amikben a kommunistáknak fontos szerepet kell vállalniuk. Ami a kommunisták mai, nap mint napi jellegű munkájának a megszervezését illeti, azt gondolom, az embernek a valós, pillanatnyi szituációból kell kiindulnia. Szükségünk lenne most egy össz-baloldali információs hálózat kiépítésére, az új, fejlett technológiákra és közös akciókra alapozva. Jelenleg ezen dolgozunk.
Hogy látod, mik ma a legbefolyásosabb hatások a mai oroszországi baloldali gondolkodásra?
A baloldali gondolkodást ma Oroszországban erős szovjet nosztalgia és a burzsoá nemzeti-hazafias érzelmek jellemzik. De a munkásosztály lassan újraéledő, terjedő harca is kezd hatást gyakorolni rá. Még ma is sok ember mentalitására negatív módon hat a SZU összeomlása, aminek élén ugye "kommunisták" áltak. Ezeknek az embereknek elveszett az ideológiai orientációja. A tömegmédiák és az ellenzéki [meg persze a kormány] pártok a baloldali gondolkodást vulgarizálják és a legkeményebben megakadályozzák terjedését.
Szerinted mit jelent ma a valódi kommunizmus?
Az osztálytársadalom, a pénz- és áruviszonyok történelmi meghaladását, a Föld termelőerőinek és termelési viszonyainak globális megszervezésének [globalisation] bázisán, a magántulajdon és - végsősoron - a nemzetállamok megszüntetését. Egyszóval mindazt, amit Marx és Engels megfogalmaztak olyan műveikben, mint a Német Ideológia, a Kommunista kiáltvány és a Gothai program kritikája.
Néhány látogatásra érdemes orosz weboldal:
http://www.avtonom.org/index.php
http://left.ru/inter/index.html
http://english.aglob.info/welcome.php
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Leírnád röviden magadat és szervezetedet?
Goran Markovic-nak hívnak és Bosznia-Hercegovinából vagyok. A Novi Plamen (Új Láng) c. szocailista/marxista regionális (jugoszláv) folyóiratnak vagyok az egyik szerkesztője, amit Horvátország fővárosában, Zágrábban adnak ki. Emellett a Bosznia-Hercegovina Munkás-Kommunista Pártjának az elnöke is vagyok. A Novi Plamen folyóirat egyik fő témája épp a munkásmozgalom és a baloldal fejlődése a volt jugoszláv köztársaságok területén és globálisan. Emellett elemzéseket közlünk - főleg marxista szemszögből - az az ex-Jugoszláviában, illetve az egész világon zajló aktuális gazdasági és politikai eseményekről. Az említett párt pedig a munkásönigazgatás és az önigazgatói szocializmus tradíciójának továbbvitelére jött létre.
Hogyan értékeled az 1989 és 91 közötti eseményeket (a SZU-ban, Kelet-Európában és Jugoszláviában) az akkori aspirációk fényében?
Forradalmak voltak a SZU és szatellitállamai korrupt rendszere ellen, aminek meg kellett buknia a gazdasági hatékonyság hiánya és uralkodó osztályának arra való képtelensége miatt, hogy a nép szükségleteit és vágyait kövesse. Ezek a forradalmak az emberi jogok kiterjesztéséért folytak, különösen ami a politikai szférát illeti, valamint általában a jobb életkörülményekért. Sajnos sok ember tudatában ezek a forradalmak mint anti-kommunista forradalmak élnek, pedig objektív tény, hogy nem azok voltak. A kommunista gondolatnak sokat ártottak, ez biztos, de nem egy kommunista vagy szocialista társadalom ellen irányultak, hiszen ilyenek sosem léteztek Kelet-Európában. Ugyanakkor az is biztos, hogy az emberek, akiket magával rántottak az akkori forradalmi események nem arra számítottak és nem azt várták, ami később rájuk köszöntött és ami még ma is tart: a kegyetlen neoliberális kapitalizmust.
Hogyan jellemeznéd az 1989/91 előtti társadalmat, illetve a mait? Van köztük bármiféle kontinuitás?
A SZU-ban és a keleti blokk más országaiban fennálló társadalmak bürokratikus kollektivista vagy etatista társadalmak voltak. Ez egy új típusú társadalmi formáció volt, történelmileg a kapitalizmus és a szocializmus között állt. Ugyanakkor semmiképpen sem írhatjuk le a szocializmus első fázisaként. Új fajta kizsákmányoló társadalom volt, ahol az uralkodó osztály szerepét a bürokrácia töltötte be. A munkásosztály csak névlegesen volt szuverén: a gyakorlatban - és a jogrendszer, valamint a termelési viszonyok alapján is – változatlan maradt társadalmi pozíciója a háború előtti időszakhoz képest. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne javultak volna életkörülményei, de mégsem ez a legfontosabb szempont egy társadalom természetének megítélésében. Az 1989-91 közti forradalmak után a dolgok sok szempontból megváltoztak, de a legfontosabból nem: nevezetesen, a gazdasági szférában kizsákmányoláson, a politikai szférában alávetettségen alapuló társadalomból egy másik társadalomba mentünk át, ami pontosan ugyanezeken az elveken alapul. Mindössze az uralkodó osztályok változtak - a régi bürokrácia helyett egy új uralkodó osztály jött létre, ami részben az új kapitalista osztályból, részben a régi bürokrácia egyes részeiből alakult ki.
