egyéb nyomásgyakorló eszközeinek hatásfoka, helyettük nőttön nő a nemzeti tribalizmus, a kultikus politikai imázs-imádat.
Hozzászólás / Bővebben...
"HÚSZ ÉV. Az ellenforradalom húsz éve. A megelőző ellenforradalomé.Olaszországban.
És máshol.
Húsz évnyi álom biztonsági kapuk mögött, biztonsági őröktől kísértve. A testek álma, takarodóra kényszerítve.
Húsz év. A múlt nem múlik. Mert a háború folytatódik.
Terjed. Növekszik.
Helyi apparátusok hálózatán. Jól osztályozott látásmódokban. A béke felszíne alatt.
Fegyveres béke alatt, ami jól rejti a láthatatlan polgárháború ívét."
/Tiqqun: How Is To Be Done?/ Comment faire?
Hozzászólások (6) / Bővebben...
SZABÁLY N° 1Újabb rendelkezésig minden jogotok fel van függesztve. A legjobban teszitek ugyanakkor, ha továbbra is úgy hiszitek, hogy jogaitok még megvannak. Ezért is csak egyesével, esetről esetre fogjuk megsérteni őket.
SZABÁLY N° 2
Legyetek kedvesek, és ne beszéljetek nekünk törvényekről, alkotmányról és letűnt korok más agyrémeiről. Vegyétek észre, hogy már jó ideje olyan törvényeket hozunk, amelyek a törvényeken felül helyeznek minket, mint ahogy az úgynevezett Alkotmány fölé is!
SZABÁLY N° 3
Gyengék, elszigeteltek, összezavarodottak, meggyalázottak vagytok. Mi pedig sokan vagyunk, szervezettek, határozottak és higgadtak. Egyesek azt mondják, hogy maffiaként viselkedünk. Ez tévedés. Mi vagyunk a maffia; az a maffia, amely az összes többit maga alá gyűrte. Egyedül nekünk vannak meg az eszközeink, hogy megvédjünk titeket a világ káoszától. Éppen ezért töltünk el titeket a gyengeség, a „védtelenség” érzésével. Védelmi szolgáltatásunk ugyanis annál jövedelmezőbb, minél inkább reszkettek a félelemtől.
SZABÁLY N°4
Számotokra abban áll a játék, hogy menekülhettek, vagy legalábbis megpróbálhattok menekülni. Menekülés alatt azt értjük: megszabadulni a függőségeitektől. Mert jelenleg, mi tagadás, életetek minden aspektusában tőlünk függtök. Azt eszitek, amit mi termelünk, azt a szennyezett levegőt szívjátok, amit mi mérgezünk, ki vagytok szolgáltatva kényünknek-kedvünknek a legpitiánerebb ügyekben is, de legfőképpen: nem tudtok semmit sem tenni rendőrségünk önbíráskodása ellen, akiknek mindent megadtunk, mind a cselekvés, mind a megbecsülés terén.
SZABÁLY N° 5
Egyedül elszökni előlünk - képtelenség. Tehát szükségszerűen azzal kell kezdenetek, hogy kialakítjátok a szolidaritást egymás iránt. Csak hogy izgalmasabb legyen a játék: elértük az autonóm társadalmiság minden formájának likvidálását. Csak a munkát hagytuk továbbélni: a kontrollált társadalmiságot. Számotokra a menekülés tehát ezt jelentheti: lopást, barátságot, szabotázst és önszerveződést. Ja, és hogy világos legyen: a menekülés minden módját bűncselekménynek nyilvánítottuk.
SZABÁLY N° 6
Nem győzzük hangsúlyozni: a bűnözők ellenségeink. De ez alatt elsősorban a következőt kell, hogy értsétek: aki a mi ellenségünk, az bűnöző. Mint potenciális szökevény közületek mindenki egyben potenciális bűnöző. Éppen ezért őrizzük meg azokat a telefonszámokat, amelyeket a mobiltelefonjaitokról hívtok, ezért jó, hogy meg tudjuk határozni a helyzeteteket a mobiljaitok, illetve a vásárlási szokásaitokat a bankkártyáitok segítségével.
