Átfogó intézkedések sorozata segíthet csak a több évtizedes hátrányos megkülönböztetés okozta lemaradás ledolgozásában, amely sokezer roma tanulót sújtott. A vidéken élő gyerekeket szinte kivétel nélkül speciális iskolába irányították, olyan intézményekbe, amelyeket eredetileg „enyhén szellemi fogyatékkal élők” részére állítottak fel. Sem nyelvi, sem kulturális helyzetüket nem vették figyelembe. Ez a fajta marginalizáció már gyermekkorban elzárta a romákat a társadalmi élet jelentős színtereiről, elvette tőlük a lehetőséget, hogy életkoruknak megfelelő, minőségi képzést kapjanak. A norma alatti tanterv alkalmazása esetükben, egyéni képességeiktől függetlenül, akadályozza bejutásukat a középfokú oktatásba, korlátozza későbbi foglakoztatásukat és konkrétan hozzájárul a mélyszegénységi állapotuk rögzüléséhez.

Nehéz út vezet az előítéletek leküzdésén át az egyenlő bánásmód elvének kiterjesztéséig, amelyhez a kormánynak nem csupán gazdasági segítséget kell nyújtani.
A konkrét lépések között szerepek az Állami Tanfelügyelőség felállítása, amely jogosítványokat kap a szegregáció minden típusa és szintje elleni harcban. Az ehhez szükséges adatgyűjtést statisztikus szakértői csoport segíti.