<?xml version="1.0" encoding="utf-8"?>
<rss version="2.0" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom">
	<channel>
		<title>Hosszú séta egy rövid mólón</title>
		<description>Vita Hosszú séta egy rövid mólón</description>
		<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon</link>
		<lastBuildDate>Wed, 03 Jun 2026 07:17:11 +0000</lastBuildDate>
		<generator>JComments</generator>
		<atom:link href="http://www.rednews.hu/index.php/component/jcomments/feed/com_content/264" rel="self" type="application/rss+xml" />
		<item>
			<title>Thomas Mann írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-4106</link>
			<description><![CDATA[Ki K’ang-ce a kormányzásról kérdezősködött K’ung-ce-nél s azt mondta: „Mit gondolsz nem kellene megölni az erkölcsteleneket, hogy ezzel is segítsük az erkölcsösöket?” K’ung-ce így felelt neki: „De uram, a jó kormányzáshoz miért kellene megölnöd bárkit is? Ha te magad a jóra törekszel, akkor a nép is jó lesz. A nemes ember erénye olyan, akár a szél; a közönséges embereké pedig akár a fű. Ha fölötte fúj a szél, a fűnek meg kell hajolnia.”]]></description>
			<dc:creator>Thomas Mann</dc:creator>
			<pubDate>Fri, 29 Apr 2011 19:06:44 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-4106</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Szabóné Várhidi Éva írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3133</link>
			<description><![CDATA["Hosszú séta egy rövid mólón" Kedves TGM! Kérem, szokjon le a dohányzásról! Előnyei: 1/ Tovább megmarad nekünk 2/ Nem égeti ki a pulóvereit 3/ A megtakarított pénzen új pulóvert vehet. 4/ Nem kell a tőke döntögetéséhez tőkés könyöradományokat elfogadnia, lyukas pulóvereit elárverezheti rajongói között.Nem szoktuk meg Öntől a féligazságokat. Csak ennek a lapnak akart reklámot csinálni, úgye? Ha már elárulta, hogy cikkét nem közölték, illett volna azt is megmondani, hogy melyik lap, különben a többi is gyanúba keveredik. Üdv Effi]]></description>
			<dc:creator>Szabóné Várhidi Éva</dc:creator>
			<pubDate>Fri, 05 Feb 2010 11:37:15 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3133</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Vértes László égkékfűzöld2x2négy írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3093</link>
			<description><![CDATA[Tényleg gondolkodjunk együtt 1 kicsit: mi lett volna, ha a rendszerváltástól kezdve összefognak a jobbra vagy balra tartó, de közösségben gondolkodók? Antallnak talán nem minden intézkedését szidták volna balról, Hornt talán nem nevezték volna egyhangúan hazaárulónak jobbról, Orbán egyes intézkedéseit üdvözölték volna balról, Medgyessyt, Fletót és Bajnait nem öntötték volna ki fürdővízzel együtt jobbról, a Jobbik mögött álló valós sérelmeket nem becsülnék le balról, a valódi baloldal közösségi gondolkodóit nem kacagnák ki jobbról, a 168 óra és a Demokrata híranyaga között talán lenne némi átfedés. Mi hozott volna ez a forgatókönyv a konyhára? Ma valószínűleg nagyobb jólétben élnénk egy demokratikusabb hazában, ahol a félelem, sértettség és harag nem szorítaná ökölbe az átlagember arcát, nem töpörítené egyenbarázdákba az értelmiségi agyakat. A Magyar Köztársaság (állam)polgárai a közösségük javát - és nem elveszett javait - keresnék, nem kéne Bécsben cukrászkodni, mert Mo. kellemes, élhető hely lenne. Hiú ábránd? Két 'as(z)is(z)ta "xyxy!" és egy haza-A-roló "yxyx!" felkiáltás között azért javaslom, tartsunk helyzetfelmérést: álljunk fel, menjünk ki az erkélyre vagy nyissunk ablakot. Süt a nap? Kék az ég? Friss a levegő? What a wonderful world - if we'd only let it be, énekli Louis Arstrong, és milyen igaza van. Világunk szépsége/csúnyasága rajtunk múlik. De térjünk vissza a gondolatmenethez. Jó hírem van: a közösségben gondolkodók még most is összefoghatnak. Ehhez nem kell más, mint elismerni az "ellenérdekeltek" igazát abban, amiben tudjuk, hogy igazuk van. Honnan tudjuk? Hát a lelkiismeretünk súgja, sőt egy sör mellett el is szoktuk mondani, vigyázva, nehogy meghallja az érintett, és vérszemet kapjon - mert persze hivatalos retorikánk szerint ő vadbarom, elmekórtani eset, akinek akkor sem lehet igaza, amikor látszólag (vulgárpopulista szempontból) igaza van... Közösségünk meg döglődik, s nem értjük, mitől, miért. Hát ettől a toxikus agyi hulladéktól haldoklik. Vak értelmiségi is talál szemet: nincs az a sok beszéd, aminek csak alja van, teteje meg sehol, soha, semekkora. Paritásos fórumra van szükség sürgősen, bal- és jobboldali résztvevőkkel, akik anyázás helyett a közösség érdekei mentén gondolkodnak együtt. Hogy lehet ezt elérni? Pl. úgy, hogy e honlapon jelenjenek meg párhuzamosan bal- és jobboldali gondolkodók közösségszempontú írásai, Róna Péter mellett Tölgyessy Péter és Stadler János éleslátó elemzései a jó kormányzás gyakorlata és a népfejlesztés, a romák helyzete és a közbiztonság, globális Godzilla kontra magyar mikrovállalkozások támogatása témában, és még sok más, a közösségünk szempontjából fontos kérdésben. Ellenajánlatom: publikáljon TGM, Hankiss Elemér, Lengyel László párhuzamos konzervatív fórumokon, és találjunk ki végre 1ütt valami pozitívat a közös jövőnkről. Aztán csak meg kell valósítani.]]></description>
			<dc:creator>Vértes László égkékfűzöld2x2négy</dc:creator>
			<pubDate>Fri, 15 Jan 2010 09:30:38 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3093</guid>
		</item>
		<item>
			<title>........ írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3069</link>
			<description><![CDATA[nyilván ezt is használja. megjegyzése feltételezhetően arra vonatkozott, hogy a Word (elég sok) $$-be kerül...és neki(k) nincs rá. de nem erről kéne asszem vitáznunk.]]></description>
			<dc:creator>........</dc:creator>
			<pubDate>Mon, 11 Jan 2010 13:42:20 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3069</guid>
		</item>
		<item>
			<title>NincsNev írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3065</link>
			<description><![CDATA["(Ezeket a sorokat egy – máskülönben nem szocialistabarát – szakszervezettől kölcsönzött kis laptopon pötyögöm [még Word sincs rajta], sajnos nekem nem telik ilyesmire.)" Kedves TGM, javaslom az ingyenes OpenOffice hasznalatat, a Worddel egyezo tudasu szovegszerkesztot tartalmaz, kezelese szinte teljesen megegyezik vele, tud magyarul es ingyenes: http://why.openoffice.org/why_nfp.html]]></description>
			<dc:creator>NincsNev</dc:creator>
			<pubDate>Mon, 11 Jan 2010 08:43:37 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3065</guid>
		</item>
		<item>
			<title>anonymus írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3057</link>
			<description><![CDATA[Végre! Teljesen egyetértek. (Már régóta, évek óta ezt hangoztatom. Jelzem, bal oldaliként.) Nem szabad, ennek a –csak szólamokban baloldali- pártnak a hatalom közelébe sem kerülnie, mert soha nem lenne lehetősége kormányzati tényezőként megjelennie egy igazi, a plebejus érdekeket is szem előtt tartó formációnak.]]></description>
			<dc:creator>anonymus</dc:creator>
			<pubDate>Sun, 10 Jan 2010 12:14:21 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3057</guid>
		</item>
		<item>
			<title>* írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3055</link>