SZABÁLY N° 7
A mi kis játékunkban azokat, akik képesek kitörni az elszigeteltségükből, "bűnözőknek" hívjuk. Azokat, akiknek van képük vitatkozni ezzel a státuszukkal, nos, őket pedig „terroristának”. Ez utóbbiak bármikor megsemmisíthetőek.
SZABÁLY N° 8
Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy az élet a mi társadalmunkban körülbelül annyi örömet tartalmaz, mint egy külvárosi vonatozgatás; hogy a kapitalizmus eddig mást se produkált, ami a gazdagságot illeti, mint az univerzális kétségbeesést; hogy a mi féregrágta rendszerünknek nincsenek más érvei, csak a gumilövedékek, amelyek megvédik. De mit akartok hát: ennek így kell lennie! Lefegyvereztünk titeket mentálisan, fizikailag; és most miénk a monopólium is, hogy mit tiltunk meg nektek: az erőszakot, a cinkosságot és a nyilvános megjelenést. Most őszintén: ha ti lennétek a mi pozíciónkban, talán mást tennétek, mint mi?
SZABÁLY N° 9
Meg fogjátok ismerni a börtönt.
SZABÁLY N° 10
Nincsenek többé szabályok. Minden eszköz megengedett.
KORMÁNYOTOKHozzászólások (6) /
„A munkástanácsok megjelenése volt a proletármozgalom legmagasabb szintű megvalósulása a 20. század első negyedében, de vagy észrevétlen maradt, vagy álruhába bújtatták, hogy tűnjön el, együtt minden maradványával a mozgalomnak, melyet a kor teljes történelmi tapasztalata megtagadott, és szemétre dobott.”(Guy Debord)
Érdekes történelmi egybeesés, hogy március tizennyolcadika egyszerre a Párizsi Kommün első, és a Kronstadti Kommün utolsó napja. Ha 1917 október huszonötödikét (november hetedikét) egy katonai puccs kitörésének napjának is tartjuk, mely megdöntötte Kerenszkij „mérsékelt”, burzsoá kormányát, nem tagadható a tény, hogy bizony ezt megelőzően valódi társadalmi forradalom zajlott le az országban. A puccsot megelőző hónapokban, a szovjetek (munkás-, katona- és paraszttanácsok) átvették a hatalmat a gyárakban és elsöpörték a burzsoá rendszer gazdasági és társadalmi alapjait. A katonatanácsok és bizottságok teljesen dezorganizálták a cári hadsereget, vidéken a parasztok kollektívan kisajátították és közösen kezdték el művelni a földeket. A munkások és parasztok Októbere idején a jelszó minden kétség nélkül a „Föld a parasztoké, a gyár a munkásoké” volt, a helyi szovjetek, a katonák, a munkások és a parasztok kezébe ment át minden hatalom.
Vádlók «népfrontja»A Kronstadt körüli vita lankadatlan erővel támad fel bizonyos körökben. Azt gondolhatánk, hogy a kronstadti lázadás nem is tizenhét éve, hanem csak tegnap történt. Anarchisták, orosz mensevikek, a londoni Iroda baloldali szociáldemokratái, megtévedt egyének, Miljukov köre és alkalomszerűen a kapitalista sajtó is részt vesz ebben a vitában mind egyformán hevesen és azonos jelszavakkal. A maga nemében «népfront» ez is!