Mit gondolsz, a húsz évvel ezelőtti események valóban a kapitalizmus történelmi diadalát és a kommunizmus vereségét jelentették?
Ezek az események nem jelenthették a kommunizmus történelmi vereségét, mert Kelet- és Közép-Európában nem léteztek kommunista vagy szocialista társadalmak. Azt elmondhatjuk, hogy a bürokratikus kollektivizmus sztálinista variánsának történelmi veresége volt ez. Másrészt azt sem mondhatjuk, hogy a kapitalizmus történelmi diadala volt ez, mert egy társadalmi rendszer nem arat diadalt akkor, ha legyőzi riválisát, de ugyanakkor képtelen megoldani saját problémáit. A kapitalizmus pedig képtelennek bizonyult erre és ezért nem tekinthető örök társadalmi rendszernek.
1989 előtt voltak különböző ellenzéki kommunista irányzatok, mint pl. Jugoszláviában a Praxis csoport. Megpróbáltak kidolgozni egy emancipatórikus kommunizmus elméletét, feldolgozva Marx humanizmusát és az önigazgatás gondolatait. Mi történt ezzel a tradícióval, és miért nem jelent meg újra a rendszerváltás idején, szemben a többi erővel, elsősorban a különböző korlátolt nacionalizmusokkal?
A Kelet-Európában fennálló rendszerek vereségét sokan a szocializmusnak mint olyannak a vereségeként szemlélték. Ez volt az oka, hogy a szocializmus semmilyen formája nem tudott újra megjelenni a rendszerváltáskor. Az indoktrináció azzal, amit kelet-európai vulgármarxizmusnak lehet nevezni, annyira erős volt és az uralkodó bürokrácia ideológiája annyira köszönő viszonyban sem volt a munkásosztály objektív társadalmi szerepével, hogy amikor összeomlott az uralkodó államideológia, senki sem akarta az igazi marxizmust kutatni, vagy egyáltalán bármilyen szocialista irányzatot, mert az összes összekapcsolódott (ha csak névlegesen is) a bukott bürokratikus rendszerrel.
Sokan a nyugati baloldalon az USA-t látják a legfőbb imperialista hatalomnak, amit ellenezni kell. Szerinted Oroszország is imperialista hatalom? Hogyan kellene kommunistáknak viszonyulni az USA és Oroszország illetve a többi nagyhatalom közti hatalmi harcokhoz?
Oroszország próbál felépülni a súlyos gazdasági, politikai és katonai veszteségekből, amiket a kapitalizmus restaurációja során elszenvedett. Emiatt még nem képes igazi imperialista hatalomként fellépni, amit pedig szeretne. De szándékait és céljait tekintve igenis imperialista állam, ezért kommunistáknak semmilyen reményt nem szabad fűzniük (Oroszország) nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepéhez.
A kapitalizmus jelenlegi válsága hatására felerősödtek az állami tulajdont követelő hangok, pl. a bankok államosításának javaslata. A történelmi tapasztalatok fényében szerinted hogyan kell a kommunistáknak viszonyulniuk az államosítási törekvésekhez?
Az államosítás nem szocializmus, ez biztos. Ezért kommunistáknak nem szabad az államosítást a szocialista társadalom felé tett lépésnek. Céljuk a termelőeszközök társadalmivá tétele (socialisation) kell, hogy legyen. Ugyanakkor a tőkés termelés kontextusában az államosítás két szempontból nagyon pozitív változás. Először is, stabilabb alapot ad a munkások részvételére vagy a munkások termelés fölötti kontrolljára, ennek is meg kell történnie egyúttal az államosítással párhuzamosan. Másodszor, amennyiben az állam foglalkoztató és "üzletember" is, akkor nem csak gazdasági és szociális céljait kell tekintetbe vennie, hanem azt a tényt is, hogy mint politikai intézmény formálisan elszámoltatható állampolgárai felé. Ezért könnyebb nyomást gyakorolni rá bizonyos gazdasági és szociális intézkedések bevezetéséért.
Mit gondolsz, mi az öröksége a "hivatalos", illetve az ellenzéki kommunizmusnak?
Az úgynevezett kommunista rezsimek, illetve, a másik oldalról az ún. hivatalos kommunizmust magukról lerázó kommunista mozgalmak története bőséges mennyiségű tapasztalatot hagyott számunkra hátra.
Először is, a szocializmus alapja nem lehet az állam, hanem az önmagukat megszervező munkások és lakosok, akik a gazdaságot és az államot maguk irányítják, közvetlenül és demokratikusan kiválasztott delegáltakkal.