			<description><![CDATA[egy folyóirat szerkesztése speciel szerintem munka. méghozzá értelmes, akár élvezetes munka is. persze épp ezért gyűlölik sokan.]]></description>
			<dc:creator>*</dc:creator>
			<pubDate>Sat, 09 Jan 2010 15:46:45 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3055</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Fagi írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3053</link>
			<description><![CDATA[Hát igen, ez a séta jó hosszúra sikeredet, na és a hosszú, zárójellel, idegenszavakkal, idézetekkel megspékelt gondolatfolyamok, szóval… nem egy babazsúrra készült könnyű kis séta. Nem érdekel hogyan íród, illetve pontosabban elfogadom, ahogy íród, mert amit írsz, azzal általában egyetértek. Most is ez van, inkább csak a kételyeimet hozom fel. Tudom azt is, hogy ez a „kesergő” nem a munkásokhoz szól, de, látod itt is a hozzászólásokat, Te a magyarországi ZB. egyik teoretikusa vagy és neked „magyarul” is kell beszélned a munkásokhoz is, vagy egyébként, minek az egész?! Bár ez még mindig csak a formáról szól, de lényeges tartalmi kérdésnek tartom – és itt a Te felelősséged is benne van a pakliban-, hogy miért is nem tudta megszólítani a valódi, progresszív értelmiség baloddal a népet? Miért tudott, baloldali hívószavakkal operálni? Megmondom neked; ami sajnos még ma is fent áll – és Te is említed – a baloldali értelmiség elmulasztotta befolyását, meggyőződését felhasználni kulturális, oktatási, eszmei szintem egyértelműen és világosan artikulálni. Én ez úgy fogalmaztam meg, hogy a magyar munkások szellemi mentora, Mónika show és a Joshi Bharat. Persze, hosszasan lehetne sorolni, hogy ez miért van így, a tény viszont az, hogy addig a jobboldal – főleg a vallási oktatás révén – kiépítette oktatási és kulturális bázisát, és ami különösen bosszantó, mindezt szocialista segédlettel. Nem csak, hogy elnézte a magyar értelmiség, hogy a magyar munkás legyen a legalja Európának, még a szellemi és erkölcsi toprongy gyalázásában is közre működött. Már az is elégelne a bűnhöz, hogy a baloldali értelmiség ezt csak nézte volna, de sajnos – lásd MSZP, állítólagos baloldal média - közre is működött, működik ebben! Míg a haladó baloddal a száját tátotta, jobbik megcsinálta! Betöltötte az űrt, ami tátong a között a politikai banditizmus és a valóság között, ami ma Magyarországon jelen van. Szóval, lényeg a lényeg túl kellene végre lépni ezeken a kesergőkön, és ahogy itt is írja az egyik hsz.is; neki kell állni, kidogozni egy tisztességes baloldali stratégiát és taktikát, amivel bátran kilehet állni a szerintem még mindig túlsúlyban lévő baloldali, demokratikus érzelmű emberek elé! ÉS még valami – szerinte – a Magyar Egyesült Baloldal, amely nem párt (nem neked írtam) kiváló terepet, lehetőséget nyújtana erre, nem csak szervezetileg, hanem programjával is, azzal a 90 Fokos fordulattal, amit felkínál a magyar társadalomnak. Igaz, ez nem 180 fokos fordulat, ami kívánatos lenne, de ez legalább elvisz a falig, amíg ma elmehetünk!]]></description>
			<dc:creator>Fagi</dc:creator>
			<pubDate>Sat, 09 Jan 2010 13:52:59 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3053</guid>
		</item>
		<item>
			<title>mikomi írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3049</link>
			<description><![CDATA[Amióta elvesztettük az önállóságunkat(1526.),állandóan a rossz oldalon állunk(és buzgón megfelelni kívánva!), most is.Ez egyik forrása bajainknak.A másik, hogy a demokrácia a legjobb zavaros nem csekély létszámú cápáinknak.Ráadás:ugy tele vagyunk élősködőkkel,hogy a szabadulás önerőből már lehetetlennek tűnik.]]></description>
			<dc:creator>mikomi</dc:creator>
			<pubDate>Sat, 09 Jan 2010 07:38:22 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3049</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Malatesta írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3039</link>
			<description><![CDATA[Nem töröltünk innen semmit. Pl. az elég sértő mostani "kritikádat" se. (a szerk.)]]></description>
			<dc:creator>Malatesta</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 16:05:32 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3039</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Henry Rollins írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3035</link>
			<description><![CDATA[Short Walk on a Long Pier]]></description>
			<dc:creator>Henry Rollins</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 14:21:40 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3035</guid>
		</item>
		<item>
			<title>peetmaster írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3033</link>
			<description><![CDATA[(ha dupla, törlendő) Tisztelt TGM! Bár a cikke érdekes és gondolatébresztő, egyvalamit hiányolok. Helyesen veszi észre a jobboldali - akármit is jelentsen ez - médiatúlsúlyt minőségi értelemben, főleg helyénvaló a konzervatív kultúrkör terjedésére vonatkozó észrevétel. Ennek diadalmas példája az Ön által is ismert Konzervatórium utolsó cikke az ifjúkonzervatívokról. Amit Ön nem vesz észre (bocsánat, biztosan észreveszi, csak nem tér ki rá), hogy az a gondolatvilág, amit ezek a blogok, kultúrkörök felépítenek, önmagában koherens és a valós világra alkalmazható leírásnak tűnik. Logikailag hihető magyarázat, hogy a szegény a saját hibájából szegény, a középosztály támogatásra érdemes, hisz ez képes leginkább gazdasági növekedést indukálni, ami majd a szegényeket is segíti, a cigányok (nem teljesen, és más tényezők miatt is) a polgári erényekkel inkompatibilis kultúrában élnek stb. Az ön által hiányolt értelmiségi diskurzus célja kell, hogy legyen egy koherens elméleti keret felépítése. Ebben, a jelenleg hozzáférhető anyagokat tekintve, a konzervatívok előnyben vannak. Az, hogy ön védi a szegényeket, azokat, akinek gyengébb az érdekérvényesítő képessége, kívülről úgy tűnik, hogy "Vegyünk el mindent a gazdagoktól, és támogassuk belőle a szegényeket". Ezzel szemben könnyű felhozni jogosnak látszó ellenérveket. Itt Önnél van a labda: írjon le egy olyan koherens világképet, amiben a gazdagoknak az egyszerű jópofaságnál alaposabb okuk van támogatni a szegényeket, illetve a konzervatívok többi jogos felvetésére is választ ad.]]></description>
			<dc:creator>peetmaster</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 12:35:56 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3033</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Magyar írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3031</link>
			<description><![CDATA[A szabadon gondolkodó ember, fenntartva a tévedés jogát, bízik önmagában, hogy szándékai szerint tisztességes és felelős következtetésekre juthasson, az igazság keresésekor. Ez a felelősség abban áll, hogy mások szabadságának tiszteletben tartása mellett, megőrzi saját lelkiismeretének szabadságát. A szabad ember, nem háríthatja el a felelősséget, korlátozó körülményekre való hivatkozással, a válaszok keresésekor. Az önbizalom lelkiismereti kérdés, a kutató véli, a hívő vallja az igazságot. Isten lelkiismerete a bukott angyal, aki örökké megkérdőjelezi a mindenható igazságát. Isten válasza a halál, ami megkérdőjelezi az ember igazságát.]]></description>
			<dc:creator>Magyar</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 11:56:41 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3031</guid>
