A helyszín Barcelona, a dátum 1936. július 18. (a katonai puccs másnapja), a visszaemlékező Abel Paz, a polgárháború harcosa, anarchista milicista.

Július 18. rekkenő hőségű nyári nap volt és a nagy meleg csak tovább fokozta a feszültséget a városban, mindenki azt kérdezte a másiktól: „mikor jönnek ki a katonák a laktanyáikból?". Dél körül aztán valaki „biztos forrásból" megtudta, hogy Sevillában a hadsereg kivonult a laktanyából, megszállta a várost és bevezette a rendkívüli állapotot, Barcelonában egyelőre azonban semmi rendkívüli sem történt. Végül este hét felé egy POUM-os [a baloldali, antisztálinista kommunista párt tagja] fickó jött oda hozzánk, és közölte: „vége a várakozásnak. Ma este kijönnek a laktanyákból és megpróbálják megszállni a várost".

Barátommal azonnal elhatároztuk, hogy körülnézünk a belvárosban, mi a helyzet arrafelé. Mivel olyan hangokat hallottunk, hogy a fegyverosztáskor szükségünk lesz a szakszervezeti igazolványunkra, mindketten zsebre vágtunk CNT [az anarcho-szindikalista szakszervezet] tagságinkat és nekivágtunk.

A Ramblasra érvén hatalmas tömeget találtunk ott, mindenki a legfrissebb hírekről beszélt, az új fejleményeket latolgatta: a legfontosabb kérdés persze az volt, hogy hogyan fogunk fegyverhez jutni, hiszen a Generalitat [a burzsoá katalán kormány] mindent inkább szeretne, mint felfegyverezni a munkásokat a fasiszta puccsal szemben.

Ezután elhatároztuk, hogy elnézünk a közlekedési szakszervezet székházához, amely szemben állt a hatalmas Atarazanas laktanyával. Itt éppen a CNT-FAI [FAI: anarchista szervezet] Védelmi Bizottsága ülésezet Durruti és Garcia Oliver részvételével, hamar nyilvánvalóvá vált számukra is, hogy a kormány nem hajlandó felfegyverezni a munkásokat, ezért kiadták az utasítást, hogy minden munkás keressen, bármilyen eszköz árán, fegyvert magának. Mert a döntő ütközet ma éjjel lesz.

Csillogó szemekkel hallgattuk ezt a hírt, majd a Katalónia tér felé vettük az irányt, ahol belebotlottunk pár fiatalba, akik éppen egy fegyverboltból léptek ki, pár vadászpuskával és pisztollyal felszerelkezve. Ekkor láttam először felfegyverzett munkást Barcelonában, akik már ekkor az utca urainak számítottak, hiszen egyetlen rendőr sem merte volna megtorolni a fegyverbolt kirablását, vagy lefegyverezni őket.

Ekkor láttam először a következő napokra oly jellemző képet is: egy teherautó folyamatosan dudálva, teli emberekkel, az oldalán hatalmas CNT-FAI felirattal: érezhető volt, hogy a helyzet kezd visszafordíthatatlanná válni. A nép egyelőre rosszul volt felfegyverezve, de a lelkesedése mindent pótolt, kész volt szembenézni bármilyen eshetőséggel.


Már hajnal két-három óra felé lehetett, amikor azt a hírt kaptuk, hogy a Generalitat mégis nekikezd a fegyverek kiosztásának, azért a kormány központi épületéhez igyekeztünk, melyet már félelmetes tömeg vett körül. A csendőrök védték az épületet a tömegtől, mely egyre azt kiáltotta: „fegyvert, fegyvert, fegyvert!". A kormány feje az erkélyről nyugalomra próbálta inteni a tömeget, mikor hajnal ötkor megszólaltak a hangosbeszélők, akik a rádió hangját közvetítették:

„Barcelona polgárai! Bejelentem Önöknek, hogy a Pedralbes laktanya tüzéralakulatai épen most hagyják el laktanyájukat és a belváros felé indultak".

Hirtelen csend lett, majd azonnal megszólaltak a textil-üzemek és Barceloneta kikötőjének szirénái, hogy tudassák a munkásokkal: eljött az óra. A Genaralitat előtti téren a tömeg fenyegetően közelített a kormányépületet védő csendőrök felé, hiszen az a hír terjedt el, hogy a fegyvereket az épületben őrzik. Végül az ostromra nem került sor, mert a hír tévesnek bizonyult, a csendőrök pedig önként adták át a fegyvereiket a munkásoknak. Mintegy háromszáz ember sikerült így felfegyverezni.

A tér ezután pillanatok alatt kiürült: nem maradt ott más mint a minden hatalmát elvesztett, rettegő burzsoá miniszterelnök, Companys.... Egy szempillantás alatt Barcelona városkép teljesen megváltozott: mindenhol utcakövekből barikádok emelkedtek, a CNT-FAI Védelmi Bizottsága kiadta a jelszót, mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a katonák bejussanak a belvárosba. 

A proletár-forradalom elkezdődött.