A francia szélsőbaloldal végül is nem szerepelt le az EP-választásokon, három pártja 13 százalékot szerzett, amire azt mondhatnánk, hogy rossz, de jó se. Jórészt ez a széttagoltság, jórészt a francia rendszer példátlanul igazságtalan volt miatt ez mindösszesen 4 képviselői helyet ért. Hát-hát.



Franciaországban nem egy országos lista van, hanem 6 nagy régióra osztották az országot, és azokon belül arányosítgatnak, toldoznak-foldoznak, berzenkednek, acsarkodnak, fenekednek. Így fordulhatott elő, hogy az országosan 5 százalékot szerzett Új Antikapitalista Párt (Nouveau Parti Anticapitaliste) képviselő nélkül maradt.

A barátságos ex-sztálinistákat (azaz a klasszikus Francia Kommunista Pártot, PCF) és a szocialistáktól kilépett szenátorokat és más kétkezi munkásokat tömörítő Baloldali Front (Front de Gauche) 6 százalék feletti eredménnyel 4 képviselőt küldhet közös hazánk fővárosába, a napfényes Brüsszelbe. A Front de Gauche-ról elég annyi, hogy hazánkban az Eszmélet című lap és köre kedveli őket, na ugye.

A harmadik párt a trockista Munkásharc (Lutte Ouvrière) - akik köztünk szólva nem kis idióták egyébként - másfél százaléka pedig arra jó, amire.

Ahhoz képest, hogy milyen szociális feszültségek vannak manapság Franciaországban, ez az eredmény inkább csalódás persze. Másrészről a Szocialista Párt (Parti Socialiste) 16 százalékának fényében akár azt is mondhatnánk, hogy a baloldalon belül kiegyensúlyozottá váltak az erőviszonyok.

Igen, 30 százalékon kábé...

Putain.