		</item>
		<item>
			<title>tkálecz írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3029</link>
			<description><![CDATA[TGM maga és ti balosok idéztétek elő azt a helyzetet, ami ellen most próbáltok ágálnái így együtt..A szerkesztőnek teljesen igaza van: mondjátok meg végre hol álltok?]]></description>
			<dc:creator>tkálecz</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 09:52:55 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3029</guid>
		</item>
		<item>
			<title>TGM írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3027</link>
			<description><![CDATA[Szerinted a munkanélküliek barmok, akik "inkább dolgoznának"? A magyarországi aktív korú lakosság 10%-a barom?]]></description>
			<dc:creator>TGM</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 09:13:05 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3027</guid>
		</item>
		<item>
			<title>TGM írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3025</link>
			<description><![CDATA[A SZOLGASÁGRÓL Tamás Gáspár Miklós A szolgaság – habár egyetemes állapot – sokféle, és a szenvedésnek számtalan alakzata van, amelyet evvel a képzettel vagy metaforával leírni nem célirányos. Ha a fölszabadulás módozatain tűnődünk, akkor a legelső dolgunk a szolgaság tüneteinek fölismerése. Azt hihetnénk, hogy ezek a tünetek nyilvánvalók. De nem. Az uralkodó kultúrának az a föltevése, hogy az emberek ténylegesen szabadok, és a szolgaság patologikus: olykor szabad beleegyezésen nyugszik. Vannak esetek, amelyekben személyek – látszólag – önként alárendelik magukat más személyeknek vagy személytelen tekintélyeknek. Belépnek merev hierarchiájú szektákba vagy katonás szervezetekbe, mazochisztikus nemi kapcsolatokba, mester-tanítvány viszonyokba, egyenlőtlen barátságokba. Néha az a benyomás keletkezhetik, hogy némelyeknek a szolgaság mély (benső) szükségletükké vált. Máskor a szolgaságba való belenyugvást (vagy a benne lelt perverz élvezetet) kulturális tulajdonságként írják le, mintha a szabadság igénye és a szabadság öröme nem volna egyetemes. (Elterjedt közhely Kelet-Európában, hogy az emberek a korábbi rendszerben úgymond „megszokták” az alárendelődést, a tekintélynek való engedelmességet, s ezt most is kívánják, amikor állítólag már „nem volna muszáj”.) A szolgaság a maga őseredeti formájában tízezer évekig az emberiség nagy részének közös sorsa volt. Egészen a huszadik századig még Európában is verték az alacsonyabban állókat: a béreseket, a zselléreket, a cselédeket, a szolgálókat. Verte az őrmester a bakát, a tanító a tanulót, a férj a feleséget, az apa a gyereket, a nyomozó a gyanúsítottat. Évezredekig térdelt az emberiség a följebbvalói előtt, az istenei előtt, csókolta a rá lesújtó kezet. Kikötötték, deresre húzták, megszégyenítették. Szepegve, szűkölve, sírva, alázatosan kérte az emberiség többsége urának bocsánatát akkor is, ha nem szegett szabályt. A foglyok kínzása ma is elterjedt gyakorlat az összes ismert rendszerben. Az ókorban ezt egyszerre nyersen és ünnepélyesen be is mutatták: a római diadalmenetekben rabláncon húzták-vonták a legyőzött „barbár” fejedelmeket, a vereséggel kivégzés járt, a vesztes ellenfél asszonyait szétosztották a katonák között. Akit legyőztek, rabszolga lett, térdelhetett új ura előtt. Megcsonkították, megbélyegezték. A keresztyénségről, amely először utasította el ezt félreérthetetlenül, még ma is mondják – Nietzsche nyomán – , hogy „rabszolgamorál”, mert az emberek egyenlőségét állította, és azt merte mondani, „szeresd ellenségedet”. Még ma is, kétezer esztendővel később, ez az egyik legforradalmibb mondat. Ahhoz, hogy erkölcsi következményeit belássuk, még ma is nagy képzelőerő kell. Az alárendeltek még nem is olyan régen beszolgáltatták az általuk megtermelt javak nagy részét uruknak, ingyen dolgoztak neki, mindig a rendelkezésére kellett állniuk, esetleges gazdasági lehetőségekért (kocsmatartás, őrletés, disznóvágás) fizetniük kellett neki, hozzájuk szállásolták be – akár hónapokra és ingyen – a csapatokat, csak ők fizettek adót, hosszú évekig kellett katonai szolgálatot teljesíteniük, nem volt szavazati joguk, és többnyire az egyszerű fizikai helyváltoztatásuk se volt szabad. Politikailag uruk képviselte őket, és jogilag uruk bíráskodott fölöttük. Az úr fogdmegjei rendszeresen bántalmazták őket. Feleségüknek és lányuknak a följebbvalók szexuális igényeit zokszó nélkül illett kielégíteniük. Ha kellett, szegényes javaikat minden további nélkül elszedték tőlük, vetésükön átgázoltak a lovas vadászok, miközben hajtókként nekik kellett fölverniük a vadat. A panaszkodásért pofon járt vagy korbácsütés. Így éltek őseink, ezek azok az ezeréves, nemes hagyományok, amelyeken a konzervatívok annyira elérzékenyülnek. A magyar történeti publicisztika (a hivatalos) még az 1930-as években is helytelenítette a jobbágyfölszabadítást. Az volt a romlás kezdete – írták a porladó kollégák. A kapitalizmus előtt az alárendeltek fizettek az úrnak. A kapitalizmusban a termelőeszközök tulajdonosa fizet a proletárnak. Azért, hogy – saját termelőeszközök híján – a proletár termelhessen s ebből megélhessen, a munkaerejét kell eladnia. A jobbágy nem adta el a munkaerejét s a munkaidejét, az amúgy is ura jussa volt. A proletár nem személyes alárendeltje, szolgája a tőkésnek, kettejük viszonyát a pénz közvetíti. Ez a viszony nem személyes. Ráadásul szabályozott: a munkaszerződés föltételeinek betartása a jog eszközeivel kikényszeríthető. Ezek a föltételek alku eredményei: az alkuban a proletár esélyei rosszabbak, mint a tőkéséi, de vannak azért lehetőségei, ha szervezkedik, sztrájkol. A proletár (személytelenül) alárendelt helyzetét a polgári társadalom két fő instrumentuma – a pénz és a jog – határozza meg. A proletár mint állampolgár és mint egyenrangú vásárló a fogyasztói piacon A SZABAD IDEJÉBEN nem alárendelt, nem szolga. Egyenlőként alárendelt – ennek kifinomult és bonyolult elemzése Marx egyik fő érdeme – , de itt az egyenlőség mozzanata is valóságos és lényeges. Igen ám, de ez a társadalom is hierarchikus, és a hierarchiának (az egyenlőtlen rangsornak) úgy látszik, az a természete, hogy kiterjed, mindenüvé behatol. A munkás egyáltalán nem szabad a munkahelyén. Nyilvánvalóan a tőke piaci érdekei szabják meg, hogy mit és mennyit termel, hogy mennyi ideig dolgozik, munkájának természetét pedig a megfizethető „legfejlettebb” technika írja elő. A munkaintenzitást, sebességet állandóan fokozzák. Ezt különleges személyzet ellenőrzi. A technikai utasításokat, paramétereket szigorúan be kell tartani. Az üzemi munkafegyelem egyre szorosabb (szemben ellenkező híresztelésekkel, az iparban a futószalagmunka részaránya alig csökken). A szabadidőben – írtam följebb – a munkás szabad és egyenlő. De ez változik. A fogyasztás meglehetősen irányított, a céltudatosan megtervezett új (mintegy hetvenéves) településszerkezetben a legtöbben rákényszerülnek a gépkocsihasználatra és a vele együtt járó életmódra – ezt tovább fokozza a városokon kívüli bevásárlóközpontok elterjedése. A szabadidőt a televízió és az interaktív digitális szórakoztatás tölti be, amely látszólag ingyenes, de a reklámok miatt beépül az egyre uniformizáltabb fogyasztói piacba. A prekarizált munkamodellben a