További képek itt.Hozzászólások (1) /

Hozzászólások (6) / Bővebben...

Hozzászólás /

"S megindulnak Kronstadt felé a jégen
Végsõ rohamra a bolsevikok "Hozzászólás /

A „Petropavlovszk”  és a „Szevasztopol” hadihajó legénysége február végén, látva a pétervári bolsevik terrort, a központi hatalomnak való ellenszegülés mellett döntött: megkérdőjelezte a kialakuló diktatúra intézményeit. Az elfogadott követelésekben a baloldali szocialista pártok, szervezetek számára szabadságot, szabad szovjet-választásokat, pártmentes, azaz csak a munkások képviselőit tömörítő hatalmat, a szocialista politikai foglyok szabadon engedését, a hadikommunizmus legkirívóbb rendelkezései (például az utazási tilalom) és az üzemi vasfegyelem felszámolását követelték.
Március elsején, a kronstadi kommün kezdetén, mintegy 15.000 ember jelenlétében (ez Kronstadt „lakosságának” a felét jelentette) elfogadták ezeket a határozatokat. Döntöttek egy Pétervárra, a bolsevik hatalomhoz küldendő küldöttség felállításáról is, hogy tárgyaljanak ezekről a követelésekről. Később ezt a küldöttséget a bolsevikok egyszerűen letartóztatták. Maga a „felkelés” meglehetősen békésen ment hát végbe: nem volt másról szó, mint a szovjet-hatalom számon kéréséről az állítólagos szovjet-hatalmon.
A felkelők március hatodikán a következő rádió-üzenettel fordultak a világ munkásaihoz: „A munkástanácsok hívei vagyunk, nem a pártok hatalmának hívei. A tanácsokat szabadon kell megválasztaniuk a munkástömegeknek, mert a mostani a Kommunista Párt által manipulált tanácsok nem törődnek a proletárok követéseivel. Követeléseinkre eddig egy választ kaptunk: a géppuska-tüzet. (...) Elvársak! A bolsevikok nem csak, hogy félreismernek minket, hanem a hazugságaikat terjeszti is mindenfelé, hogy a legaljasabb módon besározzanak minket (...). Kronstadtban minden hatalom kizárólagosan a forradalmi matrózok, katonák és munkások kezében van. (...) Éljen a proletariátus és a forradalmi parasztság! Éljen a szabad szovjetek hatalma!”
Hozzászólás /

A tárgyalások kezdeményezésének az oka a forradalom (melyről azt gondolták, hogy a bolsevikoknak is fontos) védelme, illetve  Kronstadt teljes izolációja volt. Az éhinség lassan kezdte felütni a fejét az erődben, a bolsevikok túszul ejtették a felkelők Pétervárban maradt családtagjait, a megfélemlített pétervári munkásság pedig nem mozdult.
Március ötödikén egy nemzetközi anarchista csoport, Emma Goldmann és Alexander Berkman vezetésével közvetíteni próbált a kommunisták és a bolsevikok között (Kronstadt 1917 óta az anarchisták fellegára volt, a csoportnak így jó kapcsolatai voltak a felkelőkkel) . A bolsevikok nem akartak hallani róluk. A pétervári szovjet – nem kis bátorságról tanubizonyságot téve, minden bizonnyal a munkások nyomására – bizottságot akart küldeni Kronstadtba, hogy felmérjék, valóban cári tisztek, reakciósok és ellenforradalmárok kezében van-e város. A bolsevik kormány ezt nem engedélyezte. A kronstadtiak egy delegátust akartak küldeni a pétervári szovjet-választásra. A bolsevikok visszautasították, nyilvánvalóan attól való félelemüben, hogy megdől a propagandájuk, ha egy ilyen delegátus a városba érkezik. A mégis megérkező küdöttség a Cseka börtönében végezte.
A dolog ekkor már régen eldőlt, mint azt dokumentumok igazolják: a bolsevikok már rég elhatározták a leszámolást a kronstadti munkásokkal. Itt már semmi sem segíthetett, hiszen a bolsevikok jól tudták mi a tét: a hatalmuk. És persze a szocializmus. A kronstadti lázadás árnyékában születtek meg a NEP (az államkapitalizmus és a „forradalom egy országban”) első intézkedései.
De a proletariátus utolsó harca még hátra volt.Hozzászólás /

A gazdasági válság jelenlegi fázisával kapcsolatban a lényeg alighanem a következő: a magánszféra klasszikus hitelválságát az óriási mentőakciókkal sikerült áttolni az államháztartás területére. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek...Robert Kurz elemzése.

Hozzászólások (2) / Bővebben...

