A család a szobában van. Franco, Ramón, Carmen Polo, Antonio Primo de Rivera, az apám és én, Carmen Franco a földön fegyverekkel játszik, az anyja gügyög hozzá. Franco bénultan motyogja maga elé, hogy szabadkőműves, közben pedig gyanakodva néz apámra. A szoba kör alakban más szobákkal van körülvéve, minden szobába ajtó nyílik.

Valaki mászkál az egyikben nyikorgó cipőben. Franco feláll, és felváltva hallgatózik az ajtóknál. Hirtelen kinyitja az egyiket. Lábunknál Lorca fekszik. Felhasitott hátából kivöröslik a tüdeje. Franco becsukja az ajtót és visszamegyünk az asztalunkhoz. Apám és én nyugtalanok vagyunk, apám idegesen nevet. Carmen Polo továbbra is gügyög. Hirtelen észreveszem Proudhont ahogy zsírkrétával A betűket ír a falra,

Franco rosszallóan ránéz mire, Proudhon kiszalad a szobából. Most minden szobából egyszerre halljuk a lépéseket. Franco feláll és odamegy az előbbi ajtóhoz, és megint kinyitja, a lépések halkulnak, és úgy tűnik, mintha valahol a távolban az A las barricadas zenéjét dúdolnák. Odaugrom egy ajtóhoz, és egy rúgással kinyitom. Egy alakot látok a sötétben, visszahőkölök, apám belép a sötét térségbe, pisztolylövés, és apám perdülve a földre zuhan. Franco arcán átsuhan egy mosoly.

Minden eltűnik és én a Ramblason kerékpározom. Vidám munkásokkal találkozom, és csatlakozom hozzájuk. Mindenki nevet és kék ingeket szedegetnek fel a földről. Ki nem állhatom az ingeket és otthagyom a csoportot. Megállok és megállapítom, hogy kihasadt a gumi abroncsom, amelyből vörös belső türemkedik ki. Előbújik Lorca tüdeje.

Zsebkendőt keresek és bekötözöm az abroncsot, sietek, hogy megjavítassam. A műhelyben sok szerelő dolgozik. A műhelyben csupa gumibelső lóg egy fekete rúdról. Azt gondolom vágóhídon vagyok, ahol belek meg tüdők lógnak.

El akarok menni, kimegyek az utcára, de teljes sötétség fogad. Megbotlom valamiben. Bár nem látok semmit, de biztosan tudom, hogy Lorca holtteste az. A szerelők jönnek, világos lesz és visszanyomkodják Lorca tüdejét, ragasztóval beragasztják a sebet. Lorca feláll, és egy hullahoppal elszalad a tengerhez.

Ekkor eszembe jut, hogy szomjas vagyok, de szakadék tátong előttem. Egyetlen palló visz át a szakadékon, de egyenesen a sörgyár ablakába. Nem mehetek úgy át, hogy le ne zuhanjak. Orwell egy CNT zászlót lenget, rajta a felirat: Csak az megy át, aki szeret. Elindulok, de szomorúan visszafordulok. Egy munkásnő Estrellát nyom a kezembe, ami Szalonná változik, tüzes fájdalmat érzek a gyomromban....

Tahó fölébredt. Kinyitotta könnyekkel telt csíkszemét. Az asztalánál egy csapos külsejű nézett le rá mogorván.

- Kérlek menj már haza!!!