megbízásra váró részmunkaidős dolgozók a mobil hálózatok révén folyton „be vannak kapcsolva” (mindig „on”, sohasem „off”), a munkaidő és szabadidő összeolvad. A szabadidő mint fogyasztási cikk mindenkit állandóan „bekapcsol”. A villamoson, buszon, vonaton mindenkinek a fülében a fülhallgató, árad a populáris zene, árad minden autóban, minden szórakozóhelyen, minden nyilvános térben. Még az orvosi várószobákban is mindenütt képernyő, megy a reklám, árad a populáris zene, amely elől nincs menekvés. Az állampolgár számára politikailag döntő információk látszólag szabadon hozzáférhetők, ám a tények és a racionális vita láthatósági tere egyre szűkül, a silány bulvárlapok és kereskedelmi rádiók, televíziók értelmetlen, sekélyes, repetitív ostobaságai mindent elöntenek, s a maguk fölületes és nevetséges, torz sikerkultuszával a versenyetikát terjesztik. Így a piaci helyzetek szimulálásával töltik ki azt a szabadidőt, amelynek elvileg szabadnak kellene lennie a versenytől, a munkától, a nagy, személytelen erők puha terrorjától. Azok, akik már kiestek a munkaidő/szabadidő dichotómiából, nem zuhannak ki a szabályozási szférából – s ha mégis, akkor jaj nekik. A munkanélküliek világszerte egyre inkább kénytelenek értelmetlen és kilátástalan átképzési és közmunka-programokban részt venni, ami a közrendet-közcsendet szolgálja, nem a visszakerülésüket az ún. munkaerőpiacra. Akik erre nem képesek, azokat zuhanás közben fölfogja a háló: a büntető igazságszolgáltatás, a börtönrendszer, a pszichiátriai rendszer, a kórház, a drogambulancia, az idegenrendészet, a jótékonyság, a „szociális gondozás”, az „ifjúságvédelem” stb., amely cserébe teljes konformitást, behódolást követel meg. Aki pedig ebből is kiesik, éhen hal, hacsak nem gyilkol és rabol. De persze így se él sokáig. A munkába nem álltak (vagy a prekárius-munkanélküli életet még el nem kezdők) egyre nagyobb mértékben intézményekbe zsúfolódnak. A fiatal anyákat (és apákat!) a munkahelyekre kényszerítő rendszer egyre korábban nyomja be a kisgyerekeket a megőrzőkbe (óvodába stb.), és az egyetemi oktatás általánossá válásával egyre hosszabb időt töltenek egyre értéktelenebb és antiintellektuálisabb oktatási intézményekben, Nyugaton ez sok százezer esetben már harmincéves korig terjed. Az uralkodó ideológia is egyre agresszívabb. Jogilag a KÖTELESSÉG, gazdaságilag a MUNKA, politikailag a NEMZET fogalma köré rendeződik. Ez csupa rendfogalom, szabályozási tervvázlat. Mindegyik a személyes és a kollektív ellenállás megtörését szolgálja. A rendnek ez a fogalmi szentháromsága nem szolgál vigasszal. A vigasz tömegkommunikációs pótléka – a tőketulajdonnal nem rendelkezők állítólagos „piaci sikerének” (vö. vetélkedők, szerencsejátékok, tehetségkutató versenyek stb., no meg elsősorban a profi sport) talmi legendája – nem eléggé hatékony. A „premodern”, prekapitalista rezsimek kettős ideológiája – egyrészt a „rendi”, azaz kasztrendszer, másrészt az ennek közvetlenül ellentmondó evangélium – erre sokkal alkalmasabb volt. Az egyház a maga monarchikus szerkezetével, uralmi szimbolikát erőltető csúcsíves székesegyházaival szintén ambivalens volt, az általa prédikált alázat (szegénység, szüzesség, engedelmesség) ellentmondott a papi fönsőbbségnek, egérutat kínált a lázadásnak. A mostani rendszerben kisebb a közvetlen fizikai kényszer és a személyes függőség szerepe, de a hatalom sokkal átfogóbb a személytelensége révén (a tőke absztrakció: a burzsoázia politikai osztályhatalma közvetett, s egyébként sem erős: a tőke elvontsága uralkodik, nem a polgárság). A szolgaság elemeit az állammal egyesült médiák és ideológiai apparátusok jelentik, az uralom lényege rejtett és elvont; tudományos elemzés nélkül nem észlelhető. Mindenki érzi, hogy nem – a jobbik esetben: nem teljesen – szabad, de az uralom (az úr) megfoghatatlan. Az eredményes lázadás – ha lehetséges egyáltalán – rendkívül bonyolult lenne. A lázadás szerszámait szelíden kivették a szolgák kezéből. A szolgaságról Tamás Gáspár Miklós A szolgaság – habár egyetemes állapot – sokféle, és a szenvedésnek számtalan alakzata van, amelyet evvel a képzettel vagy metaforával leírni nem célirányos. Ha a fölszabadulás módozatain tűnődünk, akkor a legelső dolgunk a szolgaság tüneteinek fölismerése. Azt hihetnénk, hogy ezek a tünetek nyilvánvalók. De nem. Az uralkodó kultúrának az a föltevése, hogy az emberek ténylegesen szabadok, és a szolgaság patologikus: olykor szabad beleegyezésen nyugszik. Vannak esetek, amelyekben személyek – látszólag – önként alárendelik magukat más személyeknek vagy személytelen tekintélyeknek. Belépnek merev hierarchiájú szektákba vagy katonás szervezetekbe, mazochisztikus nemi kapcsolatokba, mester-tanítvány viszonyokba, egyenlőtlen barátságokba. Néha az a benyomás keletkezhetik, hogy némelyeknek a szolgaság mély (benső) szükségletükké vált. Máskor a szolgaságba való belenyugvást (vagy a benne lelt perverz élvezetet) kulturális tulajdonságként írják le, mintha a szabadság igénye és a szabadság öröme nem volna egyetemes. (Elterjedt közhely Kelet-Európában, hogy az emberek a korábbi rendszerben úgymond „megszokták” az alárendelődést, a tekintélynek való engedelmességet, s ezt most is kívánják, amikor állítólag már „nem volna muszáj”.) A szolgaság a maga őseredeti formájában tízezer évekig az emberiség nagy részének közös sorsa volt. Egészen a huszadik századig még Európában is verték az alacsonyabban állókat: a béreseket, a zselléreket, a cselédeket, a szolgálókat. Verte az őrmester a bakát, a tanító a tanulót, a férj a feleséget, az apa a gyereket, a nyomozó a gyanúsítottat. Évezredekig térdelt az emberiség a följebbvalói előtt, az istenei előtt, csókolta a rá lesújtó kezet. Kikötötték, deresre húzták, megszégyenítették. Szepegve, szűkölve, sírva, alázatosan kérte az emberiség többsége urának bocsánatát akkor is, ha nem szegett szabályt. A foglyok kínzása ma is elterjedt gyakorlat az összes ismert rendszerben. Az ókorban ezt egyszerre nyersen és ünnepélyesen be is mutatták: a római diadalmenetekben rabláncon húzták-vonták a legyőzött „barbár” fejedelmeket, a vereséggel kivégzés járt, a vesztes ellenfél asszonyait szétosztották a katonák között. Akit legyőztek, rabszolga lett, térdelhetett új ura előtt. Megcsonkították, megbélyegezték. A keresztyénségről, amely először utasította el ezt félreérthetetlenül, még ma is mondják – Nietzsche nyomán – , hogy „rabszolgamorál”, mert az emberek egyenlőségét állította, és azt merte mondani, „szeresd ellenségedet”. Még ma is, kétezer esztendővel később, ez az egyik legforradalmibb mondat. Ahhoz, hogy erkölcsi következményeit belássuk, még ma is nagy képzelőerő kell. Az alárendeltek még nem is olyan régen beszolgáltatták az általuk megtermelt javak nagy részét uruknak, ingyen dolgoztak neki, mindig a rendelkezésére kellett állniuk, esetleges gazdasági lehetőségekért (kocsmatartás, őrletés, disznóvágás) fizetniük kellett neki, hozzájuk szállásolták be – akár hónapokra és ingyen – a csapatokat, csak ők fizettek adót, hosszú évekig kellett katonai szolgálatot teljesíteniük, nem volt szavazati joguk, és többnyire az egyszerű fizikai helyváltoztatásuk se volt szabad. Politikailag uruk képviselte őket, és jogilag uruk bíráskodott fölöttük. Az úr fogdmegjei rendszeresen