Az Európai Alternatív- és Alap-szakszervezetek Hálózatának kiáltványa
A kormányok és a tőkések inden országban újabb és újabb megszorító intézkedésekkel állnak elő, hogy eleget tegyenek a kapitalista világszervezetek igényeinek: a Világbanknak, a Nemzetkőzi Valutaalapnak, az Európai Központi Banknak és így tovább. A receptjeik egyszerűek: fizessen a nép, zsákmányoljuk ki még fokozottabban a munkásokat, hogy megnöveljük egy kis csoport (tőkesek, bankárok, gyárosok…) hatalmat és persze profitját.
Lerombolják a közszolgáltatásokat és a szocális ellátásokat, befagyasztják a béreket és a juttatásokat, egyre keményebben adóztatják a munkát, minden területen terjesztik a szerződéses, határozott idejű munkavégzés rendszerét, leértékelik a dolgozók végzettségét és képességeit…azaz egy valódi szociális háborút indítottak a dolgozók, a munkanélküliek és a nyugdíjasok ellen.
Hogy elérjék céljaikat, a tőkések és a kormányok össztüzet zúdítottak az előző generációk által megszerzett minden demokratikus vívmányra, minden szabadságjogra, minden szakszervezeti jogra, lerombolják a szociális törvényhozást kivétel nélkül mindehol, eltiporják azokat, akik ellenállni merészelnek, megbélyegzik a szegényeket és a bevándorlókat.
Egy ilyen helyzetben nem tehetünk mást, mint hogy minden erőnket a harcra fordítjuk!
Az egymást követő kormányaink által felhalmozott adósság és a magánszemélyek eladósodása csak azt a célt szolgálta, hogy valahogy elműködjön a rendszer, hogy ne vegyük észre, hogy az egyenlőtlenség nőttön nő, hogy a tőkések, a bankárok, a gyárosok egyre gazdagodnak, hogy a részvényesek profitja egyre hízik.
El kell törölni az állami adosságokat melyekért nem mi vagyunk a felelősek. A válság megmutatta azoknak a politikáknak a bukását, melyek az emberiség sorsát a piacra bízták. A rendszer maga van válságban, erről kell hogy beszéljünk, és ehhez kell alternatívákat nyújtanunk.
Máshogy kell elosztanunk az általunk megtermelt javakat, melyhez azonnali intézkedésekre lesz szükség. Ezeket az intézkedéseinket azonban csak harccal tudjuk kikényszeríteni: teljesen megváltoztatni a pénzügyi rendszert, megemelni a fizetéseket, az ellátásokat, a juttatásokat, társadalmilag hasznos és tartós munkahelyeket teremteni és így tovább. De mindezeknek a változtatásoknak strukturálisan erős intézkedésekre kell alapulniuk: a közszolgáltatásokat, melyek társadalmunk közös tulajdonai, fejleszteni kell minden téren, biztosítani kell a szociális ellátórendszerekhez való hozzájutást mindenki számára, elősegíteni az oktatást és a kulturális hozzáférést, valóban működővé kell tenni a férfiak és a nők közötti egyenlőséget, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
A tokes rendszer mély, strukturális válságban van. A szakszervezeti mozgalom egy része elfogadta a rendszer működésének alapvető jellegzetességeit és céljait. Ez a szakszervezeti mozgalom egyszerűen a rendszer egy fogaskerekévé vált. Ezzel szemben sok szakszervezeti csoport továbbra is magáénak érzi a szindkalista mozgalom felszabadító céljait: megvédeni itt és most a dolgozók közvetlen érdekeit, de a jövőben felépíteni egy olyan társadalmat, ahol nincsenek elnyomók és elnyomottak, kizsákmányolók és kizsákmányoltak. Ez a szindikalizmus a miénk, magától értetődően nemzetközi.
A válság fokozta az idegengyűlöletet és a rasszizmust. Mi a munkásosztály nemzetközi szolidaritásával harcolunk ezen két istencsapása ellen!