Tegnap véletlenül a kezembe akadt egy mexikói reakciós, katolikus, ugyanakkor «demokratikus» hetilap, benne a következő sorok: «Trockij megparancsolta másfél ezer (?) kronstadti matróz kivégzését, a tiszták között a legtisztábbakét. Politikája, amikor még hatalmon volt, nem különbözött semmiben Sztálin jelenlegi politikájától». Amint köztudott, az anarchisták ugyanerre a következtetésre jutottak. Amikor – első alkalommal – röviden válaszoltam a sajtóban Wendelin Thomas New York-i vizsgálóbizottsági tag kérdéseire, az orosz mensevik sajtó azonnal a kronstadti lázadók és ... Wendelin Thomas segítségére sietett. Miljukov lapja ugyanilyen szellemben szólalt meg. Az anarchisták még nagyobb erővel támadtak. Abban minden illetékes megegyezett, hogy a Thomasnak adott válaszom teljes egészében elfogadhatatlan. Ez az egyetértés annál is inkább figyelemreméltó, mert az anarchisták úgy védik Kronstadt eszméjét mint a valódi államellenes kommunizmus jelképét; a mensevikek ugyanakkor - a kronstadti felkelés közben – nyíltan a kapitalizmus restaurációjának hívei voltak, ahogy Miljukov ma is a tőkés rendszeré. Hogyan lehet kedves a kronstadti lázadás az anarchisa, a mensevik és a liberális ellenforradalmár szíveknek egyaránt? A válasz egyszerű: mindezen csoportoknak érdeke lejáratni az egyetlen valóban forradalmi irányzatot, mely zászlaját soha nem hagyta el, az ellenséggel soha nem állt össze és amely egyedül képviselheti a jövőt. Ezért vannak közöttük olyanok, megkésett vádlóim kronstadti „bűnömben”, akár volt forradalmárok, akár fél-forradalmárok, olyanok, akik elhagyták programjukat és elveiket, olyanok, akiknek fontos, hogy eltereljék a figyelmet a Második Internacionálé elfajzásáról vagy a spanyol anarchisták árulásáról. A sztálinisták nem tudnak még nyíltan a Kronstadtot ért vádak mellé állni, de persze elégedetten dörzsölik kezüket. Ezek a csapások a ”trockizmus”, a forradalmi marxizmus, a Negyedik Internacionálé ellen irányulnak!
Hozzászólás / Bővebben...
Mindig nagy örömmel kapom meg közlönyüket, amely nem kétséges, hogy a legjobb forradalmi marxista orgánum napjainkban. Kérem higgyék el, hogy minden szimpátiám az önöké és ha lehetséges lenne bármilyen módon segítségükre lenni, a legnagyobb örömömre szolgálna.Majd egy nap szeretnék válaszolni Wright és Lev Davidovics Trockij cikkére. Ez a hatalmas téma megérdemli, hogy újra és újra alapos vita tárgyává tegyük és az a két cikk, amelyet közöltek még korántsem merítették ki a témát. Először is hadd jegyezzem meg, hogy meglep, hogy Wright és L. D. Trockij elvtársak olyan érvelést választanak, amitől - bárhogy is nézem - jobb lenne, ha mindannyian óvakodnánk és tartózkodnánk. Megállapítják azt a kétségtelen tényt, hogy Kronstadt drámája 1921-ből egyaránt szólásra ingerli az eszereket, a mensevikeket, az anarchistákat és másokat; és erre a tényre hivatkozva - s ne feledjük, mindez természetes az ideológiai zűrzavar, az értékek átértékelése és a szektás perpatvarok időszakában - egyfajta amalgámmá olvasztják össze ellenfeleik álláspontját. Márpedig én azt mondom: óvakodjunk az efféle amalgámoktól és az ilyen mechanikus érveléstől. Túlságosan sokszor éltek vissza ezzel a módszerrel az orosz forradalom során és látjuk mindez hová vezetett. Burzsoá liberálisok, mensevikek, anarchisták, forradalmi marxisták: mind máshogyan és máshonnan szemlélik Kronstadt drámáját, ami rendben is van és amiről nem illene megfeledkezni - ahelyett, hogy minden kritikus hangot egyetlen kategóriába gyömöszölnénk, a bolsevizmussal szembeni ellenséges attitűdre hivatkozva.
Hozzászólás / Bővebben...
A napokban elhunyt francia marxista filozófus Daniel Bensaïd a kommunizmus fogalmáról szóló, egyben élete legutolsó írását közöljük. Ezt az írást Bensaïd ezen a hétvégén adta volna elő a Puissances de communisme konferencián…Hozzászólások (2) / Bővebben...