bántalmazták őket. Feleségüknek és lányuknak a följebbvalók szexuális igényeit zokszó nélkül illett kielégíteniük. Ha kellett, szegényes javaikat minden további nélkül elszedték tőlük, vetésükön átgázoltak a lovas vadászok, miközben hajtókként nekik kellett fölverniük a vadat. A panaszkodásért pofon járt vagy korbácsütés. Így éltek őseink, ezek azok az ezeréves, nemes hagyományok, amelyeken a konzervatívok annyira elérzékenyülnek. A magyar történeti publicisztika (a hivatalos) még az 1930-as években is helytelenítette a jobbágyfölszabadítást. Az volt a romlás kezdete – írták a porladó kollégák. A kapitalizmus előtt az alárendeltek fizettek az úrnak. A kapitalizmusban a termelőeszközök tulajdonosa fizet a proletárnak. Azért, hogy – saját termelőeszközök híján – a proletár termelhessen s ebből megélhessen, a munkaerejét kell eladnia. A jobbágy nem adta el a munkaerejét s a munkaidejét, az amúgy is ura jussa volt. A proletár nem személyes alárendeltje, szolgája a tőkésnek, kettejük viszonyát a pénz közvetíti. Ez a viszony nem személyes. Ráadásul szabályozott: a munkaszerződés föltételeinek betartása a jog eszközeivel kikényszeríthető. Ezek a föltételek alku eredményei: az alkuban a proletár esélyei rosszabbak, mint a tőkéséi, de vannak azért lehetőségei, ha szervezkedik, sztrájkol. A proletár (személytelenül) alárendelt helyzetét a polgári társadalom két fő instrumentuma – a pénz és a jog – határozza meg. A proletár mint állampolgár és mint egyenrangú vásárló a fogyasztói piacon A SZABAD IDEJÉBEN nem alárendelt, nem szolga. Egyenlőként alárendelt – ennek kifinomult és bonyolult elemzése Marx egyik fő érdeme – , de itt az egyenlőség mozzanata is valóságos és lényeges. Igen ám, de ez a társadalom is hierarchikus, és a hierarchiának (az egyenlőtlen rangsornak) úgy látszik, az a természete, hogy kiterjed, mindenüvé behatol. A munkás egyáltalán nem szabad a munkahelyén. Nyilvánvalóan a tőke piaci érdekei szabják meg, hogy mit és mennyit termel, hogy mennyi ideig dolgozik, munkájának természetét pedig a megfizethető „legfejlettebb” technika írja elő. A munkaintenzitást, sebességet állandóan fokozzák. Ezt különleges személyzet ellenőrzi. A technikai utasításokat, paramétereket szigorúan be kell tartani. Az üzemi munkafegyelem egyre szorosabb (szemben ellenkező híresztelésekkel, az iparban a futószalagmunka részaránya alig csökken). A szabadidőben – írtam följebb – a munkás szabad és egyenlő. De ez változik. A fogyasztás meglehetősen irányított, a céltudatosan megtervezett új (mintegy hetvenéves) településszerkezetben a legtöbben rákényszerülnek a gépkocsihasználatra és a vele együtt járó életmódra – ezt tovább fokozza a városokon kívüli bevásárlóközpontok elterjedése. A szabadidőt a televízió és az interaktív digitális szórakoztatás tölti be, amely látszólag ingyenes, de a reklámok miatt beépül az egyre uniformizáltabb fogyasztói piacba. A prekarizált munkamodellben a megbízásra váró részmunkaidős dolgozók a mobil hálózatok révén folyton „be vannak kapcsolva” (mindig „on”, sohasem „off”), a munkaidő és szabadidő összeolvad. A szabadidő mint fogyasztási cikk mindenkit állandóan „bekapcsol”. A villamoson, buszon, vonaton mindenkinek a fülében a fülhallgató, árad a populáris zene, árad minden autóban, minden szórakozóhelyen, minden nyilvános térben. Még az orvosi várószobákban is mindenütt képernyő, megy a reklám, árad a populáris zene, amely elől nincs menekvés. Az állampolgár számára politikailag döntő információk látszólag szabadon hozzáférhetők, ám a tények és a racionális vita láthatósági tere egyre szűkül, a silány bulvárlapok és kereskedelmi rádiók, televíziók értelmetlen, sekélyes, repetitív ostobaságai mindent elöntenek, s a maguk fölületes és nevetséges, torz sikerkultuszával a versenyetikát terjesztik. Így a piaci helyzetek szimulálásával töltik ki azt a szabadidőt, amelynek elvileg szabadnak kellene lennie a versenytől, a munkától, a nagy, személytelen erők puha terrorjától. Azok, akik már kiestek a munkaidő/szabadidő dichotómiából, nem zuhannak ki a szabályozási szférából – s ha mégis, akkor jaj nekik. A munkanélküliek világszerte egyre inkább kénytelenek értelmetlen és kilátástalan átképzési és közmunka-programokban részt venni, ami a közrendet-közcsendet szolgálja, nem a visszakerülésüket az ún. munkaerőpiacra. Akik erre nem képesek, azokat zuhanás közben fölfogja a háló: a büntető igazságszolgáltatás, a börtönrendszer, a pszichiátriai rendszer, a kórház, a drogambulancia, az idegenrendészet, a jótékonyság, a „szociális gondozás”, az „ifjúságvédelem” stb., amely cserébe teljes konformitást, behódolást követel meg. Aki pedig ebből is kiesik, éhen hal, hacsak nem gyilkol és rabol. De persze így se él sokáig. A munkába nem álltak (vagy a prekárius-munkanélküli életet még el nem kezdők) egyre nagyobb mértékben intézményekbe zsúfolódnak. A fiatal anyákat (és apákat!) a munkahelyekre kényszerítő rendszer egyre korábban nyomja be a kisgyerekeket a megőrzőkbe (óvodába stb.), és az egyetemi oktatás általánossá válásával egyre hosszabb időt töltenek egyre értéktelenebb és antiintellektuálisabb oktatási intézményekben, Nyugaton ez sok százezer esetben már harmincéves korig terjed. Az uralkodó ideológia is egyre agresszívabb. Jogilag a KÖTELESSÉG, gazdaságilag a MUNKA, politikailag a NEMZET fogalma köré rendeződik. Ez csupa rendfogalom, szabályozási tervvázlat. Mindegyik a személyes és a kollektív ellenállás megtörését szolgálja. A rendnek ez a fogalmi szentháromsága nem szolgál vigasszal. A vigasz tömegkommunikációs pótléka – a tőketulajdonnal nem rendelkezők állítólagos „piaci sikerének” (vö. vetélkedők, szerencsejátékok, tehetségkutató versenyek stb., no meg elsősorban a profi sport) talmi legendája – nem eléggé hatékony. A „premodern”, prekapitalista rezsimek kettős ideológiája – egyrészt a „rendi”, azaz kasztrendszer, másrészt az ennek közvetlenül ellentmondó evangélium – erre sokkal alkalmasabb volt. Az egyház a maga monarchikus szerkezetével, uralmi szimbolikát erőltető csúcsíves székesegyházaival szintén ambivalens volt, az általa prédikált alázat (szegénység, szüzesség, engedelmesség) ellentmondott a papi fönsőbbségnek, egérutat kínált a lázadásnak. A mostani rendszerben kisebb a közvetlen fizikai kényszer és a személyes függőség szerepe, de a hatalom sokkal átfogóbb a személytelensége révén (a tőke absztrakció: a burzsoázia politikai osztályhatalma közvetett, s egyébként sem erős: a tőke elvontsága uralkodik, nem a polgárság). A szolgaság elemeit az állammal egyesült médiák és ideológiai apparátusok jelentik, az uralom lényege rejtett és elvont; tudományos elemzés nélkül nem észlelhető. Mindenki érzi, hogy nem – a jobbik esetben: nem teljesen – szabad, de az uralom (az úr) megfoghatatlan. Az eredményes lázadás – ha lehetséges egyáltalán – rendkívül bonyolult lenne. A lázadás szerszámait szelíden kivették a szolgák kezéből. A szolgaságról Tamás Gáspár Miklós A szolgaság – habár egyetemes állapot – sokféle, és a szenvedésnek számtalan alakzata van, amelyet evvel a képzettel vagy metaforával leírni nem célirányos. Ha a fölszabadulás módozatain tűnődünk, akkor a legelső dolgunk a szolgaság tüneteinek fölismerése. Azt hihetnénk, hogy ezek a tünetek nyilvánvalók. De nem. Az uralkodó kultúrának