Ahogy sokáig megdönthetetlen közgazdasági tételeket tett idejétmúlttá egyik napról a másikra a gazdasági világválság, úgy változott meg alapvetően közgazdász körökben a francia szociális, gazdasági, társadalmi modell megítélése is.



A válság előtti liberalizáló, deregularizáló, piacosító politikák és az ezt alátámasztó közgazdasági iskolák dominanciája idején Franciaország a maga kiterjedt szociális rendszerével vagy a nyugati átlaghoz képest államelvűbb gazdaságával Európa „beteg emberének" és persze azonnali orvoslásra (liberalizáló reformokra) szoruló páciensének számított. A válsággal ez is megváltozott.

Az Eurostat első negyedévi adatai szerint a francia gazdaság, nemcsak a neoliberalizmus éltanuló országainál, de az európai átlagnál is jóval ellenállóbbnak bizonyult a recessziós hullámnak. A francia visszaesés mindössze 1,2 százalékos volt, addig az európai átlag 4 százalékra (az euró-zónáé 2,5 százalékra) volt tehető, míg a balti országok (vagy Szlovákia) két számjegyű recesszióval küzdenek.

A jelenségre adott magyarázatok persze eltérőek: Frédérique Cerisier (a BNP Paribas óriásbank elemzője) szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kevésbé piacosított, inkább a hagyományos iparágakban erős francia gazdaság növekedése mindig is kevésbé bizonyult ciklikusnak és változékonynak, mint a nyitottabb nyugati piacgazdaságokéi. „A növekedés idején gazdaságunk kevésbé növekedett, a visszaesés is kevésbé lesz jelentős" - érvelt a közgazdász. Más vélemények szerint a dolog nem ilyen egyszerű: a sokáig megbélyegzett francia szociális rendszer ma a „légzsák" szerepét játssza a visszazuhanó gazdaságban. Maga a liberalizáló reformok legfőbb propagátorának számító, tekintélyes „The Economist" is - amelytől a francia modell nem sok dicséretet kapott az utóbbi évtizedekben - osztja ezt a véleményt: a lap az Eurostat adatait látva „Vive la différence..." („Éljen a különbözőség...) címlappal jelent meg (franciául!).

Annak a Nicolas Sarkozy-nek, aki a 2007-es kampányban még úgy vélekedett, hogy „szociális modellünk a kifulladás szélére jutott", a munkaügyi minisztere jelentette ki, hogy „ha Franciaország kevésbé érintett a válságban, mint más országok, ennek az az oka, hogy a szociális rendszerünk érezhetően csökkentette annak hatásait". Hogyan történik mindez?  Christian Saint-Etienne párizsi közgazdász-professzor szerint: „Szociális kiadásaink a GDP 31 százalékát teszik ki, ez az egész világon a legmagasabb arány, és 6 százalékkal magasabb, mint az európai átlag. Ezek a támogatások lehetővé teszik a háztartások fogyasztásának egy szinten tartását, így közvetve munkahelyeket tartanak meg". Röviden azt mondhatjuk tehát, hogy a - tegnap még megbélyegzett, azonnali reformra ítélt -  jóléti állam megmaradt szisztémái Franciaországban érezhetően csökkentik a válság negatív hatásait.                 

Mi lesz ha ezt Bokros Lajos megtudja?