A mára általános elkeseredésnek hangot adó országos méretű tiltakozás egy spontán válaszreakcióból indult ki, emberek százai azért mentek az utcára Bukarestben, mert az elnök egy tévéműsorba beletelefonálva hisztériakeltéssel és hamis információk terjesztésével vádolta meg a kormány politikáját bíráló egyik helyettes államtitkárt, aki ezért másnap lemondott kormányzati posztjáról. A civilben mentőorvos Raed Arafat az egészségügyi minisztérium vezető tisztviselője és az ország egyik legnépszerűbb politikusa, éppen szakmája és az ahhoz kapcsolódó tevékenysége miatt.
Az arab származású orvos 1964-ben született Damaszkuszban és már a középiskola mellett kórházi ápolóként dolgozott. 16 éves, amikor Romániába költözik, mert egész egyszerűen innen kapott leggyorsabban pozitív visszajelzést a felvételi jelentkezésére. Egy évet töltött nyelvtanulással Ploieşti-en, majd a kolozsvári orvosi egyetemre került. Alig szerezte meg a diplomáját, amikor kitört a forradalom és részben vízumproblémák miatt úgy döntött, hogy Romániában marad. Sürgősségi betegellátással szeretett volna foglalkozni, ám Romániában nem lehetett a nyolcvanas években erre szakosodni, így végül intenzív terápiás orvos lett és egy új vállakozásba kezdett, amely az egyik legjobban működő egészségügyi szolgáltatás az országban.
A mentőszolgálat (SMURD) beindítása sok nehézségbe ütközött, Kolozsvár nem is fogadta be, a mentősök ott úgy érezték, az ő kenyerüket venné el az új szolgáltatás. Végül 1990-ben Marosvásárhelyen járt Arafat sikerrel, a megyei kórház intenzív osztályának akkori vezetője és a helyi tűzoltóparancsnok is támogatta és segítette. Az első csapat Arafat saját maga által vásárolt autójával kezdett és később is csak német majd norvég támogatásra kezdték el kiépíteni a gépkocsiparkot. A kilencvenes évek végén fogadta el a parlament a tűzoltóság tevékenységét szabályozó törvényt, amely már lehetővé tette, hogy a tűzoltók bekapcsolódhassanak a sürgősségi egészségügyi ellátásba. Később, 2003-ban hozták meg azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely a helikopterek bevetését szabályozta sürgősségi esetekben. Arafat a mai napig vállal helikopteres ügyeleteket, annak ellenére, hogy 2007 óta a román kabinet helyettes államtitkára.
Ez év elején bocsátotta Băsescu elnök társadalmi vitára az új egészségügyi kerettörvényt, amelyről egy politikai háttérműsorban mint szakértő Arafat is véleményt mondott.
Arfat szerint azért kell kiemelni mindenképpen a privatizálható szolgáltatások köréből a sürgősségi betegellátást, mert hiába hivatkoznak arra, hogy a verseny csak javít a szolgáltatások minőségén. „Ez természetesen működik is, ha más típusú termékekről vagy szolgáltatásokról van szó. A sürgősségi ellátás területén azonban szerintem nem. Ilyen alapon a honvédelmet, a közrend védelmét is piacosítani kellene. Románia nagy ország, ezért sérülékenyebb is: az árvizek, földrengések nagy számú áldozatokkal járhatnak. Akadt nem egy ország, amely a sürgősségi ellátás piacosításával próbálkozott, s végül az egész szolgáltatási rendszer összeomlott”.Băsescu erre kijelentette: Arafatnak „balos” beütésű elképzelései vannak. „Az államtitkár-helyettes úr kampányol – vádolta az orvost a műsorba betelefonáló államfő –, és azonnal az utcán terem, amint a mentők vagy a tűzoltók kivonulnak, hogy népszerűségét növelje.”
A román sajtó azt is kiemeli, hogy az IMF szakértői is kifogásaikat sorolták a törvénytervezet kapcsán, többek között az IMF felhívja a figyelmet arra, hogy a magán biztosítótársaságok megjelenése az egészségügyben veszélyeket is rejteget, s emlékeztet Csehország, Szlovákia és Hollandia ilyen irányú negatív tapasztalataira. Az említett országokban a piaci verseny hátrányosan érintette a betegek egy részét; a súlyos betegek kezelésének megtérítését a nagy költségekre hivatkozva egyszerűen elutasították a biztosítók. A bírált pontok mind arra mutatnak rá, hogy pontosan az egészségügyi szolgáltatások emelésére nem nyújt megoldást ez a tervezet.
Január 14-15. - „Arab tavasz” Romániában
Kolozsvár volt az első állomás a tiltakozások sorában, a spontán szimpátiatüntetésen 200 ember állt ki az elnök támadásai miatt lemondott politikus mellett. A támogatás kifejezése két nap alatt elnök- és kormányváltó követeléseknek hangot adó demonstrációk sorozatát hozta el.
Băsescu felfüggesztésével az ellenzék is már sokadik alkalommal próbálkozik, például a tavalyi év végén a nyugdíjak és bérek inflációkövető emeléséről szóló jogszabály kihirdetésének halogatása miatt. 2007-ben a menesztés kezdeményezése egészen a népszavazásig jutott – előtte a parlament megszavazta a javaslatot, azonban ott a szavazók 74%-a elutasította az elnök leváltását.