Szomorúan tudatjuk a magyar kommunistákkal (trockistákkal – ha vannak - és másokkal), hogy a napokban elhunyt Daniel Bensaïd francia filozófus, értelmiségi, mozgalmár. Bensaid, a kommunista mozgalom trockista (pablista) ágának kiemelkedő teoretikusa, mozgalmi szereplője volt, a Jeunesse Communiste Révolutionnaire (1966-1968), Ligue Communiste (1969-1973), a Ligue Communiste Révolutionnaire (1974-2008), a Nouveau Parti Anticapitaliste (2008) tagja, egyik vezetője és a IV. (trockista) Internacionálé egyik legfontosabb alakja. Bensaïd azon kevés számú „68-as” egyike volt, akik szemernyit sem engedtek kommunista (esetében trockista, azaz leninista) meggyőződésükből. Ez a meggyőződés nem honlapunk krédója – Bensaïd a 68-as lázadás bukásából azt a következtetést vonta le, hogy a bukás legfontosabb oka egy valódi forradalmi élcsapat, azaz egy igazi kommunista párt, hiánya volt: ennek a hiátusnak a pótlására szolgált a JCR, majd az LCR -, maga Bensaïd is az évek során sokat finomított álláspontján, mégis személyben a politikai kommunizmus, a forradalmi marxizmus fontos teoretikusát gyászolja honlapunk is. A rednews.hu volt az első magyar orgánum, mely helyet adott Daniel Bensaïd gondolatainak: erre igen büszkék vagyunk. Tiszteletadásunk jeléül utolsó interjúját közöljük, melyet a Marianne c. francia baloldali republikánus lapnak adott (az interjú értelemszerűen így olvasandó – mindazonáltal...).
Adieu, camarade!
CE N’EST QU’UN DEBUT, CONTINUONS LE COMBAT!!!
Hozzászólások (3) / Bővebben...
Nincs kizárva, hogy a Dubai World fizetésképtelensége a gazdasági válság egy új fázisának a kezdetét jelenti: az államcsődök sorozatát. Mi utal erre? A vezető kapitalista lapok (ld. Ezeket a cikkeket: Financial Times, Wall Street Journal, Bloomberg) a dubai-i eset után nyíltan felvetették a kérdést: 1) lehetséges-e, hogy az elvileg biztos befektetésnek számító államkötvények, azaz az államadósság ("sovereign debt") mégsem feltétlenül jelentenek biztos "terepet", sőt potenciálisan aknamezőről van szó 2) ha ez így van, "ki lesz a következő"? Vietnám? Ukrajna? Bulgária? Magyarország? Baltikum? Görögország? Esetleg Írország, vagy akár Nagy-Britannia?
A Financial Times (ami a legmérsékeltebb és a legóvatosabb a "business class" szócsövei közül) elemzője, Gillian Tett különösen drámaian fogalmazott: lehetséges, hogy az államadósság (sovereign debt) az új sub-prime?
A Lehmann Brothers csődje után a pénzügyi befektetők (azaz a tőkésosztály és ügyvivőik) tömegesen menekültek az állami eszközökbe, különösen (de nem csak) az amerikai állam államkötvényeibe és egyéb eszközeibe. Ezzel párhuzamosan a legtöbb állam számára a recesszió óriási adóbevétel-kiesést jelentett, másrészt a bankrendszer (+ biztosítók stb.) feltőkésítésének hatalmas költségeit is fedezni kellene valamivel. Ezért a fejlett országok államkötvény-kibocsátása óriási mértékben megnőtt (Tett szerint idén és jövőre a legnagyobb OECD-országok 12.000 milliárd dollárnyi új államkötvényt bocsátottak ki). Ez az egyik. Másrészt, a "rizikósabb" országok államkötvényeinek a hozama ilyen környezetben rendkívül magas szintre emelkedett, azaz a szegényebb országokra egyre emelkedő teherként nehezedtek saját államadósságuk kamatterhei. 2008 őszén a pánikszerű tőkemenekülés, a periféria-országok valutáinak leértékelődése, a devizakészletek kivonása a "veszélyes" országokból több állam fizetésképtelenségéhez vezetett, aminek hatására az IMF-nek "kellett" beavatkoznia. A "kellett" alatt azt kell érteni, hogy így lehetett csak garantálni a hitelezők, azaz az államkötvény-tulajdonosok "érdekeinek sértetlenségét".
