Ha a kocogással végzett, fogta a teli töltött ásványvizes üvegeket és súlyzózott, közben ha a németek nyertek volna kezdetű versikéjét motyogta, ami nagyon hamar komcsizásba, fletózásba, zsidózásba és a villanyszámla körüli aggódásba futott ki. Tahó megpróbált alvást színlelni, ami önmaga előtt is hihetetlennek hatott, mivel L. rituáléja közben T. a szobájában üvöltette a Juventus rádiót. Elmondása szerint azért, hogy reggeli tisztálkodó és egyéb tevékenységei közepette is tisztán értse az idegesítően ostoba reggeli műsort. És tényleg, a három szobás panel lakás minden pontján a kristálytisztánál kicsit jobban volt hallható. T. ettől függetlenül rendületlenül igyekezett a rádiónál hangosabban kommunikálni L.-el. Kommunikációjuk legalábbis furcsa volt, nem nevezhető beszélgetésnek, mivel egymástól tökéletesen független volt. L. indulása előtti utolsó rutin tevékenysége "narancsfái" megöntözése volt, majd nagy nehezen betessékelte montain bike kerékpárját a cigaretta, olcsó parfüm és vizelet szagú, Lynch vörös, 2 személyes liftbe és elkerékpározott Gubacsi úti munkahelyére. Mikor végre minél zajosabb ajtócsapkodások közepette T. is távozott Tahó fellélegzett és megpróbált visszaaludni, sikertelenül. Tahó ágyban való vergődése közben szólalt meg telefonja. Rövid habozás után felvette.

- Ha jösz délután, hozzd be az újságomat!

- A DEMOKRATÁT?

- SSSssssss..... ühm.

Tahó végleg felébredt. Kezébe vette az ágya mellett pihenő Lét és időt, majd azonnal le is tette. M.-től volt ebéd meghívása, úgyhogy inkább kikecmergett az ágyból, mert semmiképpen nem akart elkésni - sosem lehetett tudni hogyan reagál M...

Tahó M. ajtaja előtt újra végigvette magában azokat a témákat amiket tudta, jobb ha elkerül M.-nél való tartózkodásának ideje alatt. Nem volt könnyű dolga, mert ahogy M. idősödött, egyre több ilyen kerülendő téma akadt. M. ugyanis nyugdíjas éveinek betetőzéseként kéjes örömmel mutogatta megmaradt rokonainak és ismerőseinek hogyan küldi el többi rokonát és ismerősét levélben, szép magyar veretes nyelven és versben a fenébe. Több tucat ilyen levele volt, amiknek másolatait gondosan megőrizte magának, hogy aztán diadalittasan felolvashassa őket az ebédlőasztalnál, valahol a rántott hús és a meggyes sütemény között. Tahó tehát megpróbálta felidézni magában összes fekete listás rokonát és M. minden gyűlölt ismerősét és a többieket. Sartre-ot, 56 miatt, Eszterházyt, mert nem tiszteli a családját, Lajos atyát, a gonosz zöldségest, a Spart, a mészáros gombaszakértőt, az orvosokat, és persze Erzsikét aki nem köszönt a Normafán. Ennek nincs sok értelme - ráncolta a homlokát Tahó, aztán csöngetett.

- Szia M.!

- (mindenféle kedves jelző)

Tahó belépett, és a gardrób szekrényként használt spájzban megkereste papucsát. Közben M. már jött is a boritékkal.

- Kis tanulmányi hozzájárulás.

- Köszönöm - ami jár az jár.

Sikerült kényelmesen megebédelniük. Tahónak forgott az agya, igy könnyedén hümmögve lavírozott Ahmatova, Antall és Ferenc József, sőt még Szorokin mentén is. Az orosz irodalom Pelevint kivéve tiszta terep volt. Na és persze ittak is, főleg M., ő húzóra, és ha eleget, akkor az unos-untalanig ismert falusi történetek Móricz novellákká alakultak M. visszaemlékezéseiben. Hamarosan fény derült minden kútba ugrásra és egyéb változatos öngyilkossági kísérletekre, a disznóvakargatásokra és a késsel való keregetőzésekre a konyhaasztal körül,a kurvákra és pezsgős vacsorákra, háborúkra és végelgyengülésre, féltékenységre és a szerelemre, meg a szégyenre és persze a menekülés vágyára. Szóval M. egy körhintába oltott Karádivá alakult. Ebéd után Tahó illedelmesen meghallgatta a Tinódy Lantos Sebestyénből való felolvasást, majd ismét megtekintette a horvát kisnemesi címert és jóindulatúan nyugtázta, hogy mindez a "különlegesség" M. miatt az övé is. Ezután folytatták az ivást.

Megnyugodtak. M. már nem beszélt, így Tahónak sem kellett tovább hümmögnie. Felpüffedve bortól kótyagosan hátradőlhetett a székében és figyelhette a színes kockák között lengedező nyírfákat és a tömb közepén terpeszkedő óvodasikolyt hallgatta, arra gondolt, hogy hiányozni fog neki M. és az ő kicsellózott élete, amiről láthatólag nem tudja, hogy az. Csellózott-e akkor? Mindegy, hiányozni fog.

- Megyek.

- Befőttet viszel?

- Persze.

Tahó, mint mindig szalonba fektette az M.-től kapott boríték tartalmát és kiült egy padra a Gellért- hegyen. A hegyről éppen beszipuzott brazil gyerekek hada csúszott lefele. Persze lehúzták.

- Adjá má befőttet, az a kedvencem!

- Nem.

- Te retardált vagy?

- Igen, na jó vigyed.

Egy pillanat alatt elrohantak.

Tahó a buszon bögdösésre ébredt, és a zuhogó esőn keresztül először egy teherautó-mosó fény reklámját látta meg. Megint a dél-budapesti autóbusz garázsban volt az éjszakain.

- Főnök visszafele?

- Szembe.

Visszafele nagyon koncetrált, igy végül bejutott L. ajtaján. L. vaksötétben állt a tükör elött.

- Egész jól nézek ki nem?

- Mindenképp.

- Visszadnád a kulcsokat.

- Persze.

Tahó embriópózban befészkelte magát a paplan bal alsó sarkába kicsit merengeni. Kívülről a paplan amorf ráncának tűnt csupán, de a sötétben úgysem látta volna senki. Hát még hogy a paplan alatt még sötétebb volt. Tahó gondolkodni  próbált, de agyában már csak idézetek maradtak, senki által sem olvasott szerzőktől és senki által nem ismert ismerősöktől. Válság van, de a paplan burka alatt meleg.