Egy példa – kapaszkodjon meg mindenki – Franciaországé.
Franciaországban a fővárosi tömegközlekedés legutóbb a márciusi regionális választásoknak idején vált központi témává. A fő vitakérdés a tarifa-rendszer átalakítása, igazságosabbá tétele volt, egyedül a szélsőbaloldali Új Antikapitalista Párt (NPA) vetette fel a tömegközlekedés ingyenessé tételének ötletét.
Vessünk a számokra egy pillantást. A párizsi, pontosabban az Ile-de-France régióbeli tömegközlekedés évente hét és fél milliárd euróba kerül. A legnagyobb tételt ebből a kilenc főnél többet foglalkoztató régióbéli vállalatok állják (az összeg majdnem negyven százalékát, három milliárd eurót), hiszen Franciaországban általános a meggyőződés, hogy a tömegközlekedés elsősorban a munkába jutás infrastruktúrája. Az azt használók legtöbbször nem jókedvükből utaznak, hanem a munkahelyükre tartanak - vagy éppen onnan haza - azaz jogos, hogy az ebből profitáló vállalatok hozzájáruljanak a költségekhez.
A kassza haminc százalékát (2,3 milliárd eurót) az utasok állják, húsz százalékát (1,3 milliárd eurót) a régió és az azt alkotó megyék, köztük a fővárosi önkormányzat, míg 8 százalékot szintén a vállalatok finanaszíroznak a dolgozóknak juttatott bérlettel, de közvetlenül a tömegközlekedési tárasaságnak fizetett összeggel. A maradék két-három százalék pedig a társaság saját bevételeiből (főleg reklámokból) jön be.
Az utasok által fizetett arány Ile-de-France-ban kiemelkedő, ez általában Franciaország szerte 15 és 30 százalék között mozog. Az NPA legfontosabb érve az ingyenessé tétel mellett az volt, hogy a tömegközlekedés éppúgy közszolgáltatás, mint bármi más: az adónkból finanszírozzuk, ahogy az autósok sem fizetnek az utakért (melyek nem autópályák), vagy meglepő lenne pénzt kérni a  járdák használatért.
És persze a finanszírozás: az NPA azzal érvelt, hogy a közösség emígyen előálló pluszköltségei visszatérülnek az ellenőrzési (kapuk, ellenőrök stb.) kiadások eltűnésével, a lakosság egészségügyi állapotának javulásával (a közlekedési stressz fontos tényező ebben), az életminőség javulásával, a közúti balesetek számának visszaszorulásával, a közutak karbantartására fordított összegek csökkenésével.   
Franciaországban eddig tíz városban vezették be az ingyenes tömegközlekedést (a nagyobbak közé Clermond-Ferrand, Le Mans,  Châteauroux, Compiègne tartozik – az Egyesült Államokban Seattle-ben ingyenes a tömegközlekedés), a tapasztalatok többnyire pozitívak. A felmérések  szerint a tömegközlekedés ingyenessé tétele mindenhol az autóforgalom csökkenésével, a levegő minőségének és az emberi kapcsolatoknak javulásával járt együtt. Az ingyenesség és a minőség csökkenése sem jár feltétlen kéz a kézben: a dolog – nem meglepő módon – pénzkérdés.  Sőt, megfigyelték azt is, hogy az ingyenes tömegközlekedést bevezető városokban az ún. fenntartási összegek is csökkennek: az utasok jobban magukénak érzik a közösségivé váló közlekedési eszközöket.