-    Sztrájkolnak? – kérdezte s mozdulatlan arca gyerekesen izgatott, mohó, boldog kifejezést öltött, amely ettől a pillanattól kezdve egy teljes hónapig, fegyverdörgésen, éjszakai virrasztásokon és az elbátortalanodás, a vereség s a kétségbeesés szigorú szakaszain át többé nem hagyta el az arcát. A kalauz vállat vont. – Nem tudom, kisasszony – mondta kedélyesen. Évi leszállt a villamosról, s háromnegyed órai gyaloglás után, amely versenyfutásnak is beillett, beért a Gonzagagasseba, egy barátnőjéhez, akinél lakni fog. Ez nem volt odahaza. A délután folyamán tíz elvtársát kereste föl, egyiket sem találta lakásán. Estefelé, teljesen kimerülten, az utcán véletlenül összetalálkozott egy Bécsben élő cseh orvosnövendékkel, akiről tudta, hogy az R. H.-ben, az osztrák Vörös Segélyben dolgozik; ez nyolc órára találkát adott neki a nussdorferstrassei piacnál. – A Schutzbund megszállta Floridsdorfot- mondta a cseh sápadtan az izgalomtól. – Otto Bauer háromezer emberrel a Stadlau felé vonul. Bruck  a. d. Murban, Leobenban és Linz körül véres harcok folynak. A Schutzbund megszállta az összes községi lakóházakat, Heiligenstadt felől már gépfegyvertüzelést hallottam. A Karl Marx-Hof toryára kitűzték a vörös zászlót. Semmeringben kétezer ember áll fegyverben. Évi lassan elindult a nussdorferstrassei piac felé. A villany nem működött, az utcák vaksötétek voltak, csak egy-egy ablakból szűrődött ki elmosódó gyertyafény. A Ringen s feljebb a Währingerstrassén elhagyott villamosok álldogáltak. AWiener Bankverein előtt egy feldöntött kocsi hevert a sárban. Mire a sötét és már teljesen néptelen Währingerstrassén, amelyen csak olykor szaladt végig egy hangtalan autó, kiért a Nussdorferstrasséra, éles villanyfény csapódott arcába. Az utca egyik oldala ki volt világítva, a másik sötétben maradt. A kivilágított oldalon az üzletek még nyitva voltak. Évi, minthogy egész nap nem evett, bement egy Meinl-üzletbe, s egy tábla csokoládét vásárolt. A Nussdorferstrasse sarkán álló csarnok emeletes, hordó formájú kerek épület volt, amelynek egyik oldala erős fényt kapott, a másik homályban maradt. Évi jóval nyolc óra előtt érkezett oda, s elkezdett körben járni az épület körül. Nemsokára felfedezett még néhány sétáló alakot, akik nyilvánvalóan szintén párttagok voltak s a találkára jöttek, de egyiket sem ismerte közülük. Rendőr nem volt a közelben. Tovább folytatta sétáját, a szembejövők hol arcába néztek, hol széles ívben kikerülték. Egy ízben, amikor már két-három kört fejezett be, anélkül, hogy szembetalálkozott volna valakivel, észrevette, hogy az éjszakai sétálók valamennyien elhagyták a piacot; az egyik hármas csoportot ötven lépéssel odább, egy mellékutca sarkán pillantotta meg. Minthogy senki sem ismerte közülük, kézenfekvő volt a feltevés, hogy besúgónak nézik. Évi attól félt, hogyha cseh orvosismerőse nem érkezik meg s nem igazolja őt, önkéntelenül felrobbantja a találkát. Néhány perc múlva egy újonnan érkezett férfiban, aki magasan feltűrt gallérral s homlokába húzott kalappal sétált a piacépület körül, egy ismerősét vélte felfedezni. Megvárta, míg a Meinl-üzlet kirakatának fényébe nem ér s ott megszólította. Egy német emigráns iparművész volt, akit még Berlinből ismert. _ Mire várunk itt tulajdonképpen? – Kérdezte Évi. –Nem tudom. Egy órával ezelőtt kaptam üzenetet, hogy jöjjek ide.
-    Az elbújt sétálók lassanként újra előkerültek, egy fiatal nő Éviékhez lépett. –Hogy hívnak? – kérdezte a lánytól. – Lilinek –felelte ez, akinek Bécsben régebben ez volt a fedőneve. - A nyolcadik vagy kilencedik kerületben dolgozol? – Egyikben sem. Ma érkeztem Pestről.
