A livornói szurkolókat mindig is a legbaloldalibbak között emlegették Itáliában, a BAL megalakulásával (1999) még radikálisabbnak tűntök.

Nem csak nálunk jellemző ez, sok más csoport is egyre átpolitizáltabb. A hatvanas, hetvenes években az egész Olaszországot érintő politikai hullám idején a stadionok keményen átpolitizáltak voltak. Ekkor nem nagyon volt szükség arra, hogy kívülről valaki bevigye a politikát. A nyolcvanas, kilencvenes évek generációját már nem igazán érdekelte a politika. Ezután alakult ki az a folyamat, amely során kívülről kerül be a politika a stadionokba. Úgy tűnik, hogy az ultrák mostani, harmadik generációja a legradikálisabb politikailag.

Szerinted az ultráknál a politikai meggyőződés egy őszinte, belülről jövő dolog?

Igen, ez belülről jön, a jobboldaliaknál éppúgy, mint a baloldaliaknál. A mai jobboldal szociális jobboldal, nem olyan, mint régen, amikor a burzsoákat meg a családjukat reprezentálta csupán. A jobboldal szociális jellegűvé vált, a baloldal meg mindig is ilyen volt. Ma már azok a srácok, akik kelta keresztes vagy horogkeresztes zászlót lengetnek a stadionokban, nem a gyártulajdonosok fiacskái, hanem sajnos gyakran munkások, vagy munkások gyerekei. El kell mondanom, hogy az ő koncepciójuk is őszinte. Egyes kanyarokat egyesít a politika, másokat szétválaszt, de az ultráknál mindenképpen őszinte meggyőződésről beszélhetünk.

Az egyik kezdeményezői voltatok a baloldali „Resistenza Ultras” egységmozgalomnak. Mi volt a célotok ezzel?

Azért alkottuk meg ezt a közös frontot, mert Olaszország kanyarjait elárasztották a fasiszták és a nácik, akik ostoba ügyekben felhasználják céljaikra a mozgalmat. A kisebbségben levő baloldali csoportoknak össze kell fogni, és fellépni ezek ellen.

Az ultráknak részt kell venni a különböző mozgalmakban saját témáikkal, a Resistenzia például jelen volt a G8-ellenes tüntetéseken Genovában (2003). Ott kell lennünk az ilyen eseményeken, és bemutatnunk saját gondolatainkat. Az ultrákat érintő állami represszió elleni mozgalmakban mi úgy akarunk részt venni, mint ultrák és mint baloldali aktivisták. Mi nem csak ultrák vagyunk, nekem teljesen más elképzeléseim vannak a futballról, az életről, a társadalomról, mint egy Lazio-ultrának vagy a Forza Nuova egy aktivistájának. A represszió elleni fellépés néha azt a látszatot kelti, hogy hasonlóan gondolkozunk – nekem is megvan azonban a saját világképem, meg nekik is. Számomra maga a represszió is tulajdonképpen csak a fasizmus egyik formája.

Nem is fogtok részt venni a „Movimento”  munkájában?

Biztos, hogy nem, hiszen maga a „Movimento” is valójában megosztott politikailag, melynek már látszanak is a jelei. Egyáltalán: mi is igazából a „Movimento” célja? Ráadásul, mivel mi forradalmiak vagyunk, nem is érdekel bennünket az olasz parlament. Például lehet, hogy szép dolog volt a velenceiek kezdeményezése, hogy gyűjtsünk pénzt Chiapas indiánjainak egy futballpálya építéséhez, de ami engem illet, én inkább vennék nekik száz Kalasnyikovot, mint focipályát.

Az internetes oldalatokon azt lehet olvasni, hogy manapság az egyetlen forradalmi erőt az ultrák jelentik. Tényleg így gondoljátok?

Ez persze túlzó  mondat, ami éppen azért született, hogy megmozgassuk az embereket, előrevigyük a dolgokat. Mi azt gondoljuk, hogy ha kivinnénk az utcára azt az elkötelezettséget, erőt és összetartást, amely a stadionokon belül megvan, akkor az megrengetné a kormányt. Ha mindazokat az embereket kivinnéd az utcára, akik hétről hétre utaznak a csapatukkal, akkor nem egy békés mozgalmat kapnál, hanem valódi erőt. Az ultra forradalmi erőt jelent, mely a különböző pressziók ellenére harminc éve létezik: már az forradalmi tett, hogy egyáltalán életben vagyunk még.

