Tahó a tükör előtt a téblábolt, nem nézett bele, egyik lábáról a másikra ugrált, mintegy szégyenlősen. Végül összeszedte magát és farkasszemet nézett tükörképével. Túljutva az első megdöbbenésen, skandálni kezdte a skandálnivalót.

-Aranyos vagy? Aranyos vagy? Aranyos vagy? aranyos vagy..

Majd jóval később válaszolt magának.

-Iggeeeen. Te nagyon aranyos vagy. Tényleg...

Tahó anyja zavarta meg a hazudozó rituálét. - Fürödj meg. Büdös vagy.


Tahó már nem fürdött . Nem lehet elmondani ugyanis milyen iszonyatos félelmet érzett, hogy le kell vetkőznie és szembe kell néznie haszontalanná vált nemiségével. Undort érzett a fölöslegesség láttán, hogy mindez a testiség, mely valaha sötét volt, mocskos és kacagós,
mostanra merev lett és tiszta, mert többé senki nem érhetett hozzá.

Mikor kilépett a fürdőből az anyjával találta szemben magát, aki meredten nézte olvasószemüvege fölül.

Percek teltek el.

- Még mindig büdös vagy. Talán ha sósavval.

-Talán.

Az anyja visszavonult a hálóba és tovább lapozgatta Gulácsy albumát. Tahó pedig az utcán folytatta a tehetetlen lődörgést. Hullámokban tört rá a kétségbeesés. Pontosabban a kétségbeesés, a hiány és a reménykedés erői elviselhetetlen egyensúlyba keveredtek, mert egyik érzés sem volt elég erős ahhoz, hogy elnyomja a másikat, és egyik sem
volt elég gyenge, hogy el tudja nyomni a másik, és ez a kilátástalan harc rosszabb volt, mint maga a kétségbeesés. Ugyanakkor, vagyis talán pont ezért Tahó bizonyos korlátozott ideig képesnek érezte magát, hogy derűsnek és felszabadultnak mutatkozzon, még ha nevetése
bánattól fröcsögött is. Tahó útját húgyszag kísérte, a várost pedig egyenletes időközönként
ürülék szaga árasztotta el, akkor is mikor végre kinézett a sóhajából, hogy ismerősöket keressen magának. A szagtól azonban émelyegni kezdett, kénytelen volt leülni az egyik kőtörmelékre mely a nyár folyamán mindinkább elárasztotta a várost és így a vízpart nélküli
forróságban végre valóban mediterrán hangulatot nyújtott a szó legrosszabb értelmében. Tahó a szagtól kábultan bámulta a város sziluettjét. Valaki vörös sprayvel írta ki a száz forintos bolt
falára, hogy FÉLEK egy kukára pedig, hogy UTÁLOK KUKA LENNI. Hajléktalanok egy nagyobb falkája üldögélt megtört nyugalomban a színház előtt, molesztálva az arra járókat. A falkából egy, mint az várható volt, Tahóhoz is odaoldalazott. Tahó azonban nem vette észre a
fenyegető közeledést mert éppen egy meghatározhatatlan korú nőt figyelt ahogyan a szökőkútba ürített.

-Megöltem az apámat mert megerőszakolta húgomat, sokat járok könyvtárba, ismered a Bibliát?- kérdezte

-Nem olvasom rendszeresen.

-Mert atyafiú atyjafiát árulja majd halálra, és atya fiát, és támadnak fiak szüléjek ellen, és halállal gyetrik őket. És lesztek minden népeknek gyűlölségekben, az én nevemért. Mikor pedig titeket üldözendenek egy városból fussatok másikba.

-Akkor talán ezt most hagyjuk is.

Ekkor valaki üvöltve futott át a téren. A hajléktalan pedig azt mondta visszajön, de nem jött vissza. Egy előadásnak lehetett vége mert viszonylag jól öltözött csoport áramlott ki a színházból melynek alján Tahó megpihent. A csontjaiban érezte, hogy innia kell. A jó ügy
érdekében viszont azt is tudta, hogy előtte kénytelen lesz enni is valamit, így betért egy közértbe és miközben ennivalót vásárolt megvette rednews nevű folyóiratát is, keresett magának egy újabb kényelmes kőtörmeléket és lapozgatni kezdte az újságot, hátha elnyomja
a péksütemény szárazságát. Egyetlen számban...egyetlen számban lássuk csak...getto és lumpen bűnözés, megfojtott tinédzserek, háztetőkről ledobott csecsemők, meggyilkolt maffiafőnök, a szegénység deviáns anomáliái, vonatsztrájkok, a Nap sugarainak károssága, hajléktalanok, mindenféle elmebeteg, gárda-felvonulás, mindenféle egyéb náci mozgolódás, román szervkereskedelem, rákos tévébemondók, elmaradt esti szappanopera, árvíz, villámsújtott csecsemő, HIV-et terjesztő hajléktalan falka, összeomló ház maga alá temeti a csecsemőt, szegények iránti paranoid megvetés, újabb náci mozgolódás, munkanélküliség, exsztálinisták, terroristák, egy mauzóleum alkonyi fényben, háborúk a vízért, mindent elborító gazdasági válság, magyar melankólia, korrupció, szélsőjobbos gyilkosság, találtak két bolygót amin élhetnénk, a kísérleti állatok világnapja, dühöngő csecsemő, patkány rágta csecsemő, kóbor csecsemő, kábítószeres csecsemő, gárdás csecsemő...stb. Tahóban az alkohol utáni vágy egyre elhatalmasodott és, ahogy erre gondolt meg arra, hogy már eljutott arra a pontra, már azt hiszi, hogy érti az idők szavát, és el is fogadja, és egész testével ráhangolódott mintegy erre a tébolyra, elkezd működni a dolog, van valami értelme és ott találja magát hirtelen a kocsmájával szemben, akkor történik valami olyan iszonyatos dolog amire még a többszörösen kelet-európai állandó, folytonos kétségbeesése sem készítheti fel...