A kampányzáró rendezvény egyébként a szélsőbaloldali pártnak fontos témák körül forgott : sztrájkok, szociális válság, munkanélküliség, ingyenes tömegközlekedés, antirasszizmus. Igen megható volt látni a hosszú percekig zúgó vastapsot, amikor a hónapok óta sztrájokoló « papírok nélküli » dolgozók képviselői léptek a színpadra.
Az este csúcspontja kétségkívül az volt, amikor a párt szóvivője, az igen tehetséges szónok, Olivier Besancenot lépett a mikronofok mögé. A párt jelszavának értelmében (« mindent megváltoztatni és semmit sem feladni ») Besancenot is a szociális harcokról beszélt, mellyel kapcsolatban nem sok illúziónk lehet: a cél valószínűleg egyre kevésbé a győzelem, mint inkább az emelt fővel viselt vereség. A « talpon maradás ».
A párt reményei is igen szerények: pár régióban elérhetik az öt százalékos küszöböt, mindenekelőtt éppen Ile-de-France-ban, ahol Besancenot jelöltsége, aki sokkal népszerűbb, mint maga a párt, sokat érhet. Az NPA egyébként érdekes jelenség : valahol felúton áll egy politikai párt, egy társadalmi mozgalom és egy szakszervezet között. Éppen ezért a választásokon elért eredmények nem létfontossagúak a párt számára, tagjai ellenben jelen vannak minden sztrajkon, számtalan társadalmi mozgalomban: egyszóval a tarsadalmi ellenállás legkülönbözőbb pontjain.
Persze ez a stratégia némiképp a « reformizmus » felé tett lépést is jelentett, azaz a forradalmi, kommunista célok háttérbe szorítását a « mindennapi osztályharc » mindig részleges céljaiért. Ahogy François, régi 68-as mozgalmár elmondta : « nem látok egyetlen vörös zászlót sem, ez régen nem fordulhatott volna elő! » Azért a rendezvény végén az Internacionalé nem maradhatott el, amely a francia (nem csak a szélső)baloldalon mindig büszkén, nem szégyenlősen és fogcsikorgatva, szól….