| Tartalomjegyzék |
|---|
| Nyolcvankilenc. Négy interjú kelet-európai marxistákkal |
| Marxista Munkáspárt -Oroszország |
| Goran Markovic - Horvátország |
| "Commons" - Ukrajna |
| Borisz Cservonij - Ukrajna |
| Minden oldal |
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Leírnád röviden magadat és a szervezetet?
Borisz Cservonij-nak hívnak. A "Zakhyst Pratsi” (Munkásönvédelem) független szakszervezet ügyvivő testületének tagja vagyok, és az Ukrán Balpárt (Ukrainian Left Party, ULP) szervező bizottságának tagja is. Az ULP most alakul, és nemzetközi forradalmi szervezet szeretne lenni, programja a kommunizmus és a teljes társadalmi felszabadulás alapelvein fog alapulni, különös hangsúlyt helyezve az ukrán baloldali gondolkodás tradícióira.
Szokás azt mondani, hogy az Ukrán SZSZK függetlenségi nyilatkozata 1991-ben volt az, ami a SZU végét jelentette. Hogyan értékeled az Ukrán SZSZK-ban 89 és 91 közötti eseményeket, az akkori aspiráció fényében? Győzelem vagy vereség volt az, ami itt történt?
Az 1989 és 91 közötti események tömegmozgalonként írhatók le, melynek céljai, a demokratikus szabadságjogokért való harcon kívül, a SZU elpusztítása és az ukrán függetlenség kivívása voltak. Ezek a célok teljesültek (legalábbis formálisan), ennyiben győzelemről lehet beszélni. Ezzel párhuzamosan burzsoá jellegű erőknek sikerült átvenni a mozgalmak vezetését, és "hagyományos kapitalista" értékválasztásokkal és célokkal elárasztani őket; akkoriban tipikus, gyakran hallott vélemény volt, hogy a mozgalom céljainak teljesülése esetén: "az ukránokra a boldogság és gazdagság vár, mint ahogy az a civilizált Nyugaton szokás"...
Hogyan jellemeznéd az 1989/91 előtti, illetve a mai ukrán társadalmat? Van a kettő között valamiféle kontinuitás?
A 89-91 előtti társadalom egy diktatúra volt, ami "kommunistának" nevezte magát. Az én szememben ez egy államkapitalista diktatúra volt. A mai ukrán társadalom pedig egy kapitalista társadalom, vannak akik "klasszikus kapitalizmusnak" nevezik. Jelenleg Ukrajna harmadik világbeli országként funkcionál ennek a "klasszikus kapitalizmusnak" a rendszerében, ami jelenleg a világot dominálja. A két rendszer közti kontinuitást az jelenti, hogy mindkettő kapitalista társadalom, habár annak különböző fázisaiban. És ennek megfelelően mindkét társadalomban megvan a kapitalizmus minden sajátsága: az érték törvényének működése, az elidegenedett munka stb.
Mit gondolsz, a húsz évvel ezelőtti események valóban a kapitalizmus történelmi diadalát és a kommunizmus vereségét jelentették?
Semmiképpen sem. Vereségről beszélhetünk, igen, de a sztálinizmus és a diktatúra vereségéről. Győzelemről is: de ez a világkapitalizmus egyik részének győzelme volt a másik felett.
Sok ember azt gondolta, hogy a nyugati típusú kapitalizmus összességében progresszívabb lesz a SZU-nál. Még ma is ez a helyzet?
Pillanatnyilag nem. Az első csapást erre az elképzelésre a kilencvenes évek sokkterápiája mérte, aminek eredménye hiperinfláció és hatalmas munkanélküliség volt. Az 1998-as gazdasági válság és különösen a
jelenlegi sikeresen aláaknázott minden illúziót a nyugati kapitalizmussal kapcsolatban. Ezen kívül, sok embernek van valami képe a nyugat-európai életről az interneten és a kábeltévén keresztül, és még ha tekintetbe is vesszük, hogy ezt az információt a mainstream burzsoá média közvetíti és ezáltal valamennyire torzítva van, még ekkor is nyilvánvaló, hogy a Nyugat - finoman szólva - nem az a paradicsom, ahogy a peresztrojka ideológusai ábrázolták.