Most viszont a dubai-i eset óta újra, magasabb szinten kezdődhet elölről ez a játék. Több, eddig viszonylag megbízható állammal (pl. Görögország, Írország, Spanyolország és Nagy-Britannia) kapcsolatban kezdtek el aggódni a "befektetők". Az adott államkötvényekre kötött biztosítások (credit default swap) ára emelkedni kezdett. Görögország esete különösen kínos. Az államadósság a GDP 100%-ára rúg, 2011-re 135%-ra emelkedhet, a költségvetési deficit idén 12%. Mivel az ország az euróövezet tagja, ezért a kormánynak gyakorlatilag nincs kontrollja a monetáris politika fölött, nem csökkenthet kamatot, nem kölcsönözhet saját jegybankjától vagy gerjeszthet inflációt - azaz a helyzete Argentínára emlékeztet, mármint 2000-ben. Zsákutca.
A görög állam most adóemelésekkel próbálja biztosítani a "stabilitást", azaz a rentier-jövedelmek stabilitását. Értsük meg mit jelent ez: a görög "munkavállalók" (ld. Engels elemzését erről a szóról), akiknek hatalmas többsége természetesen nem rendelkezik államkötvényekkel, azért fizetnek több ÁFÁ-t a boltban, vagy több SZJA-t a fizetésük után, hogy a vagyonukat magas hozamú görög államkötvényekben parkoltató gazdagok magasabb hozamot kaphassanak.
De megdöbbentő módon még olyan országok sincsenek biztonságban, mint Nagy-Britannia: az amerikai befektetési bank, a Morgan Stanley 2010-re súlyos költségvetési válságot vizionál Nagy-Britanniában is, ahol idén a költségvetési deficit (GDP-arányosan) 13%, a kieső adóbevételek és a bank-mentőcsomagok miatt. A Toryk és a Labour is bejelentette: a City-re kivetett adókról szó sem lehet, a költségvetés lyukait a "kiadási oldalon" szeretnék betömni. Jaj neked, NHS.
Természetesen ott vannak még a súlyos recesszióban/depresszióban lévő országok is, mint Ukrajna, Bulgária és a Balti-államok (csak egy példa: Rigában egy év alatt hatvan százalékkal zuhantak a lakásárak), meg persze Magyarország, ahol a helyzet még sokkal súlyosabb és ahol az államcsőd gyakorlatilag már tavaly be is következett.
Marx A tőke első kötetében egy helyen így fogalmaz: "Az úgynevezett nemzeti gazdagság egyetlen része, amely a modern népeknek valóban közös birtokába kerül - államadósságuk. Ezért egészen következetes az a modern tanítás, mely szerint egy nép annál gazdagabb, mennél mélyebbre merül az adósságban. A közhitel a tőke hitvallásává lesz. És az állam eladósodásának megkezdődésével a szentlélek ellen való bűn helyére, amelyre nincs bocsánat, az államadóssággal szemben való hitszegés lép." (24. fejezet, kiemelés tőlünk – RN)
forrásHozzászólások (3) /
Ha valaki olvassa az egyre bizonytalanabb és riadtabb magyarországi balközép sajtót, az a benyomása, hogy hegyomlással vagy árvízzel, azaz természeti jelenséggel van dolga, amelyre emberi akaratnak úgyszólván nincs befolyása – nem pedig választási küzdelemmel, amelyben éppen az emberi akarat szokta a főszerepet alakítani. Igazi harc ma voltaképpen csak a jobboldalon folyik – a Jobbik és a Fidesz-KDNP között – , méghozzá elkeseredett, gátlástalan, szabályokra fittyet hányó párviadal, bandázs nélkül, végkimerülésig. Néhány mérsékelten liberális közéleti személyiség próbálkozik ugyan a szélsőjobboldalt támadó frázisokkal, de ezeket már úgy alakítják, hogy munícióként szolgálhassanak a Fidesznek.
Hozzászólások (3) / Bővebben...