Másodszor, mivel minden társadalom, még a szocialista is, különböző csoportokra oszlik, különböző érdekekkel és véleményekkel, ezért az emberi jogok gondolata, különös tekintettel a politikai szabadságjogokra és a politikai pluralizmusra, elválaszthatatlanul kötődnek a szocializmushoz. Harmadszor, nincs olyan kiválasztott csoport (a kommunista párt sem), ami magának követelheti a történelmi vagy egyéb jogot, hogy a priori avantgárdot alkosson és speciális vagy privilegizált helyzettel bírjon a döntéshozás folyamatában. Negyedszer, az új, szocialista társadalomért folytatott harc elsősorban a burzsoázia elleni harc, valamint az ellen a bürokrácia elleni harc is, ami már akkor elkezdett kialakulni a munkásmozgalmon belül, amikor még ellenzékben volt. Két fő eszközünk van a munkásmozgalom bürokratizációjával szemben és ezáltal egyben a szocialista társadalom mellett: új szerveződési módszerek és a parlamenten kívüli aktivitás formái. A parlamenti orientáció, amire sok kommunista párt adta a fejét és a "menetelés az intézményeken keresztül", habár időnként járt és járhat fontos eredményekkel, a bürokrácia láncaiba verte ezeket a mozgalmakat.
Szerinted hogyan kell a valódi kommunistáknak szerveződni és cselekedni?
Demokratikusan szervezett politikai pártok és tömegmozgalmak formájában. Ezeknek a szervezeteknek közös elve kell, hogy legyen a lehető legnagyobb mértékű decentralizáció, a delegáláson alapuló szavazási rendszer (tagok megválasztása, végrehajtó szervek megválasztása), a megválasztottak visszahívhatósága és rotálása. Munkás szervezetekben, pártokban professzionális jelleggel csak adminisztratív pozíciókat lehessen betölteni, ne politikaiakat. Tendenciák, platformok jogait garantálni kell. Ami a cselekvés módjait illeti, a kommunistáknak kombinálni kell a parlamentáris és extra-parlamentáris formákat, az utóbbit előnyben részesítve. Ez azt jelenti, hogy meg kell, hogy a orientálódjanak a szakszervezetek, diák- és nőszervezetek, valamint más társadalmi mozgalmak felé, hogy megpróbálják őket összegyűjteni egy egységes szociális mozgalomba az elnyomás ellen, a szociális és egyéb jogok mellett, és - perspektivikusan - egy újfajta társadalomért. A kommunista párt csak egy kell hogy legyen a számos szervezet között, amik részt vesznek egy ilyen mozgalomban és népszerűsége és (adott esetben) avantgárd szerepe azon a képességén kell, hogy alapuljon, hogy meggyőzzön más mozgalmárokat programjának helyességéről. A parlamentáris aktivitás csak annyiban lehet hasznos, amennyiben pótlólagosan hozzáadódik az előbb leírt szociális mozgalom aktivitásához, ezáltal kommunista és más baloldali képviselők a nyomást gyakorolhatnak egy-egy kormányra, de csak a parlamenten kívüli szociális mozgalmak nyomásával koalícióban.
Szerinted mit jelent ma a valódi kommunizmus?
A legtöbb ember számára a "kommunizmus" szó koncentrációs táborokat, a demokrácia hiányát, alacsony hatékonyságú gazdaságot, ideológiai indoktrinációt, sőt, akár az éhezést jelenti, à la Észak-Korea stb. A valódi kommunizmusnak semmi köze ezekhez a vonásokhoz és ezekhez a társadalmakhoz, ahol ilyen dolgok folynak. A valódi kommunizmus a gazdasági kizsákmányolás és a politikai alávetettség végét jelenti. A társadalom elitre és tömegekre való szétosztásának végét. A társadalom minden, a döntéshozatalban részt venni kívánó tagjának önrendelkezését és autonóm aktivitását, a szerveződés, a vélemények és a különböző, egymást nem elnyomó emberek szinte korlátlan pluralizmusát. Egy olyan társadalom, ami a társadalmi tulajdonra és a társadalmi önigazgatásra épül, gazdaságilag fenntartható, garantálva az ingyenes és általános egészségügyi ellátást, oktatást, a kultúrához való hozzáférést, a kényszermunkanélküliség nélkül, lehetőséget adva a társadalom minden tagjának, hogy kibontakozzon mint teljes, gazdag emberi lény.
Délszláv balos oldalak:
http://www.marks21.info/index.php
http://crvenainicijativa.wordpress.com/
Bemutatkoznál röviden?
A “Commons” [közjó, közvagyon, ill. köznép] nevű ukrán baloldali intellektuális weboldal egyik szerkesztője vagyok. Célunk, hogy betöltsük a minőségi baloldali elemzések területén mutatkozó űrt, hozzájárulva az itt és most folyó társadalmi harcokhoz, Ukrajnában és az egész világon. Van egyfajta szakadék a létező baloldali elméletek és a társadalmi tömegmozgalmak praktikus munkája között, így az utóbbi gyakran nem jut hozzá a megfelelő elemzésekhez. A lokális mozgalmak gyakran elmulasztják a világ más részein felhalmozott gyakorlati tapasztalatok és elméleti viták felhasználását. Emellett nem jelenik meg elég angol nyelvű anyag az Ukrajnában történő fontos eseményekről és társadalmi mozgalmakról. Ezen túl nagyon aggaszt minket az,hogy olyan kevés Ukrajnában a baloldali sajtó, a baloldali szövegek, miközben az az elterjedt klisé uralkodik, miszerint "baloldali" = "oroszbarát". Szintén célunk egy független információforrás létrehozása, túl a kicsinyes politikai ambíciók okozta szektás konfliktusokon.