A jelenlegi domináns gondolkodás azonban, legalábbis a társadalom jelentős részében és leszámítva a baloldalt, egyfajta paternalista-nosztalgikus jelleggel bír.
1989 előtt Ukrajnában voltak ellenzéki kommunisták, mint pl. Leonid Plyushch és Ivan Dzyuba, és hosszú hagyománya van azoknak a marxistáknak, akik a nemzeti függetlenséget egy jóval radikálisabb társadalmi átalakulással kötötték össze. Mi történt ezzel a hagyománnyal, miért nem jelent meg újra a rendszerváltás idején?
Ez a hagyomány ma is él, habár jelenleg elég gyenge. A fő probléma az, hogy sok ember a sztálinizmus vereségét (1989-91-ben) még mindig maguknak a marxista gondolatoknak a vereségeként látja. Ugyanakkor, megtapasztalva a kapitalizmushoz kötődő problémákat, meglehetősen szép számú embernek vannak nosztalgikus gondolatai á la "vissza a SZU-ba", ami gyakran nagyorosz soviniszta attitűdökkel is összekapcsolódik a nemzeti függetlenség kérdésében, amit "anti-szovjet", "ellenforradalmi" gondolatnak, "banderizmusnak" stb. látnak az ilyen beállítottságú emberek. Ennek a két oldalról ható nyomásnak a hatására még olyan emberek is, mint Leonid Plyushch, Ivan Dzyuba és Yuriy Badzyo jobbra tolódtak, a tág értelemben vett "demokratikus tábor" részeivé váltak, korábbi marxista nézeteiket "fiatalkori jószándékú tévedésnek" tekintve. Jelenleg folynak kísérletek kisebb csoportokban ennek a tradíciónak az újraélesztésére, én is tagja vagyuk egy ilyen "magnak" - ti. az ULP döntéshozó testületének. De látni kell, hogy ezek a kísérletek jelenleg még nagyon kezdeti stádiumban vannak.
A "narancsforradalom" a 89-91-es küzdelmek folytatódása volt Ukrajnában?
Bizonyos mértékig igen. Csakúgy mint 1989-91-ben a "narancsforradalom" deklarált célja is a demokratikus jogokért folytatott harc volt, különös tekintettel a gyülekezési és szólásszabadságra, valamint az Oroszországtól való valódi, politikai és gazdasági függetlenség. Mindkét esetben burzsoá erők vezették a mozgalmat, és a tömegek gyorsan kiábrándultak látván a "győzelem" eredményeit.
Oroszország kezd magához térni mint nagyhatalom és érvényesíteni akaratát, milyen szemmel nézik ezt az emberek Ukrajnában?
Sok ember Ukrajnában az orosz imperializmust mint az ukrán függetlenségre jelentett veszélyt látja. Sokan komoly fenyegetésnek érzik az orosz imperializmus szárnyveregetéseit - ami akár katonai formában is megnyilvánulhat, ahogy azt láttuk Csecsenföldön és nemrég Grúziában - az ukrán gazdasági és politikai függetlenségre. Eközben sok politikus nosztalgikus és pánszláv gondolatokat népszerűsít, és ebben a világképben Oroszország olyan hatalomként jelenik meg, ami képes szétzúzni a szeparatistákat, akiket pedig ezek az emberek a SZU-hoz vagy valami nagyorosz birodalomhoz való visszatérés megakadályozóinak látnak. Ezeknek a gondolatoknak szintén nem elhanyagolható a befolyása, főleg Dél- és Kelet-Ukrajnában.
Sokan a nyugati baloldalon az USA-t látják a legfőbb imperialista hatalomnak, amit ellenezni kell. Szerinted Oroszország is imperialista hatalom? Hogyan kellene a nyugati baloldalnak viszonyulnia Oroszországhoz?