az a föltevése, hogy az emberek ténylegesen szabadok, és a szolgaság patologikus: olykor szabad beleegyezésen nyugszik. Vannak esetek, amelyekben személyek – látszólag – önként alárendelik magukat más személyeknek vagy személytelen tekintélyeknek. Belépnek merev hierarchiájú szektákba vagy katonás szervezetekbe, mazochisztikus nemi kapcsolatokba, mester-tanítvány viszonyokba, egyenlőtlen barátságokba. Néha az a benyomás keletkezhetik, hogy némelyeknek a szolgaság mély (benső) szükségletükké vált. Máskor a szolgaságba való belenyugvást (vagy a benne lelt perverz élvezetet) kulturális tulajdonságként írják le, mintha a szabadság igénye és a szabadság öröme nem volna egyetemes. (Elterjedt közhely Kelet-Európában, hogy az emberek a korábbi rendszerben úgymond „megszokták” az alárendelődést, a tekintélynek való engedelmességet, s ezt most is kívánják, amikor állítólag már „nem volna muszáj”.) A szolgaság a maga őseredeti formájában tízezer évekig az emberiség nagy részének közös sorsa volt. Egészen a huszadik századig még Európában is verték az alacsonyabban állókat: a béreseket, a zselléreket, a cselédeket, a szolgálókat. Verte az őrmester a bakát, a tanító a tanulót, a férj a feleséget, az apa a gyereket, a nyomozó a gyanúsítottat. Évezredekig térdelt az emberiség a följebbvalói előtt, az istenei előtt, csókolta a rá lesújtó kezet. Kikötötték, deresre húzták, megszégyenítették. Szepegve, szűkölve, sírva, alázatosan kérte az emberiség többsége urának bocsánatát akkor is, ha nem szegett szabályt. A foglyok kínzása ma is elterjedt gyakorlat az összes ismert rendszerben. Az ókorban ezt egyszerre nyersen és ünnepélyesen be is mutatták: a római diadalmenetekben rabláncon húzták-vonták a legyőzött „barbár” fejedelmeket, a vereséggel kivégzés járt, a vesztes ellenfél asszonyait szétosztották a katonák között. Akit legyőztek, rabszolga lett, térdelhetett új ura előtt. Megcsonkították, megbélyegezték. A keresztyénségről, amely először utasította el ezt félreérthetetlenül, még ma is mondják – Nietzsche nyomán – , hogy „rabszolgamorál”, mert az emberek egyenlőségét állította, és azt merte mondani, „szeresd ellenségedet”. Még ma is, kétezer esztendővel később, ez az egyik legforradalmibb mondat. Ahhoz, hogy erkölcsi következményeit belássuk, még ma is nagy képzelőerő kell. Az alárendeltek még nem is olyan régen beszolgáltatták az általuk megtermelt javak nagy részét uruknak, ingyen dolgoztak neki, mindig a rendelkezésére kellett állniuk, esetleges gazdasági lehetőségekért (kocsmatartás, őrletés, disznóvágás) fizetniük kellett neki, hozzájuk szállásolták be – akár hónapokra és ingyen – a csapatokat, csak ők fizettek adót, hosszú évekig kellett katonai szolgálatot teljesíteniük, nem volt szavazati joguk, és többnyire az egyszerű fizikai helyváltoztatásuk se volt szabad. Politikailag uruk képviselte őket, és jogilag uruk bíráskodott fölöttük. Az úr fogdmegjei rendszeresen bántalmazták őket. Feleségüknek és lányuknak a följebbvalók szexuális igényeit zokszó nélkül illett kielégíteniük. Ha kellett, szegényes javaikat minden további nélkül elszedték tőlük, vetésükön átgázoltak a lovas vadászok, miközben hajtókként nekik kellett fölverniük a vadat. A panaszkodásért pofon járt vagy korbácsütés. Így éltek őseink, ezek azok az ezeréves, nemes hagyományok, amelyeken a konzervatívok annyira elérzékenyülnek. A magyar történeti publicisztika (a hivatalos) még az 1930-as években is helytelenítette a jobbágyfölszabadítást. Az volt a romlás kezdete – írták a porladó kollégák. A kapitalizmus előtt az alárendeltek fizettek az úrnak. A kapitalizmusban a termelőeszközök tulajdonosa fizet a proletárnak. Azért, hogy – saját termelőeszközök híján – a proletár termelhessen s ebből megélhessen, a munkaerejét kell eladnia. A jobbágy nem adta el a munkaerejét s a munkaidejét, az amúgy is ura jussa volt. A proletár nem személyes alárendeltje, szolgája a tőkésnek, kettejük viszonyát a pénz közvetíti. Ez a viszony nem személyes. Ráadásul szabályozott: a munkaszerződés föltételeinek betartása a jog eszközeivel kikényszeríthető. Ezek a föltételek alku eredményei: az alkuban a proletár esélyei rosszabbak, mint a tőkéséi, de vannak azért lehetőségei, ha szervezkedik, sztrájkol. A proletár (személytelenül) alárendelt helyzetét a polgári társadalom két fő instrumentuma – a pénz és a jog – határozza meg. A proletár mint állampolgár és mint egyenrangú vásárló a fogyasztói piacon A SZABAD IDEJÉBEN nem alárendelt, nem szolga. Egyenlőként alárendelt – ennek kifinomult és bonyolult elemzése Marx egyik fő érdeme – , de itt az egyenlőség mozzanata is valóságos és lényeges. Igen ám, de ez a társadalom is hierarchikus, és a hierarchiának (az egyenlőtlen rangsornak) úgy látszik, az a természete, hogy kiterjed, mindenüvé behatol. A munkás egyáltalán nem szabad a munkahelyén. Nyilvánvalóan a tőke piaci érdekei szabják meg, hogy mit és mennyit termel, hogy mennyi ideig dolgozik, munkájának természetét pedig a megfizethető „legfejlettebb” technika írja elő. A munkaintenzitást, sebességet állandóan fokozzák. Ezt különleges személyzet ellenőrzi. A technikai utasításokat, paramétereket szigorúan be kell tartani. Az üzemi munkafegyelem egyre szorosabb (szemben ellenkező híresztelésekkel, az iparban a futószalagmunka részaránya alig csökken). A szabadidőben – írtam följebb – a munkás szabad és egyenlő. De ez változik. A fogyasztás meglehetősen irányított, a céltudatosan megtervezett új (mintegy hetvenéves) településszerkezetben a legtöbben rákényszerülnek a gépkocsihasználatra és a vele együtt járó életmódra – ezt tovább fokozza a városokon kívüli bevásárlóközpontok elterjedése. A szabadidőt a televízió és az interaktív digitális szórakoztatás tölti be, amely látszólag ingyenes, de a reklámok miatt beépül az egyre uniformizáltabb fogyasztói piacba. A prekarizált munkamodellben a megbízásra váró részmunkaidős dolgozók a mobil hálózatok révén folyton „be vannak kapcsolva” (mindig „on”, sohasem „off”), a munkaidő és szabadidő összeolvad. A szabadidő mint fogyasztási cikk mindenkit állandóan „bekapcsol”. A villamoson, buszon, vonaton mindenkinek a fülében a fülhallgató, árad a populáris zene, árad minden autóban, minden szórakozóhelyen, minden nyilvános térben. Még az orvosi várószobákban is mindenütt képernyő, megy a reklám, árad a populáris zene, amely elől nincs menekvés. Az állampolgár számára politikailag döntő információk látszólag szabadon hozzáférhetők, ám a tények és a racionális vita láthatósági tere egyre szűkül, a silány bulvárlapok és kereskedelmi rádiók, televíziók értelmetlen, sekélyes, repetitív ostobaságai mindent elöntenek, s a maguk fölületes és nevetséges, torz sikerkultuszával a versenyetikát terjesztik. Így a piaci helyzetek szimulálásával töltik ki azt a szabadidőt, amelynek elvileg szabadnak kellene lennie a versenytől, a munkától, a nagy, személytelen erők puha terrorjától. Azok, akik már kiestek a munkaidő/szabadidő dichotómiából, nem zuhannak ki a szabályozási szférából – s ha mégis, akkor jaj nekik. A munkanélküliek világszerte egyre inkább kénytelenek értelmetlen és kilátástalan átképzési és közmunka-programokban részt venni, ami a közrendet-közcsendet szolgálja, nem a visszakerülésüket az ún. munkaerőpiacra. Akik erre nem