Hogy nézett ki az 1989-91 előtti társadalom? Öszeomlása a kapitalizmus történelmi diadalát jelentette a kommunizmus felett?
Van egy csomó, elég unalmas vita a baloldali mozgalmakon belül a SZU "osztálytermészetéről", nevezetesen, hogy az "államkapitalizmus", "eltorzult munkásállam" vagy valami efféle volt-e. Gyakran az ezzel a kérdéssel kapcsolatos állásfoglalás válik a politikai szervezetek létrehozásának és a szektás rivalizálás alapjává. Gyakran ezek a viták egyfajta pótlékká válnak, az itt és most szükséges politikai akciók helyett. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ignoráljuk ezt a vitát, hanem hogy rámutassak: nem olyan fontos pontosan minek nevezzük a "szovjet" társadalmat, hanem lényegesebb az, mit gondolunk arról,hogy mit lehetett és kellett volna megtenni jobbá tételéért. Ehhez forradalomra lett volna szükség, vagy lehetséges volt (lett volna) nyomást gyakorolni a szovjet nomenklatúrára a progresszív reformok érdekében? Erre a kérdésre adott válasz nagymértékben meghatározza az 1989-es tiltakozásokhoz való viszonyunkat. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a kilencvenes évek neoliberális reformjai katasztrófát okoztak az ukrán gazdaság, kultúra és általában a társadalom számára. De következik ebből, hogy a nyolcvankilences tömegtiltakozásokat csak legitimációs fedőakciónak kell tekintenünk, amiknek célja az volt, hogy lehetővé tegye az állami tulajdon privatizációját a régi szovjet elit (egyes részei) által? Erre nemmel válaszolnék. Nagyon sok ember Ukrajnában és általában a SZU-ban őszintén valamiféle "emberarcú", demokratikus szocializmusra vágyott, sőt voltak akik kifejezetten önigazgató, libertárius szocializmusra. Az Anarcho-szindikalisták Konföderációja a nyolcvanas évek végén Ukrajnában nem egy kis zugszervezet volt. Az Ukrán Népi Mozgalom (Narodnyi Rukh Ukrainy) eredeti neve az volt: Ukrán Népi Mozgalom a Peresztrojkáért (=átalakításért). Stratégiai hiba volt a 89-es eseményekben részt vevő népi mozgalmak (popular wing) részéről, hogy szoros szövetséget kötöttek a megosztott nomenklatúra ún."demokratikus" szárnyával. De sok forradalom - nagyok is - vallott már kudarcot a független forradalmi szervezetek hiánya miatt és mégsem érdemlik a megvetésünket.
1989 egyszerre volt győzelem és vereség: győzelem a létrejövő periferiális kapitalista társadalom új elitje számára és vereség a valódi szocializmus mozgalma számára. Ami ma Ukrajnában van, abszurd lenne "nyugati-stílusú kapitalizmusnak" nevezni. Nemhogy "nyugati-stílusú" lenne, hanem egyre inkább a gyarmati, harmadik világbeli kapitalizmusra hasonlít, óriási társadalmi egyenlőtlenségekkel, alacsony hozzáadott értékű export-termeléssel és tömeges kivándorlással gazdagabb országokba. De azt is látnunk kell, hogy mindennek a bázisát már jóval korábban, a Brezsnyev-időszakban létrehozták, amikor a SZU integrálódott a világgazdaságba mint
nyersanyag-beszállító.
A "narancsforradalom" a 89-91-es küzdelmek folytatódása volt Ukrajnában?
Nacionalisták és liberálisok számára nyilvánvalóan igen. Ők szimbolikus kapcsolatot teremthetnek a nemzeti identitás ünnepsége és Nyugat-barát beállítottságuk megerősítése között, ami közös volt (számukra) 1989-ben és 2004-ben. Azonban a baloldal számára természetesen nem így áll a helyzet. Szemben a nyolcvankilences mozgalommal a "narancsforradalom" semmiféle fontos és értelmes vitát nem alakított ki jelentős reformokról Ukrajnában. Az emberek, akik részt vettek benne mindössze arra álltak készen, hogy Juscsenko nevét skandálják a Függetlenségi téren (Kijev főtere).
Milyen ma a munkáosztály helyzete Ukrajnában és milyenek a munkásmozgalom kilátásai?
Az előző témához kapcsolódva: természetesen a "narancsforradalom" egyáltalán nem enyhítette a kizsákmányolás osztályviszonyát. Épp ellenkezőleg, az új Munka Törvénykönyve, amit azonnal elfogadott az ukrán parlament, megszüntet egy csomó fontos jogot, amiket még a szovjet időszakból örököltünk és átalakította a munka és tőke közti erőviszonyokat (az utóbbi javára, természetesen). Ugyanakkor új független szakszervezetek jelennek meg és a munkások munkahelyi küzdelmei radikalizálódnak. Idén februárban a munkások megszállták a kerszoni (Dél-Ukrajna) járműipari gyárat, az óriási bérhátralékok, illetve az üzem bezárása ellen tiltakozva.
