Meglepő hírt közölt a nagyon jobboldali francia lap a «Le Figaro»: szemben a haldokló európai növekedéssel Belgiumban, a mai helyzetben egész komoly (0,7 százalékos) növekedéssel számolnak.Szemben a megszorításokba lassan belehaló Írországgal, Görögországgal, Spanyolországgal stb., a belga növekedés csodareceptje: a több mint egy éve az ismert politikai zűrzavar miatt ügyvezetőként működő kormány képtelen volt megszorító intézkedéseket bevezetni!
Bizony-bizony: az ügyvezető kormány így nem fogott az állami szektor «karcsúsításához» (értsd: tömeges elbocsájtások, a közszolgáltatások leépítések stb.), nem vezetett be semmiféle takarékossági intézkedést, és ami a legfontosabb: meghagyta az inflációkövető béremelések rendszerét!
Tehát pontosan az ellenkezőjét (nem) csinálta, mint ami a Sarkozy-Merkel paktum óta az Unióban kötelező: a közszolgáltatások szétverése megszorítások, az inflációkövető béremelések tiltása.
Az eredmény a nagyobb növekedés lett. Khm.
Persze ez ismét a mi igazságunkat igazolja: legjobb, ha egy kormány nem csinál semmit, de még jobb, ha nincs is kormány!
Hozzászólások
epp.eurostat.ec.europa.eu/.../...
ennek nyilván sok oka van.
de a spanyoloknál, görögöknél, íreknél a megszorítások az állam (közel) fizetésképtelensége miatt kellenek, míg belgiumban erre vszeg nincs szükség.
Az NV-A (a legutóbbi választásokon győztes flamand párt), a tőke és az EU szolgálatában regionizálni akarja a társadalombiztosítást, annak likvidálása érdekében:
„Belgium nem jelent mást, mint a társadalombiztosítást. Ha ezt a szövetségi költségvetésből kiemeljük az adósságszolgáltatási kamatokkal, az állami tisztviselők nyugdíjával együtt, mi marad? 9 milliárd! A társadalombiztosítás reformja nélkül nem lehet megreformálni az államot!” (Libre Belgique, 2011.jan.29.)
Azok számára, akiknek a munkavállalók számítanak, a társadalombiztosítás a dolgozóké, és szövetségi szintűnek is kell maradnia:
„- erős privatizálatlan társadalombiztosítást, kollektív szerződéseket, munkaügyi jogokat az egész országban egységesen, mert ezek a dolgozóké, csakis az övéké, s kezelésükre és kontinuitásuk biztosítására egyedül a szakszervezeteknek van mandátumuk.” (az FGTB kongresszusai határozatából, Brüsszel, 2010.jún. 3.)
Az eredeti Accord interprofessionnel (szakmaközi egyezmény = AIP, melyet az FGTB szakszerv. szöv. elutasított, mert nem szolidaritáson alapszik, fenyegeti az automatikus indexálást, lefelé húzza a dolgozók státuszát és jövedelmét) és az Európai Unió versenyképességi paktuma közötti kapcsolat kétségtelen: (2.paragrafus) «a szociális partnerek úgy találják, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a bérköltségek megfékezése és a vásárlóerő fejlődése között. Ehhez az 1996-os, munkaügyi haladást szolgáló és versenyképességet megőrző törvény megfelelő keretet nyújt.»
Néhány érdekes adat: az AIP bevezetése alatti időszakban, 2011-12-ben, a vállalatok számára nyújtott bérszubvenciók (pl. fiskális csökkentés éjszakai munkavégzésre, túlórákra) 11,3 %-kal nőnek. Ha ehhez az 5,1 milliárdhoz hozzáadjuk a szociális hozzájárulások csökkentésének mértékét, a «szegény» vállalatok számára nyújtott állami ajándékot, 9,5 milliárd eurós összeghez érünk. Meg kell jegyezni, a munkanélküli ellátás teljes összege 2009-ben mindössze 6,8 milliárdot tett ki. A Bel 20 brüsszeli tőzsde bruttó rentabilitása pedig 2010-re – egy év alatt – 4,8 %-ról 8 %-ra emelkedett (akkor még nem is beszéltünk a jóval nagyobb hasznot jelentő spekulációról).
Erről van szó, mikor a tőke munka elleni különösen erőszakos támadásáról beszélünk, ezért jogos, hogy a munkavállalók minden eszközzel védjék érdekeiket.
(Az európai versenyképességi paktumba illeszkedik a Fidesz-kormány ámokfutása az új MT-vel, a bérek lenyomásával, a munkanélküliek, rokkantnyugdíjasok munkábaállításával, stb. Ekként számunkra is aktuálisak a fenti részletek).
index.hu/.../...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.