Néhány éve nagyon megerősödött az ultrákkal szembeni represszió, közületek is legutóbb száz embert tiltottak ki a stadionból. Nem kéne valamiféle kompromisszumot köti a hatóságokkal?

A legutóbbi kitiltások után a következő üzenetet feszítettük ki egy vászonra: „Az utolsó banditáig”. Majd mostanában egy másikat, amely a hetvenes évek terrorizmusának volt az egyik jelszava: „Többet ér egy szörnyű vég, mint a végtelen szörnyűség”. A kiadott kommünikénk is erről beszél. Nálunk Livornóban rengeteg a társadalmi probléma, ezt a várost mindig is a baloldal kormányozta, azaz a baloldali burzsoák. Ezek rosszabbak, mint a jobboldaliak, mert még azt is hiszik, hogy igazuk van. Elképesztő dolgok történnek a városunkban, múlt héten például egyszerűen összedőlt egy ház, erről azonban senki sem beszél. Ha mi üzenünk valamit, vagy a stadionban történik valamilyen incidens, az azonnal az újságok első oldalára kerül. Ahogy a kommünikénkben írtuk: minél jobban elnyomtok minket, annál inkább tudjuk, hogy jó irányba megyünk.

Nem fordulhat elő, hogy a „Brigate Autonome” lemond a stadionbéli politizálásról, és csak a csapat biztatására koncentrál?

Fogalmam sincs, máshol milyen a foci világa, de nálunk elég megnézni, hogy mi a helyzet. Ezt a sportágat Agnelli irányítja, aki élethossziglani szenátor (jó, tudom, hogy azóta meghalt, ami nem is olyan nagy baj), meg Berlusconi, aki miniszterelnök. Ráadásul minden klubelnök politizál, Olaszországban a foci semmi más, mint politika. Ezért elég nagy hiba lenne, ha a stadionokba járó proletárok lemondanának a politizálásról, miközben a burzsoák nyíltan politizálnak ott: nem fogunk lemondani erről a területről. Ha egy nap a burzsoák abbahagyják a politizálást a stadionokban, talán a „Brigate Autonome” is ezt fogja tenni.

De most teljesen más a helyzet: a hetvenes években a fiatalok inkább baloldaliak voltak, manapság sokkal inkább jobboldaliak. Nem lehetséges, hogy a „Brigate” fiataljai csak titeket utánozva lengetik a vörös zászlókat, nem azért, mert ők is ugyanúgy gondolkodnak, ahogy ti?

Mi is gondoltunk persze már erre, de azért egy dolog biztos: ha egy srác kimegy az AS Roma kanyarjába és fasiszta tetoválást csináltat, meg azt teszi, amit a többiektől lát, hogy esténként elindul bevándorlókat verni, hát, azt gondolom, ez szerinted is elég rossz dolog. Ennél már sokkal jobb, ha kijön a livornói kanyarba, lenget egy Che Guevara-zászlót, majd kifeszíti a szobájába, noha semmit sem ért az egészből. Persze mi is megpróbáljuk tudatosabbá tenni a fiataljainkat, minden meccsünkön kint van egy kis pult politikai anyagokkal, és szeretnénk, ha ők is értenének az egészből valamit. De nem csak erről van szó: a „Brigate” nagyon is jelen van a város életében is: karitatív tevékenységeket végzünk, és megpróbáljuk a saját példamutatásunkkal megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját.

Mit mondanál azoknak, akik azzal vádolnak titeket, hogy manipuláljátok a fiatalokat?

Manapság a világon nincs is más, mint manipuláció… az állam, az iskola vagy a gyárak nem manipulálják őket? Az állam még a Kommunista Pártot is hatalmában tartotta! Ha hiszel a Rifondazione Comunistának, ugyanúgy manipulálva vagy, mint ha a Forza Italiának hinnél. Nálunk ez a logika nem működik, ami sokakat zavar, mert mi őszintén hiszünk az eszméinkben.