Ez volt a poszt-szovjet Ukrajna első gyárfoglalása. A kerszoni üzem körüli küzdelem most szeptemberben ért véget, amikor az állam kényszerítette a gyár tulajdonosát,hogy fizesse ki a hátralékokat és vegye vissza az alkalmazottak felét.
Sokan a nyugati baloldalon az USA-t látják a legfőbb imperialista hatalomnak, amit ellenezni kell. Szerinted Oroszország is imperialista hatalom? Hogyan kellene a Nyugatnak viszonyulnia Oroszországhoz?
Természetes, hogy az Amerika-ellenes és "hazafias" retorika nem szabad, hogy megtévessze a baloldalt. Nyilvánvaló, hogy Putyin Oroszországa nem tekinthető semmiképpen sem valamiféle progresszív, vagy anti-imperialista hatalomnak, még a Chavez/Morales-féle értelemben sem. Az oligarchikus orosz elit meglehetősen jól be van ágyazva az uralkodó osztályok transznacionális hálózataiba, és a nyersanyag-exportból szerzett bevételeket egyáltalán nem oktatásra, egészségügyre, vagy bármiféle közüzemi infrastruktúrafejlesztésre költik.
Ehelyett Putyin folytatta a neoliberális reformokat, megnyirbálva a munkások jogait az új Munka Törvénykönyvével, tovább privatizálva az állami lakásszektort és általában a közvagyont. Ugyanakkor Oroszországot démonizálására is nemet kell mondani. Ahogy Oroszországban nacionalista retorikával támasztják alá az uralkodó osztály legitimitását, ugyanígy, Ukrajnában egy ellentétes irányú nacionalista retorikát vetnek be, ami minden felelősséget Oroszország ellenséges külpolitikájára és az oroszok által Ukrajnában fenntartott "ötödik oszlopra" hárít. Az orosz imperializmusra mint az ukrán nemzetre leselkedő legfőbb veszélyre való hivatkozás gyakran akár neofasiszta mozgalmak legitimálására is szolgál. Ez nyilvánvalóvá vált, amikor tavasszal Odesszában a szélsőjobboldali aktivista Maksim Chaika egy verekedésben meghalt: sok mainstream újságíró és még Juscsenko elnök is az eset után egyszerűen "hazafiként" hivatkozott rá.
Az antifasisztákat közben csalfa módon úgy mutatták be mint "oroszbarát paramilitárisokat".
Volt-e ellenzéki baloldal nálatok a szovjet időkben, és milyennek látod a poszt-sztálinista baloldal kilátásait ma? (Mit jelent számodra a valódi kommunizmus?)
Nagyon is szimpatizálhatunk persze Ukrajna népi-szocialista hagyományával, de nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy Ukrajna nagyon megváltozott az 1900-1920-as évek óta. Ezt látjuk a legfontosabb oknak, amiért a poszt-szovjet Ukrajnában nem jelent meg tömeges kommunista mozgalom. Ukrajna már nem egy többségében paraszti társadalom. Az ukrán nemzeti identitással csak az ország kb. felére lehet hatni (Nyugat- és Közép-Ukrajnában), ezekben a régiókban pedig jobboldali nacionalisták uralják a második világháború óta.
Az ukrán marxistáktól természetesen átvehetünk fontos meglátásokat, de nem másolhatjuk egyszerűen le elemzéseiket, retorikájukat és tetteiket, ha valóban a tömeges munkásmozgalom a célunk, ami nem csak egy adott régióra vagy szubkultúrára korlátozódik. Ez nem csak az ukrajnai marxista tradícióra igaz, hanem más, nemzetközileg elismertebb baloldali iskolákra is.
A baloldalnak úgy kell újraépítenie és továbbfejlesztenie gondolkodását, hogy szoros kapcsolatban áll a formálódó tömegmozgalmakkal: a munkásmozgalommal, lakóhelyi (urban), környezeti stb. mozgalommal...
A baloldali elméletalkotásnak újra össze kell kapcsolódnia a tömeges társadalmi harc praxisával. A társadalmi tömegmozgalmak (grassoots) stratégiája, szerveződési és mobilizációs módja: ezek kellenek, hogy legyenek a baloldal elsődleges problémái. Csak akkor fejleszthetjük tovább elméletünket, ha progresszív társadalmi változásokhoz vezető gyakorlati problémákat vitatunk és oldunk meg, ezáltal adekvátabbá téve az elméletet az objektív valóság megváltoztatásának feladatára. Egy további probléma, hogy az ukrán baloldalnak jobban meg kellene ismernie és be kellene kapcsolódnia a nemzetközi anti-kapitalista mozgalmak vitáiba és küzdelmeibe, belátva a tanulságokat, átvéve az inspiráló példák és szervezési modelleket.
Nem mernék választ adni arra, hogy mi ma a valódi kommunizmusa kimerítő definíciója. De ami a legfontosabb, az az, hogy a valódi kommunizmus a tömegekkel és a tömegekért kell, hogy legyen. Semmiképpen sem egy további szubkultúra vagy chat-szoba egy csapat csodabogárnak, akik "élcsapatnak" képzelik magukat, csak azért, mert elolvastak néhány 100 vagy 150 éves könyvet.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Leírnád röviden magadat és a szervezetet?