Több mint egy éve már, hogy a legjelentősebb államok - kényszerűségből - a megmentő szerepében tündökölnek a globális pénzügyi és gazdasági válság fenyegetéseivel szemben. Mint "lender of last resort" (azaz végső hitelező) az állam a világ majd minden részén improvizált védővonalakat állított föl, bevetve minden eszközt: a jegybankok pénzáradatát, a hadigazdaságra emlékeztető őrületes állami eladósodást, a mentőcsomagokat és a konjunktúra-programokat. Mindezt anélkül, hogy a horizonton megjelent volna a világtőke új, autonóm felhalmozási ciklusának bármilyen jele. Az államnak azonban továbbra is csak formális képessége van arra, hogy új pénzt hozzon létre - szubsztanciálisan ugyanis továbbra is a tőke valós értékesülésétől függ. Mindenki tudja, hogy óriási inflációs potenciált építünk föl, amikor a valós értéktermelést állami programok helyettesítik. A kérdés mármost az, milyen gazdasági formában fog ez a potenciál megnyilvánulni.
Görögország fenyegető államcsődje tűnik jelenleg a leggyengébb láncszemnek. Ugyanakkor az is közismert, hogy a háttérben egész sor hasonló eset van kibontakozóban. Vannak akik azzal nyugtatgatják magukat, hogy az államok - szemben a vállalatokkal vagy bankokkal - nem tudnak a szó szoros értelmében csődöt jelenteni. De mit jelent ez? Elég egy pillantást a történelemre vetni, hogy lássuk hogyan lehet "megoldani" egy államcsődöt a gyakorlatban: az adósságot az állam vagy kényszerűségből elinflálja (hiperinfláció), vagy pedig a valutaleértékeléshez [Währungsschnitt] nyúl. Mivel azonban Görögország a többi európai országhoz hasonlóan már egyáltalán nem rendelkezik saját valutával, ezért problémája az egész valutaövezet problémája is. Az euró értéke a többi világpénzhez képest pedig máris esni kezdett, a nagyobb pénzalapok már erős spekulációba kezdtek az összeurópai pénznemmel szemben. Ez nem a tőzsdecápák alantas fondorlatainak köszönhető, hanem természetes következménye az állami fizetésképtelenségnek.
Ha további "görögös" esetek fognak következni, akkor az euró külső értékvesztése könnyen átcsaphat a belső leértékelődésbe. Ennek oka nyilvánvaló: a levegőben lógó valutaleértékelés mint a jegybank által szolgáltatott végső "kegyelemdöfés" arra kényszeríti a vállalatokat, hogy hirtelen megemeljék áraikat, megelőzve árutőkéjük leértékelődését. Ez egy önmagát meghajtó folyamat, mert ezáltal egyben megnő a valutaleértékelés felé ható kényszer is. Ezzel pedig adott egy esetleges euró-krach veszélye. Minden ennek ellentmondó bizonygatás ellenére a központi európai államok nem engedhetik el Görögország és a többi államcsőd-jelölt kezét. Amikor azonban az euró megmentése érdekében támogatják Görögországot, akkor magukat is hasonló helyzetbe hozzák, mivel közel járnak hozzá, hogy beleütközzenek saját fizetőképességük határaiba. A híres "bizalomvesztés" a bankrendszerrel szemben most megtörténhet a valutákkal is. Ez nem pusztán "pszichológiai" kérdés, hanem kemény gazdasági összefüggések következménye.
Egy esetleges euró-krachnak azonban pusztító hatása lenne a globális konjunktúrára és a többi valutára is. A vagyontárgyak és a jövedelmek általános értékvesztése az infláción vagy a valutaleértékelésen keresztül nem csak az Európán belüli konjunktúrát fojtaná meg, hiszen a globalizációval az egyes gazdasági térségek sokkal nagyobb mértékben összeforrtak, mint korábban. Mellesleg az államháztartás állapota az USA-ban, Japánban és Kínában is meglehetősen csúnyán fest. Az angolszász és dél-európai országok vezetői részéről fölvetett maximum 6%-os "kontrollált infláció" mint az állami adósság leépítésének eszköze könnyen még azelőtt kontrollálhatatlan inflációs spirálba csaphat át, mielőtt még elkezdenének vele tudatosan kísérletezni. Ahogy Görögország az eurózónán belül alkotja a leggyengébb láncszemet, úgy az eurózóna egésze a nemzetközi pénzügyi rendszerben játszhat hasonló szerepet törékenysége miatt. Az, hogy minden valuta már jó ideje leértékelődőben van az arannyal szemben, a pénzrendszer általános válságának jele lehet.
