Mindenütt ez van kérem szépen: győztek a kicsit fasiszták, jól szerepeltek a nagyon fasiszták, talpon valamennyire a centrum, agóniában a balközép, eltűnt a szélsőbaloldal. Szóval szar az egész.



Az európai reakció jobb sorsra érdemes centrumában, szeretett Olaszországunkban is szomorú a kép. Győzött a kurvázás európai fejedelme Silvio „milanmerda" Berlusconi, és nagyon mérsékelt pártja, a szerényen a „Szabadság népnek" (Il popolo della libertà) nevezett gyülevész horda (35 százalék, 29 képviselő).

Őket a balliberalizmus veszélyes balfékjeinek pártja a Demokrata Párt (Partito Democratico) követi, akik azt a bravúrt hajtották végre, amelyre csak az MSZP volt még képes, azaz hogy akkor lettek blairisták, amikor jobb körökben már csak röhögtek az egészen, aminek meg is lett az eredménye 26 százalék és 22 semmittevő képviselő képében.

Őket Berlusconi (pezzo di merda) koalíciós partnerének kellemes rasszistái követik, akikhez képest a Jobbik egy budai zsúregylet, azaz az Északi Liga (Lega Nord) 10 százalékkal és 9 talpig európéer képviselővel. Van még két langyi-bangyi jobbos-centrista gittegylet tíz százalék alatt, összesen egy tucatnyi brüsszeli lakossal.

E BASTA!!!!

Az eddig az EP szélsőbaloldali frakciójának bástyáinak számító olaszok eltűntek. A két balos párt sikeres külön indult a választásokon, mind a Rifondazione, mind a Sinistrà e Libertà 3-3 százalékot szerzett, ezzel ebben a kapitalo-parlamentarista rendszerben nem jár mandátum.

Mind mondhatnánk? Marad a büszke dac legfeljebb:

Avanti o popolo, alla riscossa, bandiera rossa, bandiere rossa, avanti o popolo, alla riscossa, bandiere rossa trionferà ...   

De az se holnap lesz.