Borisz Cservonij-nak hívnak. A "Zakhyst Pratsi” (Munkásönvédelem) független szakszervezet ügyvivő testületének tagja vagyok, és az Ukrán Balpárt (Ukrainian Left Party, ULP) szervező bizottságának tagja is. Az ULP most alakul, és nemzetközi forradalmi szervezet szeretne lenni, programja a kommunizmus és a teljes társadalmi felszabadulás alapelvein fog alapulni, különös hangsúlyt helyezve az ukrán baloldali gondolkodás tradícióira.
Szokás azt mondani, hogy az Ukrán SZSZK függetlenségi nyilatkozata 1991-ben volt az, ami a SZU végét jelentette. Hogyan értékeled az Ukrán SZSZK-ban 89 és 91 közötti eseményeket, az akkori aspiráció fényében? Győzelem vagy vereség volt az, ami itt történt?
Az 1989 és 91 közötti események tömegmozgalonként írhatók le, melynek céljai, a demokratikus szabadságjogokért való harcon kívül, a SZU elpusztítása és az ukrán függetlenség kivívása voltak. Ezek a célok teljesültek (legalábbis formálisan), ennyiben győzelemről lehet beszélni. Ezzel párhuzamosan burzsoá jellegű erőknek sikerült átvenni a mozgalmak vezetését, és "hagyományos kapitalista" értékválasztásokkal és célokkal elárasztani őket; akkoriban tipikus, gyakran hallott vélemény volt, hogy a mozgalom céljainak teljesülése esetén: "az ukránokra a boldogság és gazdagság vár, mint ahogy az a civilizált Nyugaton szokás"...
Hogyan jellemeznéd az 1989/91 előtti, illetve a mai ukrán társadalmat? Van a kettő között valamiféle kontinuitás?
A 89-91 előtti társadalom egy diktatúra volt, ami "kommunistának" nevezte magát. Az én szememben ez egy államkapitalista diktatúra volt. A mai ukrán társadalom pedig egy kapitalista társadalom, vannak akik "klasszikus kapitalizmusnak" nevezik. Jelenleg Ukrajna harmadik világbeli országként funkcionál ennek a "klasszikus kapitalizmusnak" a rendszerében, ami jelenleg a világot dominálja. A két rendszer közti kontinuitást az jelenti, hogy mindkettő kapitalista társadalom, habár annak különböző fázisaiban. És ennek megfelelően mindkét társadalomban megvan a kapitalizmus minden sajátsága: az érték törvényének működése, az elidegenedett munka stb.
Mit gondolsz, a húsz évvel ezelőtti események valóban a kapitalizmus történelmi diadalát és a kommunizmus vereségét jelentették?
Semmiképpen sem. Vereségről beszélhetünk, igen, de a sztálinizmus és a diktatúra vereségéről. Győzelemről is: de ez a világkapitalizmus egyik részének győzelme volt a másik felett.
Sok ember azt gondolta, hogy a nyugati típusú kapitalizmus összességében progresszívabb lesz a SZU-nál. Még ma is ez a helyzet?
Pillanatnyilag nem. Az első csapást erre az elképzelésre a kilencvenes évek sokkterápiája mérte, aminek eredménye hiperinfláció és hatalmas munkanélküliség volt. Az 1998-as gazdasági válság és különösen a
jelenlegi sikeresen aláaknázott minden illúziót a nyugati kapitalizmussal kapcsolatban. Ezen kívül, sok embernek van valami képe a nyugat-európai életről az interneten és a kábeltévén keresztül, és még ha tekintetbe is vesszük, hogy ezt az információt a mainstream burzsoá média közvetíti és ezáltal valamennyire torzítva van, még ekkor is nyilvánvaló, hogy a Nyugat - finoman szólva - nem az a paradicsom, ahogy a peresztrojka ideológusai ábrázolták.
A jelenlegi domináns gondolkodás azonban, legalábbis a társadalom jelentős részében és leszámítva a baloldalt, egyfajta paternalista-nosztalgikus jelleggel bír.
1989 előtt Ukrajnában voltak ellenzéki kommunisták, mint pl. Leonid Plyushch és Ivan Dzyuba, és hosszú hagyománya van azoknak a marxistáknak, akik a nemzeti függetlenséget egy jóval radikálisabb társadalmi átalakulással kötötték össze. Mi történt ezzel a hagyománnyal, miért nem jelent meg újra a rendszerváltás idején?