Megjelent a Neues Deutschland-ban 2010. március 5-én.
ford.: kmbHozzászólások (1) /
Pétervár, 1921. FebruárRendkívül nagy a hideg, és ez sok szenvedést okoz a városban. A hóvihar elvágott minket a vidéktõl, az élelmiszer ellátás majdnem teljesen megszűnt. Fél font kenyér jut mindenkinek. A Hotel Astoria közelében lévő farakás körül öregasszonyok keringenek, de az őrség éber. Sok üzemet bezártak az üzemanyag hiány miatt és az alkalmazottak az élelmiszeradagok felét kapják. A munkások gyűlést hívtak össze a kialakult helyzet megvitatására, de megtartását a hatalom nem engedélyezte.
A Trubocsnyi üzem munkásai sztrájkba léptek. Azt panaszolták, hogy a téli ruhák elosztása során a kommunisták aránytalanul előnyösebb helyzetbe kerültek, mint a pártonkívüliek. A kormány a panaszt mindaddig nem hajlandó kivizsgálni, amíg az emberek nem veszik fel a munkát.
A sztrájkolók tömege az üzemtől nem messze, az utcán gyűlt össze, és szétoszlatásukra katonákat vezényeltek ki. Ezek a katonai akadémia fiatal kommunistái, az un. "kurszantik" voltak, erőszakot nem alkalmaztak.
A sztrájkolókhoz újabbak csatlakoztak az Admiralitás boltból és a Galernaja dokkból. Nagy a harag a kormány öntelt fellépése miatt. Megpróbálkoztak az utcai tüntetéssel, de a katonaság a kísérletet meghiúsította.
Hozzászólás / Bővebben...
A lap áprilisi számában megjelent Trockij-cikk Kronstadtról kiábrándító és kínos. Kiábrándító, mert reméltem egy őszinte és lehetőségekhez képest objektív magyarázatot a Kronstadt-„üggyel” kapcsolatban. Kínos, mert csodálom Trockijt és egyetértek elméleteinek nagy részével. Egy olyan cikk, mint ez - lényegében egy különleges védőbeszéd, és annak briliáns – mégsem segít abban, hogy megvédje Trockijt az őt érő gyakori vádtól, miszerint gondolkodása merev és zárt.Olyanok számára, mint én, akik hisznek abban, hogy a proletárforradalom az egyetlen út, amely a szocializmushoz vezet, a fő kérdés: hogyan lehet elkerülni azt a fajta torzultságot, amely ma megfigyelhető a Szovjetunióban? Konkrétabban: milyen mértékben kell a bolsevik elméletnek felelősséget vállalni a sztálinizmus térnyeréséért? Az elárult forradalomban (The Revolution Betrayed) Trockij azt bizonyítja, hogy a sztálinizmus elsősorban Oroszország alacsony szintű termelékenységét és gazdasági fejlődését tükrözi. De még ha valaki el is fogadja ezt az elemzést, ahogy például én, azzal mindjárt hozzájárul a bolsevik politikai elmélet bizonyos hiányosságainak felfedéséhez. Vajon nem kötelessége a marxistáknak ma könyörtelenül felkutatni ezeket a gyenge pontokat, hogy tudományos elfogulatlansággal újragondoljuk az egész bolsevik vonulatot? Az az érzésem, hogy Trockij kevés érdeklődést mutat egy ilyen alapvető felülvizsgálatra. Úgy tűnik, hogy jobban leköti a leninizmus védelme, mint az annak hibáiból való tanulás.