Nem kétséges, hogy Oroszország is egy imperialista hatalom. Azt gondolom, hogy a jelenlegi orosz állam tökéletesen megfelel az imperializmus lenini elméletének. Véleményem szerint a nyugati baloldal attitűdjének nem kell, hogy más legyen, mint más esetekben - Oroszország egy erősödőben lévő imperialista hatalom, ami azon van - és elég sikeres eddig - hogy újra a világ egyik fő imperialista nagyhatalmává váljon. A grúziai háború, Csecsenföld folytatódó megszállása és az utóbbi idő "gázháborúi" csak néhány példa erre a törekvésre. Bármilyen próbálkozás, hogy támogassuk a "jó" orosz imperializmust a "rossz" amerikai imperializmussal szemben - ami nemcsak nyugati baloldaliaknál fordul gyakran elő, hanem Ukrajnában és Oroszországban is - teljesen elfogadhatatlan valódi kommunisták számára.
Milyen ma a munkáosztály helyzete Ukrajnában és milyenek a munkásmozgalom kilátásai?
Az ukrán munkásosztály jelenleg rendkívül nehéz helyzetben van, csakúgy mint a világ más részeinek munkásosztálya. Az ukrán tőkésosztály megpróbálja kikényszeríteni, hogy a munkásosztály fizesse meg a válság árát. A közvetlen és rejtett munkanélküliség óriási megugrása, reálbércsökkenés az infláció miatt (Ukrajnában a válság nem deflációs jellegű, hanem az infláció megugrását okozta), a közszolgáltatásokban és a tömegközlekedésben durva áremelések - mindez csak néhány részlet a jelenlegi ukrán helyzetből. A "hivatalos" baloldali pártokat egyáltalán nem érdekli a munkás és szakszervezeti mozgalom és a "radikális baloldal" gyakorlatilag néhány kicsiny és dogmatikus csoportocskából áll - ebben a helyzetben, véleményem szerint, a munkásmozgalom fő perspektívája a szakszervezetek kialakítása és egy önálló munkásmozgalom felépítése.
A szakszervezetek kialakulása az utóbbi években felgyorsult és befolyásuk állandóan nő. Azt gondolom, hogy a baloldal egyik legfőbb feladata ma Ukrajnában, hogy aktívan jelen legyen a szakszervezetekben. A kerszoni üzem megszállásának nemrégi esete jó példa a munkásosztály nagyfokú cselekvési készenlétére a jelenlegi helyzetben, és egyben arra is, hogy a munkások szakszervezetekbe szerveződjenek, és hogy mik a hátrányai, ha hiányoznak ezek a szervezetek.
Szerinted mi a "hivatalos" és az ellenzéki kommunizmus öröksége ma Ukrajnában?
A "hivatalos kommunizmus" öröksége pl. Marx, Engels és Lenin kiadott művei, amik könnyen elérhetők voltak a SZU-ban. Ezen kívül olyan folozófusok művei, mint Lifshitz, Iljenkov és Bosenko többé-kevésbé elérhetők voltak. 1986 után Trockij, más baloldali ellenzék és a munkásellenzék alakjainak művei is nagyjából elérhetővé váltak.
Az ellenzéki kommunizmus örökségét képezik Ukrajnában Roman Rozdolskyy, Lev Rybalka (Yurkevych) művei, az UKPisták, Borotbisták öröksége stb. Leonyid Plushch, Ivan Dzyuba és Jurij Badzyo 1960 és 90 közötti művei szintén nagyon fontosak. De szükséges megjegyezni, hogy az ellenzéki kommunizmus öröksége ma rendkívül kis számú ember számára ismert Ukrajnában. Az akadémiai tudományosság képviselői, akik kiszolgálják a mostani burzsoá rendet, azt az elméletet terjesztik, hogy a nemzeti függetlenségért folyó ellenállás egyetlen formája az az "integrális nacionalizmus", amit Mykola Dontsov gondolatai inspiráltak és aminek fő politikai vezetője Bandera volt. Ezáltal persze ravasz módon elhomályosítják a tényleges történelmi folyamatot.