Ez a hagyomány ma is él, habár jelenleg elég gyenge. A fő probléma az, hogy sok ember a sztálinizmus vereségét (1989-91-ben) még mindig maguknak a marxista gondolatoknak a vereségeként látja. Ugyanakkor, megtapasztalva a kapitalizmushoz kötődő problémákat, meglehetősen szép számú embernek vannak nosztalgikus gondolatai á la "vissza a SZU-ba", ami gyakran nagyorosz soviniszta attitűdökkel is összekapcsolódik a nemzeti függetlenség kérdésében, amit "anti-szovjet", "ellenforradalmi" gondolatnak, "banderizmusnak" stb. látnak az ilyen beállítottságú emberek. Ennek a két oldalról ható nyomásnak a hatására még olyan emberek is, mint Leonid Plyushch, Ivan Dzyuba és Yuriy Badzyo jobbra tolódtak, a tág értelemben vett "demokratikus tábor" részeivé váltak, korábbi marxista nézeteiket "fiatalkori jószándékú tévedésnek" tekintve. Jelenleg folynak kísérletek kisebb csoportokban ennek a tradíciónak az újraélesztésére, én is tagja vagyuk egy ilyen "magnak" - ti. az ULP döntéshozó testületének. De látni kell, hogy ezek a kísérletek jelenleg még nagyon kezdeti stádiumban vannak.
A "narancsforradalom" a 89-91-es küzdelmek folytatódása volt Ukrajnában?
Bizonyos mértékig igen. Csakúgy mint 1989-91-ben a "narancsforradalom" deklarált célja is a demokratikus jogokért folytatott harc volt, különös tekintettel a gyülekezési és szólásszabadságra, valamint az Oroszországtól való valódi, politikai és gazdasági függetlenség. Mindkét esetben burzsoá erők vezették a mozgalmat, és a tömegek gyorsan kiábrándultak látván a "győzelem" eredményeit.
Oroszország kezd magához térni mint nagyhatalom és érvényesíteni akaratát, milyen szemmel nézik ezt az emberek Ukrajnában?
Sok ember Ukrajnában az orosz imperializmust mint az ukrán függetlenségre jelentett veszélyt látja. Sokan komoly fenyegetésnek érzik az orosz imperializmus szárnyveregetéseit - ami akár katonai formában is megnyilvánulhat, ahogy azt láttuk Csecsenföldön és nemrég Grúziában - az ukrán gazdasági és politikai függetlenségre. Eközben sok politikus nosztalgikus és pánszláv gondolatokat népszerűsít, és ebben a világképben Oroszország olyan hatalomként jelenik meg, ami képes szétzúzni a szeparatistákat, akiket pedig ezek az emberek a SZU-hoz vagy valami nagyorosz birodalomhoz való visszatérés megakadályozóinak látnak. Ezeknek a gondolatoknak szintén nem elhanyagolható a befolyása, főleg Dél- és Kelet-Ukrajnában.
Sokan a nyugati baloldalon az USA-t látják a legfőbb imperialista hatalomnak, amit ellenezni kell. Szerinted Oroszország is imperialista hatalom? Hogyan kellene a nyugati baloldalnak viszonyulnia Oroszországhoz?
Nem kétséges, hogy Oroszország is egy imperialista hatalom. Azt gondolom, hogy a jelenlegi orosz állam tökéletesen megfelel az imperializmus lenini elméletének. Véleményem szerint a nyugati baloldal attitűdjének nem kell, hogy más legyen, mint más esetekben - Oroszország egy erősödőben lévő imperialista hatalom, ami azon van - és elég sikeres eddig - hogy újra a világ egyik fő imperialista nagyhatalmává váljon. A grúziai háború, Csecsenföld folytatódó megszállása és az utóbbi idő "gázháborúi" csak néhány példa erre a törekvésre. Bármilyen próbálkozás, hogy támogassuk a "jó" orosz imperializmust a "rossz" amerikai imperializmussal szemben - ami nemcsak nyugati baloldaliaknál fordul gyakran elő, hanem Ukrajnában és Oroszországban is - teljesen elfogadhatatlan valódi kommunisták számára.
Milyen ma a munkáosztály helyzete Ukrajnában és milyenek a munkásmozgalom kilátásai?
Az ukrán munkásosztály jelenleg rendkívül nehéz helyzetben van, csakúgy mint a világ más részeinek munkásosztálya. Az ukrán tőkésosztály megpróbálja kikényszeríteni, hogy a munkásosztály fizesse meg a válság árát. A közvetlen és rejtett munkanélküliség óriási megugrása, reálbércsökkenés az infláció miatt (Ukrajnában a válság nem deflációs jellegű, hanem az infláció megugrását okozta), a közszolgáltatásokban és a tömegközlekedésben durva áremelések - mindez csak néhány részlet a jelenlegi ukrán helyzetből. A "hivatalos" baloldali pártokat egyáltalán nem érdekli a munkás és szakszervezeti mozgalom és a "radikális baloldal" gyakorlatilag néhány kicsiny és dogmatikus csoportocskából áll - ebben a helyzetben, véleményem szerint, a munkásmozgalom fő perspektívája a szakszervezetek kialakítása és egy önálló munkásmozgalom felépítése.
A szakszervezetek kialakulása az utóbbi években felgyorsult és befolyásuk állandóan nő. Azt gondolom, hogy a baloldal egyik legfőbb feladata ma Ukrajnában, hogy aktívan jelen legyen a szakszervezetekben. A kerszoni üzem megszállásának nemrégi esete jó példa a munkásosztály nagyfokú cselekvési készenlétére a jelenlegi helyzetben, és egyben arra is, hogy a munkások szakszervezetekbe szerveződjenek, és hogy mik a hátrányai, ha hiányoznak ezek a szervezetek.