Már meg sem lepődünk, ha áruló szocdemeket látunk: tulajdonképpen az ellenkezője volna meglepő: most épp a nyugdíj a téma, Franciaország a helyszín, Martin Aubry az (anti)Szocialista Párt vezetője az elkövető.
Az előttünk álló év legfontosabb politikai programjának a nyugdíjrendszer átalakítása ígérkezik Franciaországban: a kormány február 15-én kívánja elfogadni a reformot érintő menetrendet. Kisebbfajta politikai földindulást okozott, hogy Martine Aubry, a Szocialista Párt főtitkára a hétvégén adott interjújában nem csak hogy lehetségesnek mondta a kormánnyal való kompromisszumot, hanem gyakorlatilag elkerülhetetlennek nevezte a nyugdíjkorhatár felemelését, amelyet eddig a szocialisták erősen elleneztek.
Mint minden nyugati országban, Franciaországban is előbb-utóbb a politikai napirendjére kerül a nyugdíjreform kérdése. Egyébként Franciaország az az ország, amelyben a „nyugdíjkassza” hiányában a demográfia a legkisebb szerepet játszik, hiszen Franciaországban stabilan utcahosszal a legmagasabb a születő gyerekek száma, a népesség pedig nem hogy csökkenne, hanem dinamikusan nő. A gondokat valójában két dolog okozza: a nagyon magas munkanélküliség (ami jelenleg 12 százalék, de mindezt nem a válság okozza, hiszen a hetvenes évek közepétől 10 százalék körül van a munkanélküliek aránya), illetve a magánvállalatoknak a „versenyképesség” (magyarán a profitráta) érdekében adott könnyítések, melyek természetesen érintették a nyugdíjjárulékokat is.  
A szakszervezetek elsősorban a vállatoknak adott juttatások megnyirbálásával kivánnák betömni a nyugdíjkasszán tátongó „lyukat”, melyet természetesen a vállalatok és a jobboldal elleneznek a „versenyképesség” jegyében. Egyébként – leszámítva a nagyvállalatok érdekvédelmi szervezetét, a Medefet – mindenki ellenzi az egységes rendszer drasztikus átalakítását, azaz például a nyugdíjrendszer „kapitalizálását”. 
A jobboldal nem először nyúl a rendszerhez: 1993-ban megváltoztatták a nyugdíj összege kiszámításának szabályait – eddig a „legjobb tíz év” számított, ezentúl a „legjobb husznöt”: ez érezhetően csökkentette a nyugdíjakat -, 2003-ban pedig bevezették, hogy a teljes nyugdíjhoz 41 ledolgozott évre van szükség. Így aki eléri a 60. életévét, de nem dolgozott ennyit, az elmehet nyugdíjba, de kisebb összeggel. Most a megoldásnak ezen limit 42-43 évre való felemelését tartja a kormány. Ez lényegében a nyugdíjak csökkentését jelenti (hogy ne beszéljünk a munkanélküliség alakulására vonatkozó negatív hatásairól):  a statisztikai adatok szerint az 58 évnél idősebb franciák mindössze harmada dolgozik, azaz a reform eredménye a nyugdíjak összegének csökkenése lesz.
Martine Aubry úgy tűnik egyértelműen állást foglalt, amikor mostani interjújában áldását adta a jelenleg 60 évben megszabott korhatár 61-62 évre való felemeléséhez. Ezzel egyébként értelemszerűen a fizikai munkások kerülnek nehezebb helyzetbe, hiszen ők jóval előbb kezdenek dolgozni, mint az egyetemet elvégző szellemi munkások.
Eddig Aubry, az ellenzék vezérének szerepéhez illően, a legkeményebben „antisarkozysta” – legyen szó a nemezti identitásról szóló vitáról, a közalkalmazottak számának drasztikus csökkentéséről, vagy bármiről – politikusnak számított, ezért is volt oly meglepő mostani, kompromisszumot kereső nyilatkozata. Vajon egy stratégiai fordulatról beszélhetünk a párt főtitkárának irányváltása kapcsán? Sarkozynek eddig a legfontosabb érve mindig az volt, hogy a „szocialisták nem kormányképes erő, politikai javaslatai irreálisak”: most az elnök népszerűségvesztését látva úgy tűnik komolyan felcsillant az – eddig őszintén szólva nehezen hihetőnek látszó – esély, hogy bizony 2012-ben Sarkozyt le lehet győzni. A kormányzóképességet bizonyító jelzés lehet, hogy Szocialsita Párt azt üzeni a franciáknak, hogy látja a nyugdíjreform elkerülhetetlenségét, sőt képes népszerűtlen intézkedéseket is támogatni.  Egy friss felmérés szerint a franciák kétharmada a „lehető leghamarabb” nyugdíjba szeretne menni, még akkor is, ha mint láthattuk 2003 óta ez gyakran azt is jelenti, hogy mindez kevesebb nyugdíjjal jár együtt...
A dolog egyébiránt persze nem ilyen egyszerű: mint láthattuk a konkrét ügyben távolról sem egyedül a korhatár felemelése az egyedüli megoldás (sőt elnézve a munkanélküliségi adatokat, elmondható, hogy komoly veszélyeket is rejt magában), másrészt a párt baloldali partnerei, melyek nélkülözhetetlenek Sarkozy legyőzéséhez, a lehető legélesebben ellenzik a kormány terveit és persze árulást kiáltanak Aubry fordulata kapcsán.  
Hozzászólások (1) /