Milyennek látod a poszt-sztálinista baloldal kilátásait ma? Szerinted hogyan kell szerveződni és cselekedni a valódi kommunistáknak?
A keményvonalas sztálinista szervezetek, mint a "Marxisták Uniója", VKPB, PKBU és még pár hasonló folyamatosan marginalizálódnak. Tagságuk elöregedik, új tagok toborzása (különösen fiataloké) gyakorlatilag zéró. Az ideológia szintjén szlogenjeik a SZU-hoz való visszatérés szükségességét ismétlik, valamint kilátásba helyezik a büntetést mindazok számára, akik bűnösek az előbbi szétrombolásában és persze elhangzik a "békés, boldog élet a szláv népek családjában" ígérete is. Bizonyos esetekben ezek a gondolatfoszlányok antiszemitizmussal, szexizmussal és homofóbiával egészülnek ki. A legjelentősebb szerep a keményvonalas sztálinisták számára, amit el tudnak érni az, hogy kisebb partnerekként indulnak lokális választási blokkokban.
A nagyobb poszt-sztálinista szervezetek számára (pl. olyan parlamenti és ex-parlamenti pártok, mint a CPU, SPU, PSPU, SDPU (o), “Spravedlyvist” és a Baloldali Erők Uniója (SLS)) két út van a margianlizálódás elkerülésére: a szociáldemokrácia felé való mozgás vagy a peronista jellegű paternalizmus nyílt felvállalása.
(...)
Nyilvánvaló, hogy a valódi kommunistáknak semmi közük ezekhez a szervezetekhez és törekvésekhez: a mi feladatunk az, hogy felépítsük saját szervezeteinket, leginkább talán kis sejtek és egyének hálózataként, mind Ukrajnában, mind nemzetközileg, pluralisztikus módon megvitatva és döntve a legjobb önszerveződési mód, program és cselekvési terv kérdéséről. Ebben a folyamatban azt hiszem abszolút szükségszerű a radikális baloldal és "hagyományainak" negatív tapasztalatait, minimum a huszadik század második felétől kezdve, és elkerülni az élcsapat-elméletet, a dogmatizmust és a szektásságot.
Mik a fő hatások ma az ukrán baloldali gondolkodásra?
Az egyik legmeghatározóbb dolog ebben a pillanatban a kerszoni üzem megszállása a dolgozók által, a gyár bezárását megakadályozandó. Ez az üzemmegszállás nagyon komoly vitákat váltott ki olyan kérdésekről, mint az államosítás, a szakszervezeti mozgalom és a forradalmi szervezetek szerepe és - ezen keresztül - olyan témákról is, mint az imperializmus kérdése, a burzsoázia és a bürokrácia szerepe stb. Szinte minden baloldali szervezet (és nem csak Ukrajna határain belül) bekapcsolódott a vitába, az újbaloldal, kommunista szervezetek, a Vpered (orosz lap) és sokan mások. A vita fontosságát az adta, hogy nem tisztán absztrakt módon keletkezett, hanem tömeges munkásosztálybeli cselekvés hatására.
Mit gondolsz, mit jelent ma a valódi kommunizmus?
Azt gondolom a valódi kommunizmus egy osztály-nélküli, állam nélküli, önigazgató társadalmat jelent, ami a termelési és elosztási eszközök kollektív tulajdonának elvén alapul és egy olyan gazdasági rendszeren, aminek célja nem a piaci értékesítés, hanem a valós emberi szükségletek. A kommunizmus így megszüntetné az elnyomás minden formáját, és megvalósítaná a mindenoldali emberi emancipáció gondolatát. A kommunizmus csak alulról jöhet létre, a munkások önszerveződésének sokféle formájából.
ford.: kmb