A tüntetések a múlt hét végére forrtak fel igazán, hiába visszakozott már ekkor Băsescu. Az elnök január 13-i nyilatkozatában csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a szakma és a lakosság egy része is ellenzi az egészségügy reformját, holott a jelenlegi rendszer rosszul működik, "virágzik a korrupció". Ezért Băsescu azt kérte a miniszterelnöktől, hogy vonja vissza a társadalmi vitából a tervezetet.
„Románia paradicsom a tolvajoknak, pokol a lakóinak” – hirdetik a tüntetők az Egyetem téren.
Bukarestben a január 14-15-i hétvégén a 89-ben híressé vált Egyetemen téren csaptak össze először a tüntetők és a csendőrök, több sérültet kórházba kellett szállítani. Mivel a tüntetés permanens módon, napra nap újrakezdődött, szervezetlen civilek alkották a bázisát, ezért engedélyezési hiányosságokra hivatkozva a rendfenntartók szinte azonnal könnygázt, majd gumibotot vetettek be. Az indokolatlan mértékű erőszak csak feltüzelte a demonstrálókat, a hivatalos beszámoló szerint hat kilométernyi útszakaszon rongálták meg a városközpontot, a vidéki városokban a média híradásait figyelve a hétvégén már kora reggeltől az utcára vonultak. Kockaköveket szedtek fel, padokból, lámpaoszlopokból barikádokat emeltek, kirakatokat törtek és bank-automatákat tettek tönkre. Az ellenzék a rendőri túlkapások azonnali kivizsgálást kezdeményezte, rendkívüli parlamenti ülésszakot majd nem sokkal később előrehozott választásokat követelt.
A romániai arab tavasz 13 ezer embert vitt az utcára mintegy 52 településen, közülük 150 főt tartoztattak le a fővárosban.
A következő hét fő eseményét az jelentette, hogy Arafat visszatérhetett a hatalomba A kormány ezt annak bizonyítékaként értékelte, hogy ők hajlanak az egyezkedésre, készek kompromisszumot kötni – mindezt a törvénytervezet visszavonásával immár másodszor teszik meg. Emellett tárgyalásokat folytatnak az ellenzékkel, az előrehozott választások tervét pedig csak azért söpörték le az asztalról, mert az előkészületek hónapokat vennének igénybe, szinte az amúgy novemberben esedékes választások előtt alig pár héttel lehetne azt kiírni. Az ellenzéki pártok ezt az érvelést nevetségesnek tartják, szerintük akár már márciusban az urnák elé járulhatnának a választópolgárok.
Érdekes kérdés Arafat rehabilitálása, az ő magyarázata szerint „Amikor benyújtottam a felmondásomat, konkrét, pontszerű okom volt ezt tenni. Ez az ok most megszűnt létezni” – valóban, a törvénytervezetet visszavonták és az orvos szakértőként vehet részt az új tervezet kidolgozásában, de a bizottság ugyanaz marad. Amikor megkérdezték Arafattól, hogyan működhet együtt egy olyan testülettel, akiknek munkáját nemrég söpörte el a népharag, csak annyit mondott, hogy nem az ő hatásköre kiválasztani ezeket a személyeket.
„Vă rugăm să ne iertaţi, nu producem cât furaţi!” („Elnézést, hogy nem termelünk annyit, amennyit ti loptok!”)
A tüntetések egyik legérdekesebb színfoltja Konstanca város szociáldemokrata polgármesterének és csapatának feltűnése volt, akik városvezetőtől már megszokott, de most a fiatalok által is viselt Che Guevara-s felszerelésben, khakiszínű egyenruhában és piros baszk sapkában vonultak fel. Illetve még annak a mintegy száz Őrkő negyedi roma felbukkanása, akik a sajtóból értesültek a megmozdulásról, és azért vonultak utcára, mert rendkívül nagy szegénységben élnek, kukázni se engedik őket, és azt szeretnék, hogy az önkormányzat beengedje szekereiket a városba.
A román nép elkeseredése lényegében egy gyökerű a hazai helyzettel: az ellenzék időről időre valamilyen akcióba, politikai performanszba kapaszkodva rövid időre magához tér, de egyáltalán nem jelenthetnek alternatívát a hatalmon lévőkhöz képest. Pártjaik nem adnak válaszokat, nincsenek a jövőre vonatkozó elképzeléseik, az emberek az önkényeskedő, sokszor durva stílusú elnökkel és az arrogáns kormányoldallal együtt küldenék legszívesebben őket is a süllyesztőbe. A csodaváráson, a messianisztikus elképzeléseken már rég túl vannak, hogyan is lássanak egy karizmatikus vezetőben megoldást (legyen az akár egy arab román), ha az utcára mégis csak egy megfoghatatlan erő, a kétségbeesés, a végső kilátástanság vitte őket, mentek maguktól és nem számított, hogy a tévé által elhülyített csőcselék címkével bélyegzik meg őket.
Párezres tömeg volt folyamatosan az utcákon, nem százezer, nem egymillió ember, de ők kint voltak, mínuszokban, reggeltől-estig, minden szervezés, program, hangosítás nélkül. Az párezer ember, akiknek már teljesen mindegy, akik – bár még fel nem adták végleg, de nem érdekli őket többé a józan ész, a következmények. A társadalom nagy része pedig továbbra is apátiában ülve várja, hogy mi fog történni.