- Ki küldött ide? – kérdezte a másik.
- Hans.
- Jól van – mondta a fiatal nő. – Át tudsz tőlem venni egy csomagot? Úgy meg vagyok rakva, mint egy teve.
Egy újabb férfi lépett hozzájuk. – Fritz menj előre – mondta a berlininek -, három embernél több ne sétáljon egy csoportban! – A berlini előrement, s néhány pillanat múlva eltűnt a sötétben. A fiatal nő, aki elsőnek szólította meg Évit, vastag csomagot húzott ki a blúza alól, s átnyújtotta Évinek; ez szintén blúza a lá rejtette. – Nekem is adhatsz – mondta a harmadik, egy beesett arcú szemüveges fiú. – Jobb helyen van nálunk – felelte a fiatal nő -, férfiakat előbb motoznak meg. – Menj át a szemközti járdásra, a Hotel Unio elé – mondta a szemüveges. – Lizzi beszélni akar veled! – Évi egyedül maradt az ismeretlen szemüveges fiúval. – Mire várunk tulajdonképpen? – kérdezte. – Nem tudom – mondta ez. – Nyilván a Z. K.-nak egy emberére vagy üzenetére.
A piacépület körül egyre jobban felszaporodott a körben sétálók száma. – Úgy látszik az egész pártot idecsődítették – mondta a szemüveges. – A város tele van kémekkel. Ha valamelyiknek feltűnik ez a cirkusz! – Az előbbi fiatal nő újra visszajött. – Menj a Meinl-üzlet elé – mondta a szemüvegesnek -,s ha Albert odaér, küldd hozzám. Én itt tovább sétálok a piac körül.
A Währingerstrasse felől lassan erősbödő dübörgés hallatszott. Három, katonasággal megrakott teherautó száguldott Heiligenstadt felé, az autók szélén a katonák lövésre kész fegyverrel álltak, a puska csövét a járókelők felé fordítva. Az elülső autóról hatalmas fényszóró söpört végig az utcán. Évi megállt utánuk bámult. Úgy rémlett neki, mintha messziről, úgy vélte, a Prater felől, ágyúdörgést hallana. – Ne állj meg! – mondta a fiatal nő. Egy testes, negyven év körüli asszony lépett melléjük. – Meddig várunk még? – kérdezte észrevehetően idegenszerű kiejtéssel. - Háromnegyed kilenc van! Ne álljunk meg kérem! Nem lehet ötven embert egy óra hosszat sétáltatni egy helyben! A legtöbb házban már bezárták a kaput!
- Ha nem akarsz várni, menj haza!- felelte a fiatal nő indulatosan. – Forradalmakat nem lehet menetrendszerint vezetni! – Nem magam miatt mondom- súgta az idősebb nő idegesen. Vakító fénycsóva hullt az arcába, az Alserbachstrasse felől újabb katonai teherautók közeledtek, a fényszóró egy pillanatra megvilágított az okkersárga piacépületet s a körülötte történelmi körképként vonuló suttogó árnyékokat. A Meinl-üzlet bezárt, a két kirakat redőnye mennydörgésszerű robajjal leszaladt. – A villamosok megállása volt a jel az általános sztrájkra? – kérdezte Évi. A fiatal nő a fejével intett.
- Kik határozták el? – A novemberben kinevezett szociáldemokrata párttanács. – Hogy van az, hogy a kávéházak nyitva vannak?- A taxisofőrök is dolgoznak – mondta az idősebb nő -, s a mariennenstrassei villamosművek is. A telefonközpont sem sztrájkol, a Heimwehr megszállta. Az általános sztrájk csődöt mondott.
Nyúlánk, fiatal lány lépett melléjük a sötétből, az idősebb nő rögtön helyet engedett neki s előrement.
- A Heimwehr megszállta a városházát – mondta az újonnan érkezett.
A fiatal nő megállt. – Lehetetlen – súgta elsápadva. – Hans most jött a belvárosból, s a Ringről látta, hogy kitűzték a zöld-fehér zászlót. Seitzet, Rennert, az egész városi tanácsot ellenállás nélkül letartóztatták hivatali szobáikban. Breitnert lakásán fogták le, felesége állítólag öngyilkos lett.