Szerinted mi a "hivatalos" és az ellenzéki kommunizmus öröksége ma Ukrajnában?
A "hivatalos kommunizmus" öröksége pl. Marx, Engels és Lenin kiadott művei, amik könnyen elérhetők voltak a SZU-ban. Ezen kívül olyan folozófusok művei, mint Lifshitz, Iljenkov és Bosenko többé-kevésbé elérhetők voltak. 1986 után Trockij, más baloldali ellenzék és a munkásellenzék alakjainak művei is nagyjából elérhetővé váltak.
Az ellenzéki kommunizmus örökségét képezik Ukrajnában Roman Rozdolskyy, Lev Rybalka (Yurkevych) művei, az UKPisták, Borotbisták öröksége stb. Leonyid Plushch, Ivan Dzyuba és Jurij Badzyo 1960 és 90 közötti művei szintén nagyon fontosak. De szükséges megjegyezni, hogy az ellenzéki kommunizmus öröksége ma rendkívül kis számú ember számára ismert Ukrajnában. Az akadémiai tudományosság képviselői, akik kiszolgálják a mostani burzsoá rendet, azt az elméletet terjesztik, hogy a nemzeti függetlenségért folyó ellenállás egyetlen formája az az "integrális nacionalizmus", amit Mykola Dontsov gondolatai inspiráltak és aminek fő politikai vezetője Bandera volt. Ezáltal persze ravasz módon elhomályosítják a tényleges történelmi folyamatot.
Milyennek látod a poszt-sztálinista baloldal kilátásait ma? Szerinted hogyan kell szerveződni és cselekedni a valódi kommunistáknak?
A keményvonalas sztálinista szervezetek, mint a "Marxisták Uniója", VKPB, PKBU és még pár hasonló folyamatosan marginalizálódnak. Tagságuk elöregedik, új tagok toborzása (különösen fiataloké) gyakorlatilag zéró. Az ideológia szintjén szlogenjeik a SZU-hoz való visszatérés szükségességét ismétlik, valamint kilátásba helyezik a büntetést mindazok számára, akik bűnösek az előbbi szétrombolásában és persze elhangzik a "békés, boldog élet a szláv népek családjában" ígérete is. Bizonyos esetekben ezek a gondolatfoszlányok antiszemitizmussal, szexizmussal és homofóbiával egészülnek ki. A legjelentősebb szerep a keményvonalas sztálinisták számára, amit el tudnak érni az, hogy kisebb partnerekként indulnak lokális választási blokkokban.
A nagyobb poszt-sztálinista szervezetek számára (pl. olyan parlamenti és ex-parlamenti pártok, mint a CPU, SPU, PSPU, SDPU (o), “Spravedlyvist” és a Baloldali Erők Uniója (SLS)) két út van a margianlizálódás elkerülésére: a szociáldemokrácia felé való mozgás vagy a peronista jellegű paternalizmus nyílt felvállalása.
(...)
Nyilvánvaló, hogy a valódi kommunistáknak semmi közük ezekhez a szervezetekhez és törekvésekhez: a mi feladatunk az, hogy felépítsük saját szervezeteinket, leginkább talán kis sejtek és egyének hálózataként, mind Ukrajnában, mind nemzetközileg, pluralisztikus módon megvitatva és döntve a legjobb önszerveződési mód, program és cselekvési terv kérdéséről. Ebben a folyamatban azt hiszem abszolút szükségszerű a radikális baloldal és "hagyományainak" negatív tapasztalatait, minimum a huszadik század második felétől kezdve, és elkerülni az élcsapat-elméletet, a dogmatizmust és a szektásságot.
Mik a fő hatások ma az ukrán baloldali gondolkodásra?
Az egyik legmeghatározóbb dolog ebben a pillanatban a kerszoni üzem megszállása a dolgozók által, a gyár bezárását megakadályozandó. Ez az üzemmegszállás nagyon komoly vitákat váltott ki olyan kérdésekről, mint az államosítás, a szakszervezeti mozgalom és a forradalmi szervezetek szerepe és - ezen keresztül - olyan témákról is, mint az imperializmus kérdése, a burzsoázia és a bürokrácia szerepe stb. Szinte minden baloldali szervezet (és nem csak Ukrajna határain belül) bekapcsolódott a vitába, az újbaloldal, kommunista szervezetek, a Vpered (orosz lap) és sokan mások. A vita fontosságát az adta, hogy nem tisztán absztrakt módon keletkezett, hanem tömeges munkásosztálybeli cselekvés hatására.
Mit gondolsz, mit jelent ma a valódi kommunizmus?
Azt gondolom a valódi kommunizmus egy osztály-nélküli, állam nélküli, önigazgató társadalmat jelent, ami a termelési és elosztási eszközök kollektív tulajdonának elvén alapul és egy olyan gazdasági rendszeren, aminek célja nem a piaci értékesítés, hanem a valós emberi szükségletek. A kommunizmus így megszüntetné az elnyomás minden formáját, és megvalósítaná a mindenoldali emberi emancipáció gondolatát. A kommunizmus csak alulról jöhet létre, a munkások önszerveződésének sokféle formájából.
ford.: kmb