képesek, azokat zuhanás közben fölfogja a háló: a büntető igazságszolgáltatás, a börtönrendszer, a pszichiátriai rendszer, a kórház, a drogambulancia, az idegenrendészet, a jótékonyság, a „szociális gondozás”, az „ifjúságvédelem” stb., amely cserébe teljes konformitást, behódolást követel meg. Aki pedig ebből is kiesik, éhen hal, hacsak nem gyilkol és rabol. De persze így se él sokáig. A munkába nem álltak (vagy a prekárius-munkanélküli életet még el nem kezdők) egyre nagyobb mértékben intézményekbe zsúfolódnak. A fiatal anyákat (és apákat!) a munkahelyekre kényszerítő rendszer egyre korábban nyomja be a kisgyerekeket a megőrzőkbe (óvodába stb.), és az egyetemi oktatás általánossá válásával egyre hosszabb időt töltenek egyre értéktelenebb és antiintellektuálisabb oktatási intézményekben, Nyugaton ez sok százezer esetben már harmincéves korig terjed. Az uralkodó ideológia is egyre agresszívabb. Jogilag a KÖTELESSÉG, gazdaságilag a MUNKA, politikailag a NEMZET fogalma köré rendeződik. Ez csupa rendfogalom, szabályozási tervvázlat. Mindegyik a személyes és a kollektív ellenállás megtörését szolgálja. A rendnek ez a fogalmi szentháromsága nem szolgál vigasszal. A vigasz tömegkommunikációs pótléka – a tőketulajdonnal nem rendelkezők állítólagos „piaci sikerének” (vö. vetélkedők, szerencsejátékok, tehetségkutató versenyek stb., no meg elsősorban a profi sport) talmi legendája – nem eléggé hatékony. A „premodern”, prekapitalista rezsimek kettős ideológiája – egyrészt a „rendi”, azaz kasztrendszer, másrészt az ennek közvetlenül ellentmondó evangélium – erre sokkal alkalmasabb volt. Az egyház a maga monarchikus szerkezetével, uralmi szimbolikát erőltető csúcsíves székesegyházaival szintén ambivalens volt, az általa prédikált alázat (szegénység, szüzesség, engedelmesség) ellentmondott a papi fönsőbbségnek, egérutat kínált a lázadásnak. A mostani rendszerben kisebb a közvetlen fizikai kényszer és a személyes függőség szerepe, de a hatalom sokkal átfogóbb a személytelensége révén (a tőke absztrakció: a burzsoázia politikai osztályhatalma közvetett, s egyébként sem erős: a tőke elvontsága uralkodik, nem a polgárság). A szolgaság elemeit az állammal egyesült médiák és ideológiai apparátusok jelentik, az uralom lényege rejtett és elvont; tudományos elemzés nélkül nem észlelhető. Mindenki érzi, hogy nem – a jobbik esetben: nem teljesen – szabad, de az uralom (az úr) megfoghatatlan. Az eredményes lázadás – ha lehetséges egyáltalán – rendkívül bonyolult lenne. A lázadás szerszámait szelíden kivették a szolgák kezéből. ]]></description>
			<dc:creator>TGM</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 09:06:17 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3025</guid>
		</item>
		<item>
			<title>roland írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3023</link>
			<description><![CDATA[Szégyen! Kitörölni az Önnek nem tetsző kritikákat ( amelyeket én írtam, bizonyíthatóan) és csak a hízelgő, vagy semlegeseket közszemlére tenni, olyan, mint amikor egy vén kúrva felvarratja ráncait, hogy szebbnek lássék... Pedig az időt, a pártatlan olvasókat nem lehet becsapni. Nem is lenne szabad! - Etika? - Becsület? - Tisztesség? Vagy inkább így: - Sunteti un om de nimic? - Un prapadit, un carierist? - Un fricos?]]></description>
			<dc:creator>roland</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 08:22:10 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3023</guid>
		</item>
		<item>
			<title>a james írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3019</link>
			<description><![CDATA[Szegyen az, hogy masokon eloskodve barom marxizmussal foglalkoznak. Inkabb dolgoznanak. Tudom, tudom, marxistaeknal az nem divat...]]></description>
			<dc:creator>a james</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 05:45:38 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3019</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Magyar írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3017</link>
			<description><![CDATA[Napégette, kopasz bokrok porban állva várják, kúszó élősködők zöldellését magukra, hogy felöltözzenek, s mások virágait tűzhessék majd, irigy ágaikra. Gyomnövények magjait szél hordja, szerteszét mindenféle fű nő. Aztán nagy piszkos vizek jönnek, s az égi söntés, habos itallal itatja az ittas földet. Duhaj kedvében eljátssza kenyerét, majd hitelből legfeljebb megint éhezik, ha az elherdált vetés nem érik, mikor az aratás ideje elérkezik. Télen, homályos égen dereng némi fény, piszkos hódara hullik a beszántott szalmára. Varjak károgják akácok vágyait, óriás fa lehetne ő is, ha nem vágnák le mindig eget vágyó csápjait. – Kár,- kusza gyökérzet lapos földben. Kár,- lombtalan törzs a föld felett. Kár, hogy duzzadunk, mint mokány törpék, s varjak ülnek csak fejünkre, fényes koronák helyett……. Megannyi földbe szúrt göcsörtös buzogány. Háncs és kéregből csomózott, keménnyé száradt kötélzet, szikár fonadék, mindent mindennel összeköt. Akár az ember is. Szikkadt anyagból gyúrt szerzet, ráncos és konok, olyan, mint az agyag, amelyből született, amiben él, és amit tapos. Részeg utakat dagaszt sárból, így lépked múltján, úgy tapad hozzá, akárcsak lábához, csimbókos kolonc. Egykor hódított, most csak keresgél, szélfútta, napszítta, ázott rögökön. Begyűjti jussát, mint elszórt kalászból, kórász egerek, pockok és hörcsögök. Fél is és dühös is, naponta fog hozzá számtalan, nem fontos dolognak, önmagát cserkészi, ejti el, s tartja így mohón, börtönben fogolynak. Rabolni jár a rab, ha mást nem az időt, mert ki megnyeri, életet nyer itt. Nem túl dicsőt, de azért túlélő életet. Könnyűnek találtatott, egykor, mikor még vérzett és megmérettetett. Makacs nép, kiben nem terem vezér, csak hivatkozás, nem győzheti le az Istent és egyszerre önfejű önmagát. Már mindenki leszámolt mindenkivel, a bűnös meglakolt, majd ő lett a büntető, a vádlottból bíró lett, s a bírákból tévelygő bűnöző. Egymást okolva, összefont sorsokat, rozsdás öntudat tart össze, mindenki ugyanazt mondja, amikor mást beszél, tehetségéből csak erre futja, nem változik, de mindenki mástól változást remél. Elmúlni akart csak, mint az idő, de harcos lett, mert háborúba űzték vágyai. Maga volt az áldott tűz, s az áldozat, szálltak a lángok, égtek a szárnyai. ….Károg és káromol, káromkodik, ha belepusztul akkor sem alkuszik. „ dögöljön meg!” – dohog, míg megfeszül, s az istent is kihívja, ha kell, végezetül.]]></description>
			<dc:creator>Magyar</dc:creator>
			<pubDate>Thu, 07 Jan 2010 00:54:55 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3017</guid>
		</item>
		<item>
			<title>TGM írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3015</link>
			<description><![CDATA[Miért ne volna hízelgő? Szégyen, hogy szakadtak vagyunk - akár én, a kinyúlt pulóveremmel, rajta a pipadohány szikrái ütötte lyukakkal? Nemrég Bécsben ültem a 3 ottani marxista folyóirat szerkesztőivel, kivétel nélkül valamennyien munkanélküli-segélyen élnek (OK, abból ott úgy-ahogy meg lehet élni). Teljesen félreértesz, ha azt hiszed, ez tőlem pejoratív. Jézus, még csak ez hiányzott...]]></description>
			<dc:creator>TGM</dc:creator>
