Nincs kizárva, hogy a Dubai World fizetésképtelensége a gazdasági válság egy új fázisának a kezdetét jelenti: az államcsődök sorozatát. Mi utal erre? A vezető kapitalista lapok (ld. Ezeket a cikkeket: Financial Times, Wall Street Journal, Bloomberg) a dubai-i eset után nyíltan felvetették a kérdést: 1) lehetséges-e, hogy az elvileg biztos befektetésnek számító államkötvények, azaz az államadósság ("sovereign debt") mégsem feltétlenül jelentenek biztos "terepet", sőt potenciálisan aknamezőről van szó 2) ha ez így van, "ki lesz a következő"? Vietnám? Ukrajna? Bulgária? Magyarország? Baltikum? Görögország? Esetleg Írország, vagy akár Nagy-Britannia?
A Financial Times (ami a legmérsékeltebb és a legóvatosabb a "business class" szócsövei közül) elemzője, Gillian Tett különösen drámaian fogalmazott: lehetséges, hogy az államadósság (sovereign debt) az új sub-prime?

A Lehmann Brothers csődje után a pénzügyi befektetők (azaz a tőkésosztály és ügyvivőik) tömegesen menekültek az állami eszközökbe, különösen (de nem csak) az amerikai állam államkötvényeibe és egyéb eszközeibe. Ezzel párhuzamosan a legtöbb állam számára a recesszió óriási adóbevétel-kiesést jelentett, másrészt a bankrendszer (+ biztosítók stb.) feltőkésítésének hatalmas költségeit is fedezni kellene valamivel. Ezért a fejlett országok államkötvény-kibocsátása óriási mértékben megnőtt (Tett szerint idén és jövőre a legnagyobb OECD-országok 12.000 milliárd dollárnyi új államkötvényt bocsátottak ki). Ez az egyik. Másrészt, a "rizikósabb" országok államkötvényeinek a hozama ilyen környezetben rendkívül magas szintre emelkedett, azaz a szegényebb országokra egyre emelkedő teherként nehezedtek saját államadósságuk kamatterhei. 2008 őszén a pánikszerű tőkemenekülés, a periféria-országok valutáinak leértékelődése, a devizakészletek kivonása a "veszélyes" országokból több állam fizetésképtelenségéhez vezetett, aminek hatására az IMF-nek "kellett" beavatkoznia. A "kellett" alatt azt kell érteni, hogy így lehetett csak garantálni a hitelezők, azaz az államkötvény-tulajdonosok "érdekeinek sértetlenségét".

Most viszont a dubai-i eset óta újra, magasabb szinten kezdődhet elölről ez a játék. Több, eddig viszonylag megbízható állammal (pl. Görögország, Írország, Spanyolország és Nagy-Britannia) kapcsolatban kezdtek el aggódni a "befektetők". Az adott államkötvényekre kötött biztosítások (credit default swap) ára emelkedni kezdett. Görögország esete különösen kínos. Az államadósság a GDP 100%-ára rúg, 2011-re 135%-ra emelkedhet, a költségvetési deficit idén 12%. Mivel az ország az euróövezet tagja, ezért a kormánynak gyakorlatilag nincs kontrollja a monetáris politika fölött, nem csökkenthet kamatot, nem kölcsönözhet saját jegybankjától vagy gerjeszthet inflációt - azaz a helyzete Argentínára emlékeztet, mármint 2000-ben. Zsákutca.
A görög állam most adóemelésekkel próbálja biztosítani a "stabilitást", azaz a rentier-jövedelmek stabilitását. Értsük meg mit jelent ez: a görög "munkavállalók" (ld. Engels elemzését erről a szóról), akiknek hatalmas többsége természetesen nem rendelkezik államkötvényekkel, azért fizetnek több ÁFÁ-t a boltban, vagy több SZJA-t a fizetésük után, hogy a vagyonukat magas hozamú görög államkötvényekben parkoltató gazdagok magasabb hozamot kaphassanak.
De megdöbbentő módon még olyan országok sincsenek biztonságban, mint Nagy-Britannia: az amerikai befektetési bank, a Morgan Stanley 2010-re súlyos költségvetési válságot vizionál Nagy-Britanniában is, ahol idén a költségvetési deficit (GDP-arányosan) 13%, a kieső adóbevételek és a bank-mentőcsomagok miatt. A Toryk és a Labour is bejelentette: a City-re kivetett adókról szó sem lehet, a költségvetés lyukait a "kiadási oldalon" szeretnék betömni. Jaj neked, NHS.

Természetesen ott vannak még a súlyos recesszióban/depresszióban lévő országok is, mint Ukrajna, Bulgária és a Balti-államok (csak egy példa: Rigában egy év alatt hatvan százalékkal zuhantak a lakásárak), meg persze Magyarország, ahol a helyzet még sokkal súlyosabb és ahol az államcsőd gyakorlatilag már tavaly be is következett.

Marx A tőke első kötetében egy helyen így fogalmaz: "Az úgynevezett nemzeti gazdagság egyetlen része, amely a modern népeknek valóban közös birtokába kerül - államadósságuk. Ezért egészen következetes az a modern tanítás, mely szerint egy nép annál gazdagabb, mennél mélyebbre merül az adósságban. A közhitel a tőke hitvallásává lesz. És az állam eladósodásának megkezdődésével a szentlélek ellen való bűn helyére, amelyre nincs bocsánat, az államadóssággal szemben való hitszegés lép." (24. fejezet, kiemelés tőlünk – RN)