Nicolas Sarkozy július második felében "nemzeti háborút" hirdetett a külvárosi csirkefogókkal, az érzékeny negyedek gengsztereivel, "az idegen gyökerű félfranciákkal", majd az egyáltalán nem francia (mindazonáltal európai állampolgár) romániai és bulgáriai romákkal szemben. Előbbiek még csak a francia sajtó élénk tiltakozását váltották ki, de az utóbbiakhoz már a nemzetközi sajtónak, az Európai Uniónak, sőt még a pápának is volt néhány szava. Az európai balodali sajtó egyenesen a harmincas éveket és szégyent emleget Sarkozy politikája kapcsán, a konzervatív lapok is minimum az idegenellenes érzelmekre való rájátszással vádolják az elnököt, míg az Unió nem nagyon érti, hogy lehet uniós állampolgároknak "kényszer-charterjáratokat" szervezni, a pápa pedig legalább a minimális humanizmus tiszteletben tartására szólítja fel Franciaországot.
Egyedül egy baloldali lap volt szerte a nagy világon, mely szerint: "Nyári kalandként élik meg a hazatoloncolást a romániai romák, akik önként - fejenként 300 eurós, gyerek után 100-100 eurós francia segéllyel - különgéppel, a francia állam költségén érkeztek csütörtökön és pénteken haza Romániába." Különösen szép a "francia állam költségén" kitétel, a kitoloncolást mégis, ki a lófasznak kéne fizetni, már elnézést?
Sok hűhó semmiért. A mostani közvélemény-kutatások szerint az elnök népszerűsége stagnál, vagy minimálisan (2 százalékkal) nőtt: Sarkozy munkájával a franciák 62-64 százaléka elégedetlen. Közelebbről megnézve a dolgot pedig úgy látszik, hogy amit az elnök nyert a szélsőjobbon, azt elveszítette a centrumban, ráadásul egyre szélesebb (most 57 százalékos) az a szavazói bázis, amely "szeretné, hogy a baloldal nyerje meg a 2012-es elnökválasztást".
A politikai elemzők szerint kifulladt a Sarkozy-stratégia, amely a provokáción, a tabukkal (vagy a tabuknak gondolt dolgokkal) való leszámoláson, a "párizsi mindentudó értelmiségnek" a nép nevében történő hadüzenetén, a "támadás a legjobb védekezés" elvén alapult. Ma már, ahogy a hullámvölgybe került politikusoknál lenni szokott, minden "izmos fellépés" önmaga karikatúrájába fordul.
Mindez persze nem sokat változtat a kitoloncolt romák sorsán, az egymással szembefordított "idegen gyökerű" és "hiperfrancia" állampolgárok helyzetén vagy éppen Franciaország nemzetközi tekintélyén. Ahogy Dominique de Villepin volt miniszterelnök mondta: "az elnök politikája miatt csúnya szégyenfolt esett trikolórunkon".
Hozzászólások
"La Courneuve, júl.21.: a rendőrök egész családok kilakoltatása közben egy asszonyt vonszolnak a földön bébijével a Balzac-korlát mögé. Montreuil, aug. 14.: az erőszakszervezetek cigány családokat távolítanak el, kiválogatva egyik oldalra a letartóztatott férfiakat, másikra a nőket gyermekekkel.
Ezek a képek bejárták az egész világot. Közben pedig készül a törvény, amely a külföldi származású franciákat fenyegeti állampolgárságuk megvonásával. A külföldit, a «papír-nélkülit», a külföldről származó franciát az összes baj okozójának kijelölő demagóg licitálás rosszul rejti el az állami vezetésében uralkodó pánikot.
Végülis…Ki a felelős azért a helyzetért, hogy több millió lakás hiányzik, a 25 éven aluliak munkanélküliségi rátája több mint 50 % a népi negyedekben, 260 ezer ipari munkahely szűnt meg csak ebben a legutóbbi évben? Ennek a helyzetnek a kialakulásáért — mely a biztonság általános hiányának társadalmi gyökere —, azok a felelősök, akik a kormány és a multinacionális vállalatok élén az ipartalanítást kikényszerítik, a közszférában kettőből egy munkahelyet megszüntetnek, a társadalombiztosítási központokat bezárják, a kórházi ágyakat, az iskolai osztályokat megszüntetik.
A felelősök azok — és senki más —, akik mindent annak szentelnek, hogy az eurót és a spekulációban füstbement százmilliárdok visszaszerzésére éhes nagybankokat «lábra állítsák». Ők a felelősök az általánossá vált társadalmi degradációért. Ugyanazok, akik saját rendszerük bomlástermékeitől zaklatottan, megrettenve a destruktív terveikkel szembeni növekvő ellenállástól, ezt a cselszövést ókumulálták ki országunk munkásosztályának emigráns eredetű tagjai ellen.
S e komponenst követve holnaptól a fiatalság vagy a munkásosztály akármelyik rétege jogainak, garanciáinak sárba taposásával nézhet szembe megtorlásnak, önkényességnek kitéve. A jelenleg folyó irány jogosan nyugtalanítja a dolgozókat, a demokratákat.
Milyen választ adjunk? Bizonyos személyek (közöttük a Szocialista párt, a Kommunista párt, a Zöldek, stb. főbb vezetői) szeptember 4-re tüntetésre hívnak a kormány «lépései» ellen. Kijelentették, hogy «a közrendet tiszteletben kell tartani», felszólítják a kormányt, hogy hagyja abba az «Alkotmány lábbal tiprását» és az «állampolgárok békéjének veszélyeztetését». Valóban ezen a módon tudunk a jelenlegi irányzattal szembeszállni? Az V. köztársaság alkotmánya? Betagozódott a munkahelyek, a közszolgáltatások, a munkás- és demokratikus jogok tömeges megszüntetését szervező Európai Unióba. Az Alkotmány védelme lehetővé tenné a demokrácia elleni támadás leállítását? Kételkedünk.
A kormány szándéka az, hogy megossza a munkásosztályt és az ifjúságot. Lába alól a talaj kihúzására a legjobb módszer nem az lenne, hogy a – sokféle eredetű – munkásosztály és ifjúság egységét kovácsoljuk össze a készülő antidemokratikus intézkedések ellen osztályharcban, az összes jogainkat védve és visszaszerezve? Kezdve azzal, amit ez az egység igényel, a nyugdíj ellenreformjának visszavonását követelő a szeptember 7-i szakamaközi sztrájkkal.
Daniel Gluckstein, a POI (Független Munkàspàrt)országos titkára"
Sárközy pedig már csak tudja,mi a helyzet,származása szerint ő is közülük való!
(a POI-àllàsfoglalàsban felsorolt lakàs-, munkahelyhiàny, munkanélküliség egyébként az egész francia népet sùjtja, s az errôl valo figyelemelterelésre szolgàl a népcsoport megjelölése, most ez, holnap majd màsik!)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.