Változtass, hogy semmi ne változzon
- Részletek
- Írta: Michel Husson
A szándék az, hogy a krízist a lehető legenyhébb módszerekkel megoldják, azt remélve, hogy a dolgok majd 2010-ben szépen újraindulhatnak. De ez egész egyszerűen nem lehetséges. Miért? Az első ok az, hogy az eddig megtett lépések nem elégségesek a bank- és pénzügyi rendszer megtisztításához. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az utóbbiak államosítására és újraszabására lenne szükség, amit most már az Economist is elismer, mint „sajnálatos módon elkerülhetetlen" megoldást [1]
Az amerikai [növekedési] modell, amely a háztartások eladósodásán alapult, láthatólag nem tud egyszerűen újraindulni változatlan formában, és nehéz látni elérhető alternatívát anélkül, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket vennénk célkeresztbe. Nemzetközi szinten a legnagyobb bizonytalansági tényező a dollár trajektóriája, az amerikai [kereskedelmi] deficit mérete és finanszírozása, illetve a világ többi részének a kapacitása - és hajlandósága - arra, hogy finanszírozza az amerikai növekedést. Végül pedig itt van Európa, amely, mint egységes gazdasági entitás, épp széttörik [implosion]. [2]
Mindezek ellenére, a kormányok már az utólagos leszámolásra [le coup d'après] készülnek. Az OECD legutolsó fölmérése szerint [3] az eurózóna 2010-et közel 12%-os munkanélküliséggel és 7%-os költségvetési deficittel fogja zárni. Ahhoz, hogy „visszatérjünk a normalitáshoz" először is majd folytatni kell a munkaerőpiaci reformokat. Az OECD ragaszkodik álláspontjához ebben a kérdésben: biztosítana kell majd, hogy „azokat a lépéseket, amiket a válság kezelése érdekében tettek meg, de amelyeknek káros hatása lehetne hosszabb távon, rendezett módon vissza kell vonni". Ezek után [az OECD szerint] sort kellene keríteni a költségvetési deficit visszaszorítására, megkurtítva a szociális büdzséket, ami például a követekzőket jelentené: „a nehézségekbe került személyek megsegítésére bizonyos országok meghosszabbították és megemelték a szociális segélyeket. Ha ez a lépés érthető is a jelenlegi körülmények között, ezeket a kedvezményeket csökkenteni kell, ha a gazdasági aktivitás visszaáll."
Ez a normalitáshoz való visszatérés azonban ki van zárva. Bizonyos szektorok minden bizonnyal elkezdenek magukhoz térni és az újságírók máris nagyítókkal szerelték föl magukat, hogy a legkisebb rezdüléseket is észrevegyék. Az élénkítő-csomagok [Nyugaton ugye ilyeneket fogadtak el, nem kereslet-csökkentő csomagokat...] kelthetnek majd reményeket, de az általános kilátások meglehetősen rosszak: a válság előtti növekedési szinthez kizárt a visszatérés, és a munkanélküliség feltehetően rendkívül magas szinten fog stabilizálódni. A kapitalizmus impasse-ba került, mivel nem állíthatja vissza a neoliberális modellt a maga teljes szépségében, egy új neo-fordizmus pedig - ami a belső kereslet rendezett növelésén és a jövedelmek kevésbé egyenlőtlen eloszlásán alapulna - szintén nincs ínyére.
Azaz hezitálásra és a konfliktusok hosszú időszakára kell fölkészülnünk. Semmi sem veszélyesebb, mint egy sebzett vadállat. Ezért az uralkodó osztály[ok] részéről a társadalmi erőszak fölerősítésére kell számítani, társadalmi privilégiumaik megőrzésének céljából. [Bajnai-Oszkó-csomag, anyone?] Ha kell, nem fognak visszahőkölni attól, hogy reakciós pozíciókra apelláljanak, erős nacionalista éllel. Az elnyomottak számára viszont a közvetlen létfeltételek védelme segíthet abban, hogy testet öltsön a társadalmi átalakulásnak egy olyan programja, amely képes megküzdeni három óriási kihívással: olyan erőviszonyokat kialakítani, amelyek mellett lehetséges a kapitalisták tevékenyégének valamiféle kontrollja, föloldani a tőke globalizációjának szorítását, anélkül, hogy a szuverenitás illúziújába esnénk [illusions souverainistes]; és a társadalmi szükségletek kielégítését közvetlen céllá emelni, szakítva a növekedés vallásával.
Fordította: kmb
eredeti cikk: http://hussonet.free.fr/tuttow.pdf
1 «In knots over nationalisation», The Economist, 26 février 2009, http://gesd.free.fr/inknots.pdf
2 Michel Husson, « Chacun pour sa bourgeoisie », Regards, mai 2009, http://hussonet.free.fr/eurogar.pdf
3 Perspectives économiques de l'OCDE, Rapport intermédiaire, mars 2009, http://tinyurl.com/ozout93
Az elmélet gyakorlata
-
Emiliano Zapata a mexikói forradalomban
2020-02-26 13:57:25
„Elföldelték Zapatát / egy mélységes mély sírba / mert azt hitték, máskülönben / visszatér a...
-
Fiatal életek indulója - Vers, eredj, légy osztályharcos!
2020-01-13 14:30:29
A „mindenséggel mérd magad” nem eszme vagy valami hangzatos művészeti szlogen, utasításra kiszart...
-
Néhány kommunista/anarchista proletár, a lázadás résztvői a chilei lázadásról
2019-12-02 13:34:27
Mostani közleményünk Chile területén is harcoló elvtársaink beszámolóját adja közre. Nyilván ezek...
-
Dzsihád és kapitalizmus
2016-04-13 16:13:47
.„A káosz gyermekei” radikalizálódnak. És a folyamatban ez a kulcskérdés: nem az iszlám...
-
Egy lehordott zsúrnadrág
2015-05-28 18:08:15
Ritka, hogy egy magyar nyelvű társdalomkritikai könyv olvasásának ilyen nagy várakozással és...
Az eljövendő felkelés
-
Az eljövendő felkelés
2013-03-11 16:20:51
Semmi sem hiányzik immár a civilizáció győzeleméhez. Sem a politizált terror, sem a belsővé vált...
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.