A „Petropavlovszk”  és a „Szevasztopol” hadihajó legénysége február végén, látva a pétervári bolsevik terrort, a központi hatalomnak való ellenszegülés mellett döntött: megkérdőjelezte a kialakuló diktatúra intézményeit. Az elfogadott követelésekben a baloldali szocialista pártok, szervezetek számára szabadságot, szabad szovjet-választásokat, pártmentes, azaz csak a munkások képviselőit tömörítő hatalmat, a szocialista politikai foglyok szabadon engedését, a hadikommunizmus legkirívóbb rendelkezései (például az utazási tilalom) és az üzemi vasfegyelem felszámolását követelték.
Március elsején, a kronstadi kommün kezdetén, mintegy 15.000 ember jelenlétében (ez Kronstadt „lakosságának” a felét jelentette) elfogadták ezeket a határozatokat. Döntöttek egy Pétervárra, a bolsevik hatalomhoz küldendő küldöttség felállításáról is, hogy tárgyaljanak ezekről a követelésekről. Később ezt a küldöttséget a bolsevikok egyszerűen letartóztatták. Maga a „felkelés” meglehetősen békésen ment hát végbe: nem volt másról szó, mint a szovjet-hatalom számon kéréséről az állítólagos szovjet-hatalmon.
A felkelők március hatodikán a következő rádió-üzenettel fordultak a világ munkásaihoz: „A munkástanácsok hívei vagyunk, nem a pártok hatalmának hívei. A tanácsokat szabadon kell megválasztaniuk a munkástömegeknek, mert a mostani a Kommunista Párt által manipulált tanácsok nem törődnek a proletárok követéseivel. Követeléseinkre eddig egy választ kaptunk: a géppuska-tüzet. (...) Elvársak! A bolsevikok nem csak, hogy félreismernek minket, hanem a hazugságaikat terjeszti is mindenfelé, hogy a legaljasabb módon besározzanak minket (...). Kronstadtban minden hatalom kizárólagosan a forradalmi matrózok, katonák és munkások kezében van. (...) Éljen a proletariátus és a forradalmi parasztság! Éljen a szabad szovjetek hatalma!”