Múlt héten Budapesten járt Immanuel Wallerstein, a világrendszer-elmélet megalkotója, neves baloldali-marxizáló társadalomtudós. Bár a professzornak előadásai miatt nem sok ideje volt, azért néhány kérdésünk rövid megválaszolására mégis sikerült egy kis időt szakítania a számunkra. Íme.Hozzászólások (2) / Bővebben...
A napokban elhunyt francia marxista filozófus, Daniel Bensaďd emlékének tisztelgünk még egyszer, egyik utolsó írásának közlésével. Trockizmus, történelem és a jelenkor politikai követelményei.Hozzászólás / Bővebben...
TGM kicenzúrázott írása*Jövő tavasszal tudvalévőleg országgyűlési választások lesznek Magyarországon, ősszel pedig helyhatósági választások. Az újságokban olvasható vélekedések szerint ezeknek a választásoknak a szokásosnál nagyobb a jelentőségük. Ez a föltevés valószínűleg helytálló – legalábbis az eddig ismert egyensúlyi viszony a különféle parlamenti pártok és pártszövetségek között fölbomlani látszik, új erők jelentek meg, „a nemzeti jobboldal” hosszasabb világnézeti, talán politikai hegemóniája pedig csaknem bizonyosra vehető.
Sajnálatos módon a közkeletű értelmezési eszközök meglehetősen kezdetlegesek. A „jobb” (azaz mérsékelt balközép) körökben még mindig a „populizmus” ezerszeresen félremagyarázott fogalmával operálnak, mintha politikai eszmetörténet nem is léteznék. De ha lemondunk a politikai műveltség minimumáról, akkor megállapíthatjuk, mit értenek ezen a tudós kollégák, a „docta ignorantia” kései, bámész hívei: populista az, aki bármely és bárminő népi törekvés mellé szegődik, s ezt a népi törekvés tartalmától függetlenül állapítják meg „a fölkészült elemzők”. Populista mindenekelőtt az, aki nem hisz föltétlenül a költségvetési egyensúly, a maastrichti kritériumok, az adósságcsökkentés, a privatizálás, a „karcsúsítás”, a szociális leépítés, a szuperbruttósítás, a reáljövedelem-csökkentés (sőt: a nominálbércsökkentés) dogmáiban, de populista a környezetvédő is – a valódi mélyökológia a balközép fősodor álláspontjáról nem is észlelhető – , továbbá populista az is, aki kampányokat indít az átláthatóság érdekében a titkolózó állam ellen. Természetesen populistának tekintik a rendpártiságot és a nacionalizmust is. Hovatovább populistának számítanak azok az antirasszisták is, akik „nem veszik tudomásul a realitásokat”, azaz a cigányok ó be kárhozatos kulturális rögzöttségeit, így a munkakerülésre való leküzdhetetlen hajlamukat (ami persze ócska hazugság, de hagyjuk).
Hozzászólások (35) / Bővebben...
Végre a magyar szocialisták pártja megtalálta azt az embert, aki méltó ellenfele lehet annak a másiknak, aki hatalomra kerülése esetén pontot tesz egy húszéves történet végére, és végképp véget vet az amúgy is halódó demokratikus Magyarországnak.
A szocialista párt az utolsó pillanatban ráébredt, hogy ezt nem nézheti ölbe tett kézzel, megadón, s pláne nem asszisztálhat ehhez; igenis tartozik legalább egy kemény és tisztességes küzdelemmel a magyar polgároknak, az országnak, a nemzetnek.
Ehhez a harchoz találta meg az alkalmas vezetőt a párt.
Mesterházy Attila nem a párthivatalnokok áporodott irodájából jött, nem fáradt, aszott és korrupt funkcionáriusok titkárságain nevelkedett, nem; ő a hivatalos és nem hivatalos erőszakszervezetek által naponta félemlített egyszerű emberek közül, a bunkó újtőkések által naponta alázott kétkezi dolgozók, a politika által lesajnált pedagógusok, a gyanakvással lekezelt orvosok, az adókkal agyonfojtogatott iparosok és vállalkozók közül való. Az ő problémáikat élte és ismeri, az ő érdekeiket képviseli, az ő értékeik szerint és mentén politizál, él, ítél.
Hozzászólások (35) / Bővebben...