			<pubDate>Wed, 06 Jan 2010 22:45:03 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3015</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Lényegtelen írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3013</link>
			<description><![CDATA[Sajnos képtelen voltam végigolvasni. Rövidebben is megfogalmazhatta volna a véleményét, akkor talán többen elolvasnák és hozzászólnának.]]></description>
			<dc:creator>Lényegtelen</dc:creator>
			<pubDate>Wed, 06 Jan 2010 21:06:28 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3013</guid>
		</item>
		<item>
			<title>lila baloldal írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3009</link>
			<description><![CDATA["Én hiányolom a Zöld Baloldal, és a Munkáspárt 2006 hosszabb említését." - én meg azt hiányolom, hogy Zöld Baloldal igényesebb, web 2.0 alapú honlappal, rendes, komolyan vehető politikusok sorával - nem nyugdíjasok tömegével - lásd képek a kongresszusról -, és valami jó csajjal jöjjön ki]]></description>
			<dc:creator>lila baloldal</dc:creator>
			<pubDate>Wed, 06 Jan 2010 18:47:51 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3009</guid>
		</item>
		<item>
			<title>K. Kristóf írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3007</link>
			<description><![CDATA["A szakadt alternatívoknak (akik megjelentették) evvel úgyse mondok semmi újat, őket már nem kell meggyőznöm. BÚÉK, kösz, Gazsi." A szakadt alternatív igazán nem hízelgő, de legalább egy sztereotípiát erősít. Kösz, Gazsi.]]></description>
			<dc:creator>K. Kristóf</dc:creator>
			<pubDate>Wed, 06 Jan 2010 17:42:04 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3007</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Zöld Balos írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3005</link>
			<description><![CDATA[Én hiányolom a Zöld Baloldal, és a Munkáspárt 2006 hosszabb említését.]]></description>
			<dc:creator>Zöld Balos</dc:creator>
			<pubDate>Wed, 06 Jan 2010 16:59:40 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3005</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Malatesta írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3003</link>
			<description><![CDATA[Ez neked nem magyar???????]]></description>
			<dc:creator>Malatesta</dc:creator>
			<pubDate>Wed, 06 Jan 2010 09:17:39 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3003</guid>
		</item>
		<item>
			<title>erlauer írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3001</link>
			<description><![CDATA[TGM-nél magyarabbul író értelmiségit nem is ismerek. Sem publicistát, sem filozófust, sem mást.]]></description>
			<dc:creator>erlauer</dc:creator>
			<pubDate>Wed, 06 Jan 2010 08:01:01 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-3001</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Egy szavazó írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2993</link>
			<description><![CDATA[Valaki, aki közelről ismeri TGM-et, egyszer már igazán megkérhetné őt két dologra: 1. Kegyeskedjék MAGYAR nyelven írni, MAGYAR szavakat használni mindenütt, ahol csak lehet. 2. Méltóztassék HANGOSAN felolvasni (bocs, fölolvasni) a saját írását, és amikor mondat közben elfogy a levegője, ott az írásban is tegyen pontot, majd kezdjen új mondatot. Ez ugyan önmagában még kevés ahhoz, hogy az olvasó is gördülékenyen értse, amit TGM ír, de fontos lépés lehet ebbe az irányba.]]></description>
			<dc:creator>Egy szavazó</dc:creator>
			<pubDate>Tue, 05 Jan 2010 22:26:21 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2993</guid>
		</item>
		<item>
			<title>westpoint írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2991</link>
			<description><![CDATA[remek cikk!Grat.TGM-nek]]></description>
			<dc:creator>westpoint</dc:creator>
			<pubDate>Tue, 05 Jan 2010 21:52:16 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2991</guid>
		</item>
		<item>
			<title>fontoskodó írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2989</link>
			<description><![CDATA[Élet és Irodalom vagy szombati Népszabadság]]></description>
			<dc:creator>fontoskodó</dc:creator>
			<pubDate>Tue, 05 Jan 2010 21:19:55 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2989</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Julcsi írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2987</link>
			<description><![CDATA[Mancs]]></description>
			<dc:creator>Julcsi</dc:creator>
			<pubDate>Tue, 05 Jan 2010 20:31:26 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2987</guid>
		</item>
		<item>
			<title>fontoskodó írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2985</link>
			<description><![CDATA[mondjuk a terjedelemből ki lehet találni...]]></description>
			<dc:creator>fontoskodó</dc:creator>
			<pubDate>Tue, 05 Jan 2010 20:04:35 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2985</guid>
		</item>
		<item>
			<title>TGM írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2981</link>
			<description><![CDATA[Sajnálatos módon ezt nem tehetem közzé: ez a szerkesztő és a szerző közötti, értelemszerűen bizalmas levélváltásból derült ki, én ezt nem tehetem nyilvánossá. A dolog egyszerű: az egyik mainstream lap politikai okokból nem közölte a cikket, habár ilyesféléket korábban - igaz, más hasonló lapok, nem ez a bizonyos - már közöltek. De ez kiverte a biztosítékot, nyilván éppen azért, mert mainstream témákat érint.]]></description>
			<dc:creator>TGM</dc:creator>
			<pubDate>Tue, 05 Jan 2010 12:15:15 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2981</guid>
		</item>
		<item>
			<title>fontoskodó írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2977</link>
			<description><![CDATA[áhh meg van, bocs]]></description>
			<dc:creator>fontoskodó</dc:creator>
			<pubDate>Mon, 04 Jan 2010 22:47:08 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2977</guid>
		</item>
		<item>
			<title>fontoskodó írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2975</link>
			<description><![CDATA["TGM kicenzúrázott írása" - ha ez így van, akkor ezt illik megmagyarázni. honnan? esetleg sejtetni, miért]]></description>
			<dc:creator>fontoskodó</dc:creator>
			<pubDate>Mon, 04 Jan 2010 22:46:16 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2975</guid>
		</item>
		<item>
			<title>érdeklődő írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2973</link>
			<description><![CDATA[Melyik lap "cenzúrázta" ki a cikket???]]></description>
			<dc:creator>érdeklődő</dc:creator>
			<pubDate>Mon, 04 Jan 2010 19:49:51 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2973</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Takács Ferenc bp. írja:</title>
			<link>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2971</link>
			<description><![CDATA[Sajnos a kisebbik rossz választásának taktikája korábban is súlyos problémát okozott a baloldaliságnak, hiszen éppen emiatt ürült ki a baloldal. Az szerencsés, hogy végre legalább így utólag TGM is felismerte ezt. De már ez is eredmény, mivel manapság alig találkozhatunk olyan emberrel, aki megértette volna az őt körülvevő világot, társadalmat.]]></description>
			<dc:creator>Takács Ferenc bp.</dc:creator>
			<pubDate>Mon, 04 Jan 2010 17:48:07 +0000</pubDate>
			<guid>http://www.rednews.hu/index.php/a-gyakorlat-elmelete/264-hosszu-seta-egy-roevid-molon#comment-2971</guid>
		</item>
	</channel>
</rss>