Mi együtt támogatjuk:
- Az Európa különböző országaiban létrejött, vagy éppen készülődő sztrájkokat és tüntetéseket.
- A “felháborodottak” nemzetközi mozgalmát.
- A G20 elleni tüntetésket.
A tőkések és részvényesek, hogy megmentsék rendszerüket és profitjukat, nemzetközileg szerveződnek. A szakszervezeti mozgalomnak is határokon át kell szerveződnie, hogy kikényszerítsünk egy másik rendszert ehelyett, mely kizsákmányolja a munkásokat, kirabolja a természeti erőforrásokat és a szegény országokat, nyomában éhezés, nyomor, bizonytalanság jár és amely támadást intéz a demokratikus szabadság és az alapvető jogok ellen…
Most létrehozunk egy európai alternatív szakszervezeti hálózatot, amely nyitott mindenki számára, aki a dolgozók érdekeinek és céljainak megfelelően, harcolni akar a kapitalizmus és a neoliberalizmus ellen, mindenki felszabadításáért, a közjóért, a társadalom átalakításáért.
Ők fizessék meg a válság árát.
Mi harcunk révén kényszerítsük ki társadalmi céljaink megvalósulását.
Az Európai Alternatív- és Alap-szakszervezetek Hálózata
(Réseau européen des syndicats alternatifs et de base)
Aláírók :
Confederacion General del Trabajo, CGT, Spanyol Állam (60.000 tag)
Confederacion Intersindical, Spanyol Állam
Intersindical Alternativa de Catalunya, IAC, Katalónia
Confederazione Unitaria di Base, CUB, Olaszország (500.000 tag)
Unione Sindicale Italiana, USI, Olaszország (1-2.000 tag)
Confederazione Italiana di Base, UNICOBAS, Olaszország
Fédération SUD - Vaud SUD, Svájc (7.000 tag)
Union syndicale Solidaires, Solidaires, Franciaország (100.000 tag)
Confédération Nationale du Travail, CNT, Franciaország (10-12.000 tag)
Transnational Information Exchange, TIE, Németország (egy nemzetközi hálózati kutató- és segítőcsoport)
Hozzászólások
Ezek vagy hülyék, vagy hazudnak, vagy mindkettő.
Csak azért harcolhatnak Franciaországban akár csak a már meglévő bérükért, mert a félperiféria, és a periféria megtermeli nekik.
Az egyes elvtársak a 2000 eurós bérüket akarják emelni? Emeljék! De a centrum országokban élő melósok egy nagy részének egészen biztosan le kell mondania a jövedelmének egy bizonyos szeletéről a forradalom során, ha tényleg társadalmi forradalmat akar.
Amiről itt lemond, azt visszakapja társadalmi viszonyok normalizálódása révén.
Na ezt propagálja a szakszervezeti vezérkar!
Nyilván nem fogja, mert akkor mint rossz politikus a saját szavazóbázisát csökkentené.
A forradalom végeredménye, aminek értelem is van, a centrum országokból való többlet erőforrás átcsoportosítás a többi ország felé. Ha ez nem történik meg, a kizsákmányolás megmarad.
Nem arról beszélek, hogy kevesebbért zsákmányolják ki a centrum országok melósait, és minden maradjon úgy. De a valóság az az, hogy Európában a bérük nekik is esni fog mint a kő a gazdasági átrendeződések miatt, és örülnek majd, ha lesz egyáltalán munkahelyük.
A szakszervezetek bérkövetelése egy ilyen helyzetben egy szűkölő kutyához hasonlatos, aki enni kér (ahogy most is már ehhez hasonlatos).
Arról már nem is beszélve, hogy a centrum országokban minimum minden harmadik nő, és minden tizedik férfi mellékállásban dolgozik, harmaduknak nincs is munkája az aktívak közül.
És ez még csak a kezdet.
Persze a bérharc, és a sztrájk nélkülözhetetlen elemek, de ami ebből, és utána kéne hogy következzen, azt pont a korlátozott szakszervezeti logika, és gyakorlat akadályozza, mint ahogy ez a felhívás is.
Lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.