- Akkor nem használhatjuk a röpiratot – mondta a fiatal nő. – Miért? – Nem olvastad el? – Nem volt nekem arra időm! – Azt írtuk benne, hogy a Schutzbund megszállta a városházát s kitűzte a vörös lobogót. – Az előttük lépkedő csoportból levált egy nő s hozzájuk csatlakozott. – Käthe, menj előre, Lizzi akar veled beszélni. – Azonnal megyek – mondta a fiatal nő. – Van új hír? – Van – mondta az újonnan jött izgalomtól berekedt hangon. - A Schutzbund megszállta a városházát s kitűzte a vörös lobogót! – Csend lett.
- Ki mondja?
- Rudi, aki most jött a Bellariáról, és saját szemével látta a vörös zászlót. – A fiatal nő szótlanul előrement. – Simmeringről négyezer ember vonul a belváros felé – folytatta a rekedt hangú és izgalmában belekarolt Évibe. – fiam – folytatta suttogva -, fiam, fiam, ha ez most beüt! Mit gondolsz, a politikai foglyokat már holnap kiszabadítják? – Miért érdekel? – kérdezte Évi. – Hogy miért? – ismételte a másik meghökkenve. – Franzl már négy hónapja a Landesgerichtben ül! – Megállt s Évi arcába nézett. – Vagy úgy – mondta s hangosan, boldogan felnevetett -, te nem tudod, hogy Franzl a vőlegényem. Te vagy az a magyar lány, aki ma érkezett Pestről?
Tovább rótták lassú köreiket az okkersárga épület körül, amely egyik fényes s másik sötét felével lassan ellenkező irányba kezdett forogni. – Hallottad már, hogy megszálltuk a Déli-vasutat? – kérdezte a rekedt hangú. – Wiener-Neustadtban a kommunisták és a szociáldemokraták együtt megrohamozták a teherpályaudvart. Csak harcban jön létre az egységfront, fiam! A túlsó sarkon egy ember már percek óta figyel minket, ne nézz most oda!
Évi megállt. – Hány óra van?
- Ne állj meg! Kilenc óra elmúlt.
- Ismersz valakit a Schutzbundból?
- Igen –felelte a másik habozva. – A Laarbergen ismerek egy orvost, csoportvezető, úgy tudom.
- Össze tudsz hozni ezzel az emberrel? – Most? – kérdezte a másik. – Lehetetlen. Innét a Laarberg három óra gyalog, s ötször lefognak közben.
Fritz, a berlini iparművész, újra Évi mellé sodródott.
- Kibírhatatlan – mondta. – A munkásság már huszonnégy órája verekszik, mi pedig itt még mindig körben sétálunk, mint cirkuszban a díjbirkózók.
Az utcák körülöttük már elcsendesedtek, egy-egy magános autótülkölés hallatszott nagy ritkán a Ring felől. A szemben lévő Unio-szálloda kapujában két ember csendesen beszélgetett. – Van valami összeköttetésed a Schutzbunddal? – kérdezte Évi.
- Semmi.
- Nem is tudnál szerezni?
- Esetleg – felelte a berlini. – A menekültügyi bizottság révén.
- Menjünk! – mondta Évi.
- Most éjjel senkit nem tudok megtalálni. A címek a bizottság irodájában vannak, nincs kulcsom az irodához, a kapuk is mind zárva vannak. – Tudsz valami fegyvert szerezni? – kérdezte Évi. – Fegyvert! – ismételte a másik gúnyosan. – A bécsi kommunistáknak csak röpcéduláik vannak, nem fegyverük.
A szemüveges, beesett arcú fiú újra melléjük került.
- Tessék mindenkinek hazamenni! – mondta sietve. – Nem várunk tovább. Holnap igyekezzék mindenki összeköttetést teremteni a Schutzbunddal. Délután kettőkor találkozunk a Kaffee Eilesben. – Gyorsan előrement a következő csoporthoz.
- Merre mész? – kérdezte Fritz.
- Nem tudom – mondta Évi. – Nincs még lakásom. Délben érkeztem Pestről.
- Hol a poggyászod? – Egy kávéházban hagytam.
- Alhatsz nálam – mondta Fritz -, de akkor reggel hatkor, mielőtt a háziak felkelnek, el kell mennünk hazulról.